A gondolatidnak teremtő ereje van – Higgy magadban!

Lefogyni, életmódot váltani, végérvényesen megváltozni…

Amióta az eszemet tudom; ezek örök gondolatok - örök harc önmagammal, s a külsőmmel...

Azt hiszem, vagyunk ezzel így egy páran. Folyton elhatározzuk magunkat; olykor el is jutunk valameddig, máskor csak gondolat marad. (De talán még azt is jobban elviseljük, mint amikor sikerül kicsit mélyebb harmóniába kerülni a testünkkel - és ez akár külsőleg is, kilóban is megmutatkozik, majd a lelkünk megsebzi valami; pl.: összeveszünk egy Szerettünkkel, konfliktus ér a munkahelyen, vagy ránk tör a magány este, otthon, egyedül egy romantikus filmet nézve, és felborul minden: ismét érzelmi-, vagy unalom evésbe kezdünk.)       

Hányszor fordult már elő Veled is a fent leírt folyamat? Hányszor határoztad el magad, hányszor vetetted bele magad egy újabb fogyókúra-őrületbe?

Ahányszor spam érkezett a levélfiókodba, melynek a figyelemfelkeltő tárgya egy, az éppen divatos „fogyimániát” reklámozta?!

Vagy minden egyes olyan este után, amikor reggel kivitted a szemetet és kikandikált belőle az üres jégkrémes bödön?!         

Én nagyon sokszor jártam így, és egyáltalán nem ítéllek el. Sőt, a következő sorok pont arról kívánnak szólni, hogy elfeledve minden random kúraszerű csodadiétát; nekem mi segít.

Hozzátartozik a cikkem mondanivalójához, hogy a mozgást és az egészséges táplálkozást sehogy sem „úszhatjuk meg” a célunk elérésének érdekében! (De ezekről már nagyon sokat olvashattatok, ezért most nem étkezési vagy edzéstervről, hanem érzésekről, alternatív gondolatokról írok.)

Sokan esünk abba a hibába, hogy ha elbotlunk, akkor aztán nagyon tudjuk utálni magunkat...

Ezért azt javaslom, - fontos, hogy rendszeres öndicséretben legyen részünk - hogy egészen apró célokat tűzzünk magunk elé. A terápiás csoportokban az egyik fő gondolat, hogy "Csak ma leszek tiszta". (Nap, mint nap, CSAK MA!) Lefordítva ezt a mi esetünkben, "Csak ma kihagyom a desszertet". Nem érdekel, ki bántott meg, vagy kire vagyok dühös! Sőt, azért mert valaki bántott, én miért büntetném magam plusz kalóriákkal. (Tehát nagyon fontos, hogy hogyan gondolunk az édességre, mint örömforrás, vagy mint zsírpárnák a derekunkon - persze ezt sem kell túlzásba vinni, nem a betervezett bűnözések ellen ágálok, hanem azok ellen, amiket a spontán hangulatunk okozhat..)

Egy apró cél lehet még az is, ha a következő reggelre gondolunk... Akár vizualizálhatunk is egy képet, ahogy felébredünk, kinyitjuk a szemünket, és jólesően meg kordul a gyomrunk, lapos hasunk tapintva büszkeség tölt el az előző napi sikeres étkezésünk miatt. (Hidd el, csak egyszer kell megtapasztalni ezt az érzést, utána minden reggel erre vágysz, egyszerűen imádni fogod!)

Amikor este fáradtan hazaérek, és „nekiesnék a hűtőnek”, néha az a gondolat tántorít el hogy már semmi olyan dolog nem történik, amihez nagy energia-bevitelre lenne szükségem. Amikor nagy kísértést érzek, van, hogy be se kapcsolom a számítógépet (tévém pedig nincsen), ez is segít elkerülni a nasizást.

Egy nagyon tudatos és rendkívül csinos barátnőm mondta egyszer, amikor születésnapján tortát kapott, és nem evett belőle aznap este, hogy „megvárja az reggel is”. (És nem foglalkozott azzal sem, hogy a társaság többi tagja hőbörgött, hogy „Jajj, csak most; kivételesen igazán beleférne!” – mert, mint tudjuk, alkalom mindig akad!) Ő minden napját bőséges szénhidráttal teli reggelivel kezdi, ezzel jutalmazva az előző esti kitartását.

Ha kapsz valamit, vagy megkívánsz olyasmit, amit este már nem szabadna elfogyasztanod, gyorsan "zàrd be" a hűtődbe, és reggelig ne is nyisd ki!! Így meg tudod majd enni bűntudat nélkül is és az alakodnak sem árt!

Fittségünk megőrzése érdekében elegendő és pihentető alvásra is szükségünk van. Ha este teletömöd a bendőd zsíros és kalóriadús étkekkel, forgolódni fogsz... (Persze üres gyomorral sem ajánlatos ágyba kerülni, de pár falat saláta segíthet ezen!)

Az utolsó, és egyben legintenzívebb tippem/ élményem, ennél jobbat nem tudok (és más sem, ezért nem is árulok el nagy titkot); a mozgás!

Hiszen egy kiadós edzés után (legyen az akármilyen formája a sportnak), kevésbé kívánok nehéz fogásokat és valahogy jobban rá vagyok hangolódva az egészséges ételekre, hiszen ha már ennyit fáradoztam a célomért, ezzel nem ronthatom el (itt is picit előre gondolkodom; milyen csalódott leszek, hogy fogom magam érezni utána, ha ezt most elrontom!!?)

 

Sokszor nem elég csak cselekednünk, éreznünk is kell! Remélem, ezekkel a módszerekkel, Ti is át tudjátok hangolni magatokat – hosszú távon.

Plézer Panna , 2016. július 08.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?