Nem születtünk anyának

Talán kicsit furcsa a logikai felvetés. De gondoljunk csak bele! Lehetünk csak a baba édes kacajától, tündéri társaságától önmagában boldogok? Természetesen! De azt gondolom csak ideig-óráig. És tudjátok miért? Mert nem születtünk anyának! A gyerekünk születése elött mi is babák voltunk, aztán csintalan gyerekek, balhés tinik, aztán pedig fiatal felnőttek. Olyan felnőttek, akik dolgozni jártak, randizni jártak, na meg moziba, és éltük átlagos és spontán mindennapjainkat. Persze ma már az is talány miben fáradtam el akkor, amikor még csak suliba jártam vagy dolgoztam… De ma már nem csak valakinek a párja vagyok és dolgozó fiatal nő. Anya vagyok, feleség (hamarosan talán hivatalosan is), jó munkaerő, háziasszony (na ez nem a kedvencem), társasági lény, aki a barátaival is szeretne lenni és még sorolhatnám… A szerepek már túlzottan összetettek és komplexek. És bizony, ahogy az idő halad érzem, hogy már nem csak a négy fal közötti babaszerelem nyűgöz le, kellenek az ingerek, hiányoznak az emberek, kell a pezsgés az életembe.          

Mindenkinek szíve joga eldönteni, hány évig marad otthon a babája mellett, nem célom senkit sürgetni a munkaerőpiacra való visszalépésre, de valahol a babák első szülinapja után el kell jönni újra annak az időnek, és generálódni kell azoknak a belső igényeknek, amelyektől boldog Nők vagyunk. A legédesebb szerelmünk nyálas puszija mellett szükségünk van a párunk édes csókjára is, a barátnők mindig feldobó társaságára, a kozmetikusnál vagy fodrásznál eltöltött röpke órákra, az edzőtermek hajrájára, a mozifilmek izgalmára, a munkahelyi pezsgésre ahhoz, hogy a belső egyensúly fennálljon.                                                          

Boldoggá kell tenni magadat ahhoz, hogy minden otthon édes melegében eltöltött percben a gyerekednek a legjobbat adhasd. Akkor tudsz igazán az övé lenni, ha te magad is jól érzed magad a bőrödben. Akkor érzi a gyerek az igazi törődést, ha amikor vele vagy akkor tényleg az övé vagy. Az anyaság picit egy társas magány, amiből ki kell törni, hogy Önmagad maradhass. A baba születése után is el lehet ám menni mindenféle őrületes lelkifurka nélkül egy fodrászhoz, lehet önmagunknak „énidőt” ajándékozni. És bizony nem csak lehet, hanem kellene is.                                                                      

Ahhoz, hogy ne Te legyél az a megfáradt, táskás szemű kócos anyuka, akit tiniként lehajtott fejjel az utcán láttál gondterhelten sétálni, ahhoz tenned kell valamit. Nem kell sok elég, ha néha pusztán azt teszed, amihez kedved van és ami boldoggá tesz. Ha ez egy könyv elolvasása a sarokban egyedül akkor azt, ha egy  Glamour napos vásárlás akkor azt, ha pedig egy jót futni támad kedved akkor menj és szaladj. Az a lényeg, hogy tedd azt időnként, ami feltölt Téged, és ezen aztán tényleg ne stresszelj! A babák tökéletesen érzik azt, ahogyan érzed magad. Ha boldogtalan vagy kivetül rájuk, ha a fellegekben jársz az is… Nincsen jó anya és rossz anya, azt hidd, el nem ezekben mérik. Csak boldog anya és boldog baba van! Van hobbim, van munkám, vannak barátaim, és a legfontosabb az életben, hogy egy tündéri kislány boldog anyukája vagyok. 

 

Juhász Nóra , 2016. október 26.
 
 
 
Címkék:  

anyaság;

család

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?