Miért nem egyformán éljük meg az anyaságot? Hogyan lehetsz jó szülő? Pszichológus válaszol

A kisbaba megszületése életünk legnagyobb változását hozza. A szülői szerepbe való belerázódás pedig nem mindig megy zökkenőmentesen. Min múlik, hogy boldog, kiegyensúlyozott anyák, apák leszünk-e? Baj-e, ha nehézségként éljük meg a kezdeti időszakot a babával? Pszichológus válaszol.

 

Miért nem egyformán éljük meg az anyaságot? Hogyan lehetsz jó szülő? Pszichológus válaszol

Az anyaság kapcsán nagyon sok elvárást és sztereotípiát önt ránk a környezetünk nap mint nap. Az anyaság a boldogság netovábbja, szinte a felhők között repesve kell szárnyalnunk benne, maga a megélhető csoda. Vagy ennek az ellenkezője, az anya-rabszolga, akinek minden percét és erejét kizsákmányolja a koloncként rajta lógó baba. Az igazság természetesen, mint mindig, középen van.

A kisbaba megszületése életünk legnagyobb változását hozza

  • Az anyaság megélését nagyon sokféle tényező befolyásolja. Életünkben az egyik legnagyobb változás gyermekünk születése. Minden nagy változás azzal jár, hogy magunk mögött hagyunk valamit, hogy egy új a helyébe léphessen. A szülőség eddig ismeretlen érzéseket ébreszti bennünk, felelősséget vállalunk valaki másért, aki mindennél fontosabbá válik számunkra. Megtanulunk folyamatosan figyelni egy kisbabára, a szeretet olyan dimenziói nyílnak meg, mely az odaadás és teljes ráhangolódás képességét kívánja az édesanyáktól –  mondja Pongrácz Dóra anya-magzat kapcsolatanalitikus, család- és párkapcsolati terapeuta.

    A szülői szerepet folyamatosan tanuljuk
  • A baba az anya tekintetéből, érintéséből, közelségéből tanulja meg az érzéseit és a világhoz való viszonyulás képességét, amely a biztonságos, szeretetteljes megtartás és ráhangolódás által az egészséges önértékelését biztosítja. Megtanuljuk, hogy a nap 24 órából áll, napközben is folyamatosan a baba igényeivel foglalkozunk és tanuljuk a szülőséget. Képesek vagyunk éjszaka is érzékelni, hogy mi van a babával. Alvás közben is a figyelmünk egy része a baba felé irányul. Ez a folyamatos figyelem és ráhangolódás nagyon sok energiát igényel – magyarázza Pongrácz Dóra.

Ezt a sok új feladatot minden szülő másképp éli meg. Nagyon sok tényező befolyásolja, hogyan tudunk benne lenni a szülői szerepben.

Mitől függ az, hogy milyen szülők leszünk?

  1. Olyan anyák és apák leszünk, amilyenek a szüleink voltak
    A viselkedési mintáinkban a saját családi történeteink aktiválódnak, jellemzően tudattalanul: olyan anyák és apák leszünk, amilyenek a szüleink voltak. Már a várandóság alatt elindul a szülői szereppel való azonosulást segítő, tudattalan lelki munka. A családciklus változások az anya és az apa számára is a felnőtt szerep felvállalását teszi szükségessé. A leendő anya és apa próbálja definiálni, hogyan szeretnének szülők lenni. Ha a két családból hozott minták nagyon eltérőek, akkor nehéz megtalálni a mindkét szülő számára megfelelő nevelési elveket.
     
  2. Szüleinkkel való kapcsolatunk is befolyásolja, hogy mi milyen szülők leszünk
    Ha az apa és az anya a saját szüleivel való kapcsolatában nehézségeket vagy hiányokat élt meg, akkor a saját szülői szerepét is nehezebben találja meg. Ilyenkor gyakran lehet az az anyai megélés, hogy a gondozási feladatok nagyon fárasztóak és nehezek. Az anya próbál jó szülő lenni, de ha erre nem volt megfelelő mintája, akkor a folyamat sok feszültséggel jár.
     

