Hogyan tudnám feldolgozni a kisbabám elvesztését? - 2. rész Hogyan oszd meg a gyerekeiddel a hírt

Ha már tudott a kistestvér érkezéséről…

Minél hamarabb át kell esnetek a nagy beszélgetésen, mert a gyerekeknek igen kifinomult az érzékelésük (és sokkal okosabbak, mint azt hinnénk); szinte az első perctől kezdve észre fogja venni, hogy valami nem okés. Nem fogja érteni, hogy az eddigi készülődés, izgalmas várakozás hirtelen miért állt le.

Persze kortól is függ, de azt tudd, hogy a kicsik csak igen keveset fognak fel a halálból, azt pedig még nehezebben értik meg, hogy valaki – akit még sosem láttak- meghalt. Ezért fel kell készülnöd arra, hogy olykor furcsán reagálnak; van olyan gyerek, aki nem tudja mit csináljon – hiszen még nincs tapasztalata a gyásszal kapcsolatban, ezért utánozni kezdi a szüleit, mások ragaszkodóbbá válnak – félnek attól, hogy velük is történik valami, és a közöny, önző viselkedés is teljesen normális reakció.

Ha tehát megkérdezi, hogy a kistestvér születése utánra ígért nagyobb ágyat megkapja-e, vagy, hogy attól még átjöhetnek-e a barátai játszani – ne légy rá mérges. Ne feledd; a gyerkőcök világa egocentrikus, így az elsődleges kérdés számukra mindig az, hogy „oké, és ez mit jelent az én életemben?”, „mi fog változni az én világomban?”, „én biztonságban vagyok, szerettek még?”.

Ha még nem tudott a terhességről

Alaposan gondoljátok át a körülményeket; ha nagyon pici még a gyerek, nem biztos, hogy most van itt az ideje annak, hogy elmondjátok a hírt. Lehet, hogy csak összezavarnátok és felkavarnátok vele. Persze azt mindenképp magyarázzátok el Neki, hogy ugyan most szomorúak vagytok, de majd elmúlik, és Vele kapcsolatban semmi nem változott – ezt megerősítendő most még több ölelésre, gondoskodásra lesz szüksége!

Hogyan kezdjünk bele?

Néhány alapszabályt jó, ha szem előtt tartasz:

• Fogalmazz egyszerűen, nem kell minden részletbe beavatni a gyerkőcöt.
• Ne rejtsd el a fájdalmad, hiszen az is az élet része, és neki is meg kell tanulnia kezelni azt.
• Légy őszinte. Természetes, hogy meg akarod védeni csemetédet a szomorú valóságtól, de hidd el, vannak dolgok, amiket neki is át kell élnie.
• Engedd, hogy kérdezzen, hagyd nyitva a beszélgetést. Tudasd vele, hogy bátran felteheti, bármilyen kérdése is van.
• Ne várd el, hogy megértse, min mész keresztül. Hiszen nincs meg az az élettapasztalata és kognitív képességei, melyek által teljes egészében átérezhetné, megérthetné a lelki állapotod.
• Készülj fel, hogy újra és újra el kell magyaráznod ugyanazt. Az alábbi kérdéseket akár naponta többször is hajlamosak feltenni:
  • Mi történt?
  • Meddig leszel még szomorú?
  • Mi van a babával?
  • Velem is ez lesz?
  • Az én hibám?
  • Szeretsz még?

Tudjuk, hogy most nagyon nehéz, még magaddal is letisztázni a dolgokat, de próbálj meg mindig türelemmel, szeretettel válaszolni a lurkó(k) kérdéseire, hiszen őket is érinti ez a szomorú helyzet.