Kell-e aggódnom, hogy elkényeztetem a babámat?

Ne törődj a jó szándékú rokonok tanácsaival, akik szerint a babáknak meg kell tanulniuk a függetlenséget! Ehelyett hallgass szülői ösztöneidre - arra a belső hangra, amely azt súgja, hogy vigasztald meg a picikédet, amikor sír.

Az "elkényeztetett gyerekek" megtanulták, hogy negatív viselkedéssel érjék el, amit akarnak. De a kisbabád még túl fiatal ahhoz, hogy szándékosan manipuláljon vagy bosszantson téged. Azért sír, hogy közölje az igényeit, legyen szó akár egy kis uzsonnáról, egy száraz pelenkáról vagy egy kis összebújásról anyával vagy apával. Ha gyorsan reagálsz a babádra, azzal az önértékelését építed. Egyúttal megalapozod a bizalmat, amely hosszú éveken át megmaradhat.

Ha azonnal odafigyelsz a babádra, nagyobb biztonságban fogja érezni magát, és kevésbé lesz szorongó, ami bátorságot ad neki, hogy egyedül fedezze fel a világot. És ha egyszer megérti, hogy komolyan veszed a sírását, kevésbé valószínű, hogy ok nélkül fog sírni. Hosszú távon, ha gyorsan reagálsz a kicsi igényeire, akkor kevésbé lesz ragaszkodó és követelőző, nem pedig még inkább.

Mire a baba 6-8 hónapos lesz, már nagyon fog figyelni az ok-okozati összefüggésekre - észreveszi például, hogy a tála leesik, amikor leejti az etetőszékről. Azt is kezdi majd látni, hogy közvetlen kapcsolat van a tettei és az Te reakcióid között. Ezen a ponton már nyugodtan felállíthatsz bizonyos határokat. Ha a baba sírni kezd, hogy megkapjon valamit, amire nincs szüksége, tartsd magadat, és öleld meg, amikor megnyugszik. Hasonlóképpen, öleld meg és dicsérd meg a jó viselkedésért, és finoman irányítsd át, ha valami veszélyes dolgot csinál.

A szeretet és az útmutatás megfelelő keveréke végül segíteni fog gyermekednek megérteni a helyét a világban. De egyelőre arra kell összpontosítania, hogy annyi figyelmet és kényelmet adj neki, amennyit csak tudsz. Nem számít, hogy mennyit adsz, ez nem több, mint amire szüksége van.