Ennek a folyamatnak, még ha nehezebb is, nagyon sok pozitív hozadéka is lehet: gyermekkori hiányai gyógyulnak, és a saját gyermeke számára egy kielégítő megtartó, szerető anyai mintát tud biztosítani. Nagyon sokat tud segíteni, ha az anya édesanyja a várandóság alatt vagy a szülés után a korai időszakban jelen tud lenni és segítséget tud nyújtani. Így az édesanya egy idő után a saját anyai kompetenciáját meg tudja élni, és azt érzi, hogy egyre könnyebben tudja megélni a szülőségét.
 

  1. A baba-mama kapcsolat olyan, mint egy tánc
    A szülőség egy folyamat, amelyben az anya nagyon közeli testi kontaktusból folyamatosan igyekszik távolítani a babát. A baba fejlődésével maga is folyamatosan távolodik, de a biztonságos kapcsolatot továbbra is igényli. Minél kisebb a baba, annál több testi kontaktust igényel, eleinte minden időt vele kell tölteni, aztán egyre kevesebbet. Ahogy növekszik, szüksége van az egészséges frusztrációnak a megélésére, hogy a saját igényeit megtanulja késleltetni, így megtanulja, hogy valaki máshoz is alkalmazkodni kell. Ez olyan, mint egy tánc: az anya elsősorban mégis a baba igényeihez alkalmazkodik és őt követi.

    Más helyzetekben viszont folyamatosan kéri a babát is, hogy alkalmazkodjon. Ezt a táncot befolyásolja az anya és a baba habitusa, temperamentuma, egymáshoz illeszkedése. Befolyásolja még az anya egyéb élethelyzete: milyen a kapcsolata a párjával, az tudja-e számára biztosítani a szeretetteljes megtartó közeget, amiben ő csak az anyai feladataira tud koncentrálni. Minél szorosabb a kapcsolat, annál több energiát igényel és nehézséggel jár ez a folyamat.
     
  2. Az első év mind a két szülő számára nehéz
    Az apák is fontos szerepet játszanak a folyamatban, bár az ő szülői szerepük más. Ők az erőforrásokat biztosítják, ami elég nagy feladatot ró rájuk a gyerek születése után. Az egész család biztonságáról ők gondoskodnak. Ha ezt az anyával való jó kapcsolatot, biztonságos kapcsolatot tudják adni, akkor az tényleg segít az anyának, hogy ő meg ezt a baba felé tudja adni. Az első év mind a két szülő számára nehéz, mind a két szülőtől sok energiát igényel.
     
  3. Nem elég, ha csak jó mintáink vannak
    A szülői feladat nehéz és sok energiát igényel, akkor is, ha valakinek jó mintái vannak. De úgy könnyebb megtalálni az egészséges arányokat és saját magunk igényeit is. Jobban merünk ráhagyatkozni a belső intuíciónkra és megérzéseinkre, mert a tudattalan emlékeink ezt segítik. Ilyenkor sokkal elengedettebb a szülőség.
     
  4. Akinek nincsenek megfelelő mintái, az nehezebben találja meg a szülői szerepet
    Magát teljesen feladja, próbál csak a baba igényeire koncentrálni, de közben rosszul érzi magát attól, hogy saját magát semmilyen módon sem tudja megélni. Ennek oka, hogy nincs rá mintája, mert a szülőség a memóriában lévő emlékekben, belső lenyomatokból táplálkozik. Ahogy velünk bántak a szüleink, úgy hangolódunk rá tudattalanul a gyerekünkre.
     
  5. Akinek nincs mintája, az nem tud bízni a belső megérzésében
    Illetve akinek, nincs mintája, nem tud megfelelő cselekvési utasítást kapni a tudattalantól. Nagyon jó anya akar lenni, de saját magára semmi időt nem hagy: túlgondoskodik, és a túlgondoskodás miatt próbál eltávolodni.  A kettő közötti ambivalencia és feszültség okozza a mártírságot. Az eltúlzott szülői viselkedéssel, a mártírsággal, a saját gyermeki részét is gyógyítja, saját magának is adja a túlgondoskodást. Azért van kibukva, mert ezt nem ismeri fel.

    Szakértő: Pongrácz Dóra anya-magzat kapcsolatanalitikus, család- és párkapcsolati terapeuta

NIC , 2017. július 01.
 
 
 
Címkék:  

anyaság

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?