Mindenki nyugodjon le a picsába, anyának lenni fasza!

Miért hiszi azt mindenki, hogy anyának lenni kibírhatatlanul nehéz? Megzavarodott a világ, hogy az a nem normális, aki gyereket akar? Miért kell tényként kezelni, hogy ez kötelezően azzal jár, hogy fel kell adni a korábbi életedet, és amint anya leszel, azonnal megszűnsz önálló személyiségnek lenni?

De rémisztgetnek azzal is, hogy egy despota kényúr - a gyereked - fogja irányítani hátra levő életed minden egyes mozzanatát. 

És persze tudnak a dolgok rosszul alakulni - extra érzékeny baba, megvadult hormonrendszer, szülés körüli komplikációk, stb. -, de ez nem törvényszerű.

Ám mivel mindig a negatív történetek kapnak nagyobb figyelmet, sikerült össztársadalmilag oda jutnunk, hogy a gyermekvállalás félelmetes és már-már aránytalanul nehéz feladattá vált a gyermektelen párok szemében. Pedig a dolgok általában jól szoktak alakulni, különben senki se vállalna második - esetleg harmadik, vagy sokadik - gyereket.

Jelentem az innenső oldalról, mint anya: hé, nem kell becsokizni! Az esetek többségében a dolgok nem fordulnak extrém rosszra.  Viszont arról nehéz cikket írni, meg fórumozni, hogy: "Köszi nálunk minden jól alakul. Vannak nehézségek, de nem vészes, és alapvetően élvezem az egészet." 

Kivéve, amikor nem...

Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy van olyan, amikor nem jól alakulnak a dolgok, és a gyerekvállalás nem várt nehézségekkel jár. Rengeteg minden tud rosszul alakulni: extrém szülési fájdalmaktól, a szülés utáni depresszión át, az inszomniás babáig - és ilyenkor természetes, hogy az anya nem fenékig tejfelnek éli meg a kismamaságot. Sőt... Ez nem az ő hibája, és emiatt sem titkolóznia, sem szégyenkeznie nem kell.


De csak ezért nem vállani gyereket, mert ettől félünk pont olyan, mintha a közúti balesetek miatt nem mernénk autóba ülni. Ami pedig a legfontosabb: a kismamaság legszörnyűbb hozadékai is végetérnek egyszer: csak merjünk segítséget kérni - családtól, szakembertől, szomszéd nénitől!

Mindenki nyugodjon le a picsába, anyának lenni fasza!

Forrás: iStockphoto/Handemandaci

Para 1: Bele fogsz dögleni.

Egy anya valóban hős, nem is kérdés, azonban nem kell túlmisztifikálni a babák körüli kényelmetlenségeket. Félreértés ne essék:ettől még igenis jár a megbecsülés, és aki azzal jön, hogy "a felségem otthon ül és, nem csinál semmit, mert GYES-en van" azt helyben üvölteném le a sárga földig. De az se igaz, hogy ez napi 24 órás kínszenvedés lenne. Vannak nehéz pillanatok, ez tény, de nem tartanak sokáig. A munkahelyeden is vannak nehézségek, mégsem mondod senkinek hogy "Úristen, el ne menj már dolgozni, hát akkor minden nap korán kell majd kelned!"

Para 2: Soha többé nem aludhatsz.

Igaz, van, amikor csak hajnali 2 és 4 között tudod elaltatni a picit. Na, bumm! És? Tuti volt már olyan, hogy magadtól is hajnali 4-kor mentél el aludni, mert pl. dolgoztál, vagy addig tartott egy buli. Néhányszor ki lehet bírni. Akinek meg a babája huzamosabb ideig nem alszik szinte egy pillanatot se: Kitartás! Egyszer úgyis eljön a kamaszkor, amikor délután egykor se tudod majd felébreszteni!

 

Mindenki nyugodjon le a picsába, anyának lenni fasza!

Forrás: Getty Images/Ghislain & Marie David De Lossy

Para 3: Utálni fogod az egész macerát.

Meg fogsz lepődni magadon, mert amikor valóban nehéz perceket élsz át, nem arra fogsz gondolni, hogy "Basszus, én aludni akarok, mert fáradt vagyok, és annyira nincs kedvem ezzel az egésszel foglalkozni." Minden erőddel azon leszel, hogy segíts a babádnak, mert sokkal jobban fog érdekelni, hogy ő jól legyen, mint a saját kimerültséged. Gondolj vissza: amikor a párodat ápoltad az legutóbbi vírusos hányásos-hasmenés járványnál, akkor se magadat sajnáltad, hogy megint ki kell vinned a lavórt, hanem őt.

