Ajándékötlet (nemcsak) kétéves kislányoknak Játszva tanít az interaktív plüsspóni
Ki ne szeretne egy igazi pónit az otthonába? Persze, hogy minden kislány! Ha van lehetőségünk nagyobb értékű játékkal meglepni gyerkőcünket, akkor az interaktív póni okos választás, hiszen ölelnivaló gyermekjáték, de a felelős állattartás alapelveire is megtanít.
Nálunk nincs hely és lehetőség egy igazi póni tartására, ezért örömmel teszteltem kétéves kislányom segítségével a 2016-os Országjátéka verseny Candy interaktív póniját. Így már van halvány fogalmunk arról, mennyi és milyen feladata van egy igazi lótartónak.
Kislányomat azonnal elvarázsolta a plüss póni: elég nagy méretű állatka, megjelenése barátságos, szőre puha és ölelnivaló. Még be sem kapcsoltam az interaktív pónit, de már hozta-vitte kislányom a házban, megmutatta neki a szobáját is.
Mikor végül beletettük az elemet is a játékba, akkor a hangjától picit megijedt a lányom. A póni ugyanis valódi hangokat ad ki: prüszköl, nyihaházik, rág, morog, akár egy igazi lovacska. De a kezdeti pár perc ijedtség után nagyon egymásra talált a póni és gazdája. Láttam, hogy Fanni jó gazdiként megérti, amikor a póni örült, és értette, mondhatni átérezte, amikor a póni félt. Ugyanis ez a póni képes ilyen érzelmek kinyilatkoztatására is. Ha megütöd a fejét, vagy hangos, hirtelen zajt „hall”, akkor megijed, fülecskéit hátrahúzva prüszköl. Ha szeretgetik, ölelik, etetik, vagy a bundáját kefélik, akkor nagyon boldogan fel-le mozgatja a kis füleit, miközben billegteti a fejét, és szinte „látszik rajta”, hogy majd kiugrik a bőréből örömében.
A pónit egy játékrépával és egy szőrkefével gondozhatjuk, ezek a legnagyobb kedvencei. A répát szívesen elropogtatja, amíg odatartjuk a szájához, és ez az életszerű hang meg is nevetteti a gyereket. Okos állatként a póni nem fogadja el minden alkalommal a répát, ha jól lakik, akkor bizony a fejét rázza a répakínálásra. Kislányom ezen a ponton kezdte bevonni a környezetét is a játékba. Gondolta, ha a paci nem eszik, akkor biztosan beteg, így hamar előkerült az orvosi táska, és meg lett gyógyítva a pacika. A paci aztán meghívást kapott egy teadélutánra is, és a közös alvást is kipróbáltuk vele.
Olyan gyorsan vált nélkülözhetetlen társsá a lányom játékában, hogy magam is meglepődtem, a játék milyen sokáig képes lefoglalni egy kétévest. A gyártó is két éves kortól ajánlja, ami szemmel láthatóan rendben is van.
Az interaktív póni segíthet bizonyos érzések megismerésében, illetve megértésében. Önállóan is sokat játszott vele a gyerkőcöm, bár sokszor kérte a segítségemet, ha például nem akart azonnal enni a lovacska, mert Fanni rosszul tartotta a szája elé a játékrépát. Nyilván egy picit nagyobb gyerkőcnél már nincs ilyen gond. Meglepően sokat játszott vele, kereste, ha félre tettem, és később magától kérte, hogy kapcsoljuk be. Mindenképpen azt gondolom, hogy magas ára ellenére, egy paciimádó kislánynak vagy kisfiúnak kötelező ajándék!
Igaz Fanni és anyukája
