5 mondat az anyóstól, ami kiveri a biztosítékot - 1. rész
Vélhetően mindenki törekszik a családi békére, de vannak mondatok, amelyekkel nehéz mit kezdeni…
És legyünk őszinték, néha sokkal jobb lenne nélkülük.
Én már kettőt felneveltem!
Ez fantasztikus, őszintén és örülök és tisztellek azért, hogy felnevelted a férjem és a testvérét. De pusztán ez hivatkozási alapnak nem a legjobb és bántó is, hiszen a másik fél ettől könnyen inkompetensnek érezheti magát.
A mi időnkben nem voltak ennyit betegek a gyerekek!
Egyrészt valamennyi igazság lehet benne, másrészt lássuk be, ez nem most volt, hanem 30-35 éve. Nem biztos, hogy olyan élesen emlékszik valaki ilyen régi dolgokra.
Na, a Ferike már másfél évesen szobatiszta volt! Nem kellett ezzel ennyit szórakozni!
Tényleg? De jó! És most arra nem emlékszem, hogy Mozartot még előtte, vagy rögtön utána kezdett játszani?
Nem kell ezeken a dolgokon annyit problémázni, a mi gyerekeink is felnőttek valahogy és lám, nincs semmi bajuk.
A mondat második része akárhonnan nézzük, elég ingoványos terep. Illetve elhiszem, hogy Tomika és Petike hat éves koráig csak ropit evett párizsival, de megpróbálhatnám én másként?
Jajj, nem kell olyan érzékenynek lenni, nem dől össze a világ, ha néha felborul a napirend, kibírja a gyerek a napi ötödik szülinapi rokonlátogatást! Sőt! Egy ennyi idős gyereknek ezt már ki kell bírnia.
Tényleg nem, ez teljesen igaz, csak az a gond, hogy a gyerek az asztal alatt veri magát a családi ünnepségen és folyik nyála. Amúgy minden oké.
Mrs. Grabowksy, 2015. június 02.
Babanet hozzászólások(2 hozzászólás)
Egyébként utálom a "bezzeg az én időben" kezdetű mondatot, sosem mondom, mert szerintem irreleváns, hogy mi volt akkor, most most van. A gyereknek se a múltban kell élnie, pláne nem a miénkbe. Ennyi erővel leragadhattunk volna az ősembereknél is.
Mindenki úgy neveli, gondozza... ahogy akarja, ahogy tudja, ahogy jónak látja-az ésszerűség keretein belül.