Para 4: Soha többé nem foglalkozhatsz magaddal.

Ne vedd be, hogy megszűnik a saját életed! Hacsak nem tartozol a nagyon pechesek közé, egészen nyugodtan folytathatod azt, ami fontos volt neked a pici érkezése előtt. Nem azt mondom, hogy semmi sem fog megváltozni, de ez nem azt jelenti, hogy le kell húznod az életed a WC-n! Vannak, akik folytatják az élsportot. Vannak, akik iskolapadban ülnek. Én terhesen fejeztem be az egyetemet, és fél éves volt a kicsi, mikor államvizsgáztam. Ha a környezeted segítőkész, normális esetben nem a baba fog megakadályozni a céljaid elérésében. 

Para 5: Ha elrontod, mindennek vége.

Felejtsd el, hogy csak így vagy csak úgy szabad gondozni a babákat! Nem lesz érzelmileg sérült, idióta felnőtt, ha elrontasz valamit. Az a veszélyes, ha a gondozási és nevelési elveket kritika nélkül, egy az egyben beépíted az életetekbe. Én a gyerekem igényeihez igazítom az elveket, és nem őt idomítom az éppen helyesnek kikiáltott gondozási módszerhez.

Mindenki nyugodjon le a picsába, anyának lenni fasza!

Forrás: Getty Images/pixdeluxe

Para 6: Jobb mindennel előre számolni, úgy nem érhetnek meglepetések.

Tök felesleges előre aggódni meg stresszelni minden apró-cseprő kis ügyön. Úgyis minden napnak megvan a saját baja. Ne legyél a saját ellenséged, hogy már előre olyan dolgokon aggodalmaskodsz, amelyek nem is biztos, hogy bekövetkeznek! Csak szépen sorban egymás után megoldani az aktuális problémákat - ez a titok.

Para 7: Hallgatni kell másokra, mert már van tapasztalatuk.

Azt mondják, minden segítséget el kell fogadni. Nos, ez így is van! Azonban azt érdemes definiálni, hogy mit is jelent a segítség. Segítségnek az számít, ha valaki örömmel dolgozik a kezed alá. Pont úgy, ahogy azt te kéred, ahogy azt te szeretnéd. Ha valaki segítség címszó alatt a saját maga által jónak ítélt dolgokat rád és a babádra erőlteti, az nem segítség, hanem erőszak. Ami a kicsikéddel történik, az a te felelősséged, ezért ha valaki ki akar oktatni, az elmehet a francba, mert kibickedni mindenki tud, főleg ha a felelősség nem az övé.

Szóval ne dőlj be a paráztatásnak!

Gyereket vállalni hidd el, eszméletlen vicces, felejthetetlen kaland. A szíved olyan oldalát ismerheted meg, aminek korábban a létezéséről sem tudtál. Átélni az élményt, ahogy a szeretet multiplikálódik, garantáltan nemesíti az embert.

A cikk forrása: She.hu

Dörök Vanda , 2017. július 28.
 
 
 
Címkék:  

anyaság

Babanet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 

2017 08 05. 12:46
Igen, ez mind így igaz, ahogy leírtad. De végre azt mondja meg nekem valaki, de frankón, hogy olyankor mi a teendő, mikor NINCS segítséged. Mikor a saját családod külföldön él, aki itthon, az súlyosan beteg hozzátartozót ápol tőled 150 km-re, a szomszéd folyton változó folyamatosban dolgozik és mellette iskolába jár. Mert azért a gyereked nem bízhatod akárkire. Az egyetlen pedig, aki elérhető lenne (már amikor épp van kedve hozzá), minden alkalommal a gödör fenekére lök, mert bármit képes megkritizálni, és feszt sem úgy csinálja a dolgokat, ahogy te szeretnéd...
Olyan nagyon tudja osztani az észt mindenki, hogy csak az a lényeg, hogy kérj segítséget, de ha nincs kitől?! A mai világban a rengeteg szétszakadt családdal már egyáltalán nem csodálkozom, ha valaki azért nem vállal gyereket, mert tisztában van vele, hogy magán és max. a párján kívül senkire sem számíthat. És úgy nagyon nem könnyű.
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?