Asszony, vissza a fakanálhoz!

Nemrég egy kifinomult úriember elmondta, hogy a legjobb mindenkinek az volna, ha mi, nők visszaszédelegnénk oda, ahova valók vagyunk: a kockásmintás köténykés háziasszonyok sorába. Ezt közvetlenül azután a 3 hirtelen sokk után tolta az arcomba, amivel szembesülni kényszerült rövidke beszélgetésünk alatt:

  1. hogy kerülök négy gyerekes anyaként egy képzésre
  2. miért nem szoptatom a 3 éves gyerekemet
  3. hogyan kérhetek segítséget a házimunkához, miért olyan nagy dolog 80 négyzetmétert rendben tartani. 

Anyaként ne hallgass olyanokraMindig is odavoltam az olyan véleménydiktátorok kinyilatkoztatásaitól, akiknek még méhet sem adott a sors.

Amíg anya nem lettem, én is azt gondoltam, hogy a nők megszívták, a férfiak pedig nem. Ezt a fajta szemléletemet két dolog formálta:

  1. elég erőteljesen fiúnak vártak („atyaég, nézd már, ennek a gyereknek nunija van, akkor mégsem hívhatjuk Péternek!”),
  2. és, hogy hosszú évekig tűzoltók közt éltem, mint pszichológus (igen, és vezettem is azt a nagy piros autót).

De aztán anya lettem és lázongni kezdtem a szívás ellen. Rájöttem, hogy egy ideje már kezdünk elérni valami halovány változást az egyenjogúság vérmezején. Azonban ez a változás egyáltalán nem szolgálja az előnyünket. Sikerült ugyanis elérni, hogy eljuthatunk őrült magasságokba olyan megbecsült melókban, amik eddig csak pasiknak jártak ki. Vannak már lelkes képviselőink az igazságügyben, az autóiparban, az orvostudományban, a rendvédelemben. Mindeközben viszont a nyakunkon maradt az anyaság és a háztartás teljes felelőssége is az összes szépségével és nyűgjével együtt.

Príma. Tehát, mondom, hol tartunk most: kiharcoltuk, hogy karrierünk lehessen az eddigi feladataink mellett. És nem helyett.

 

Francba, nem golyszlik, meg dorong lóg a lábad közt

Már bőrszoknyás, ungabungás korunk óta természetes, hogy mi vagyunk otthon a gyerekkel és mi felelünk a család tápanyag ellátásáért. Ez tök logikus. Lehet ellene lázadozni, hogy miért nem a pasik, de, az igazat megvallva, elég fölösleges azon a biológiai tényen kiakadni, hogy mi tudunk szülni, ők meg nem. És, ha már tudunk szülni és szoptatni, ők meg nem, elég nyilvánvaló, hogy a mi feladatlistánkon jelenik meg a gyerek ellátása.

Tovább megyek. Sajnos az is elég logikus, hogy, ha egyszer otthon dekkolunk (nem csinálva semmit persze), akkor már menedzseljük a háztartást is, mint járulékos feladatot. Ez kb. olyan, mintha a főnök azt mondaná, figyelj, ha már a te dolgod a friss munkatársak betanítása, kérlek, vedd fel a kapcsolatot a pólóhímző céggel is, mert te fogod koordinálni az újak munkaruházati projektjét is. Ágálhatsz ellene, de minek.

Ha mindenképp ki akarsz borulni, akkor jöhet a nagy kérdés, hogy miért nem golyszlikat és dorongot adott a lábad közé a sors. De ez a gondolat már inkább Freudra tartozik, szóval ne menjünk most bele.

Tehát. Adva van egy gyereknevelés, és hozzá tartozó háztartásvezetés kártya. Képzeld azt, hogy az élet nagy társasát játszod éppen, és ezek a kártyák kerültek a kezedbe. Oké. Szívós és véres harcok árán elértük, hogy felvehessünk ezek mellé néhány karrier, önmegvalósítás, meg hobbi kártyát.

Ez egyfelől jó, mert csinálhatsz egy csomó olyan dolgot, amit eddig nem. Másfelől pedig gáz, mert a feladataid és a neked feszülő elvárások olyan mértékűre nőttek, hogy azt egy személyben lekezelni már szinte képtelenség.

 

Akkor mi a megoldás: fakanál vagy főnöki szék?

Fakanál vagy főnöki székAkkor most mi legyen, kérdezhetnéd kétségbeesve. Hagyd a francba a családosdit, meg a feleségesdit és öregedj meg önmegvalósító, munkájában kiteljesedett, ám tök magányos nőként? Vagy inkább vegyél vissza a megszerzett privilégainkból és térj vissza a fakanálhoz?

Nem, nem. A legkevésbé sem gondolom, hogy egyik vagy másik mellett kellene döntenünk. Hiszem, hogy gyerekeinknek, férjeinknek ugyanolyan égető szüksége van ránk, mint a társadalomnak. Kell nekik az okosságunk, a kreativitásunk, a csillogó személyiségünk.

Ha könnyebb lenne neked együtt kitalálni ezt a kecske-káposzta dolgot, kíváncsian várom. >> Jelentkezz Anya Mentor Programra

Dr. Ruzsa Dóra , 2017. augusztus 06.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?