Anya fórumozik

Jó, ha tisztában vagyunk vele: a fórumozásnak is megvannak a maga normái –és ezzel nem a fórumszabályzat betartására gondolok, noha természetesen annak ismerete és alkalmazása nagyban meghatározza fórumozós pályafutásunkat.

Elárulok egy titkot: legelőször a Babaneten kezdtem el fórumozni - pontosabban Társalgózni -, több mint 10 éve. Ekkor már várandós voltam az első gyerekemmel, és igencsak információ-éhes. Akkor még viszonylag kis létszámú, állandó közösség volt jelen, mondhatnám, mindenki ismert mindenkit, még ha csak nicknévről is. Azok a régi szép idők… felelőtlenül megosztottunk egymással minden olyan információt, amit ma már természetesen nem tennénk meg egy nyílt oldalon. Még szerencse, hogy a digitális fényképezők nem voltak túl elterjedtek, legalább a fotóinkat nem kellett utólag töröltetni.

Aztán az utóbbi 10 évben tag voltam… hm, inkább meg sem írom, hány babás-mamás fórumon, mert még ki leszek kiáltva fórumszédelgőnek. Legyen elég annyi, hogy a csoportdinamikai elveket eddig még minden fórumra rá tudtam húzni.

Egy olyan fórumon, mint a Babanet Társalgó, általában magától értetődik a közösségbe tömörülés oka: gyerekünk van/lesz. Kezdetben, amíg formálódik a csoport, mindenki nagyon lelkes, és igyekszik teljes szívvel-lélekkel részt venni a csoport életében. Elmondunk magunkról mindent, amit szerintünk másoknak rólunk tudni érdemes, igyekszünk jó színben feltüntetni magunkat, hajlamosak vagyunk csak a szebbik arcunkat mutatni. Ilyenkor még nem jellemzőek a konfliktusok.

Aztán kialakulnak a szerepek: könnyen felismerhető, ki a vezető, a bohóc, az ügynök, a hírhozó, a szürke egér, a mindent tudó stb. Vannak, akik naponta belépnek, míg mások csak alkalmanként. Egyesek mindenre és mindenkire reagálnak, megint mások csak időnként írnak, akkor is inkább magukról: jajj, ne haragudjatok, most csak magunkról van időm gyorsan!.

Minden fórum életében eljön a viharzás ideje. Még sosem vettem részt sem aktív, sem passzív tagként egy olyan fórumban sem, ahol mindig, mindenben béke és egyetértés honolt volna. Valószínűleg ilyen nincs is. A konfliktusok feloldására viszont már sokféle megoldást láttam: a virtuális ordítozástól az önkéntes döntőbíróságon át a moderátor beavatkozásáig számos úton haladhat tovább a topik élete egy-egy nagy válság után.

Szinte biztosan bekövetkezik kisebb-nagyobb vita a következő témákban - továbbra is babás fórumokról beszélek: természetes szülés kontra császármetszés; otthonszülés kontra kórházi szülés; szoptatás kontra tápszerezés; cumisüveg kontra cici; hozzátáplálás kontra elválasztás; korai fejlesztés kontra természetes fejlődés; sírni hagyás kontra kötődő nevelés… A sor természetesen korántsem teljes.

Ezekre a helyzetekre habitusunktól függően különféle módon reagálunk. Van, aki megírja: nem akarok beleszólni, de – és már bele is szól. Van, aki tényleg nem szól bele, a véleményét megtartja magának, konfliktuskerülés okán. És persze vannak a kolerikus természetűek, akik nem képesek magukban tartani a nagyon is vehemens és határozott véleményüket - és nem feltétlenül csomagolják azt selyempapírba. Ha meg több ilyen vérmérsékletű, ámde eltérő álláspontú emberke van egy csoportban, akkor garantált a cirkusz napokon át.

Fiatal fórumokon ilyenkor még könnyen jön a normálódás fázisa, hiszen paradox módon a nemrégiben szerveződött csoportok sokkal inkább egyben akarják tartani a topikukat, mint azok, akik már megéltek több nagy vihart is. Az öreg motorosoknál a klikkekre osztódás, a zárt helyre vonulás, vagy a végleges felbomlás felé visz gyakran az út. Hiszitek vagy sem, van olyan ember, akikkel éveken át együtt fórumoztam, személyesen is találkoztam –és most visszautasítja a jelölésemet a Facebook-on. Ennyire el tudnak távolodni egymástól a régi ,,barátok”.

Olyan ez, mint a szerelem, amiről nem hisszük el a kezdetén, hogy valaha is véget ér. Ahogy a dalban szerepel: ,,Elhisszük, mindörökké tart, s a törvény nálunk dől le majd”. De a fórumok nem örök életűek, előbb-utóbb mindegyik - legalábbis majdnem mindegyik - felbomlik, vagy érdektelenségbe fullad. A tagok tesznek még néhány langyos kísérletet, hogy életet leheljenek bele, de aztán mindenki éli az életét tovább, kilépve a virtuális térből vagy más fórumokon, más topikban találva új barátokra.

Zsuzska