A napirendről: kezdő anyukák figyelmébe

Mennyi felesleges stressztől kíméltem volna meg magamat (és a környezetemet), ha egy szolid vállrándítással reagáltam volna bizonyos helyzetekben a szorongás és frusztráció érzése helyett.

 

Mert bevallom, mint oly sok kezdő anya, bizony én is para-anyunak indultam!

 

Amikor az első gyermekem megszületett, annyira kocka voltam, hogy teljesen kiborultam, ha megcsúszott a napirendünk, és sokszor már azt sem tudtam, hol is tartunk tulajdonképpen.

 

Mert tapasztalatlan anyaként, és persze ennek következtében kellően befeszülve álltam a dolgokhoz, pedig a kulcsszó itt is – mint sok más területén az életnek – a rugalmasság!

 

De tényleg nehéz ám rugalmasnak lenni, ha igazából annyira kezdő vagy, hogy a gyermeked jelzéseit sem tudod még mindig értelmezni. Most vajon azért sír a baba, mert álmos? Talán éhes? Fáj valamije?

 

Oké, aláírom, hogy kell némi magabiztosság ahhoz, hogy ne veszítsd el a fejed, ha teljesen tanácstalan vagy, de ilyenkor az a legjobb, ami tehetsz, ha veszel egy nagy levegőt. Meg még egyet… és kicsit megnyugszol.

 

Mert a napirend nem egy kőbe vésett dolog ám. Noha remek mankónk lehet a mindennapokban, mégsem érdemes átesni a ló túloldalára. Gyermekünket sem ellátni, sem nevelni nem lehet menetrendszerűen, az egyes napirendi pontok sosem óramű pontossággal követik egymást. Hanem csak úgy nagyjából.

 

Ráadásul minden életkornak megvan a maga sajátossága, így igazából majd akkor jön csak a feketeleves, amikor már két gyermek – esetleg három - napirendjét kell valahogy szinkronba hoznod.

 

Mert ugye csak nem engeded indiánüveltve rohangálni a nagyobbat, amikor a kicsi alszik?! Hogy a legjobbat ne is említsem: amikor a gyerekek sosem alszanak egyszerre napközben, tehát Neked sincs időd szusszanni egyet.

 

 

Ha Te pl. úgy szereted, hogy evés előtt fürdeted meg este a babát és utána teszed le aludni, csináld úgy. Ha előbb etetsz és utána fürdetsz, ezt is megteheted. Mert Te vagy az anyukája, Te tudod, hogy a babádnak és a családnak hogyan a legkényelmesebb.

 

Ne érdekeljen az se, hogy a gyermeknevelési szakkönyvek mit javasolnak. Mert nemcsak menetrendszerűen, de tankönyvből sem lehet ám igaziból gyermeket nevelni.

 

Csak arra figyelj, hogy amilyen sorrendet kialakítasz a napi tevékenységek egymásutániságában akkor legyen az a rendszer, mert a kisgyermekeknek a megszokott dolgok, a kiszámítható rutin biztonságot adnak és hamar megtanulják, hogyan követik egymást a dolgok a nap folyamán.

 

Persze egyszer-egyszer belefér, ha felborul a megszokott menetrend, ha kimarad valami,  - lehetőleg ne az evés, de azt a baba úgysem hagyja majd. Például látogatóitok vannak és a vendégség kicsit tovább tart, azaz belecsúszik az esti rutinba. Ilyenkor előfordulhat, hogy úgy döntesz, hogy inkább ágyba dugod a fáradt gyerkőcöt, mintsem kivered az álmot a szeméből a fürdetési procedúrával.

 

Kezeld lazán az ilyen helyzeteket, hisz nincs semmi baj. Nem dől össze akkor sem a világ, ha kimarad pl. egy alvás, vagy az esős idő miatt nem ebéd előtt, hanem az ebéd utáni alvásidőben, babakocsiban altatva viszed ki sétálni a babát, mert éppen addigra áll el az eső. Hidd el, a jó levegő álmában is éri a gyermeked és ugyanolyan jótékony hatású!

 

A lényeg, hogy általában azért egy kiszámítható rutin szerint alakítsd a napotokat, a különböző tevékenységek általában meghatározott sorrendben kövessék egymást, de hogy pl. az ebédre fél órával előbb vagy később kerül sor pontosan, abban viszont lehetsz, sőt, legyél is rugalmas.

 

Szóval azt mondom, első gyermekes anyukák, CSAK LAZÁN a napirenddel!!! Ez az, amit tanácsolni tudok és ez az, ami nekem is könnyebbé tette volna az első gyermekes létet, ha tudtam volna a mai fejemmel gondolkodni.

 

Hogy a végén eláruljam a csavart is a történetben - mert bizony ezzel is számolni kell -  elárulom, hogy bizony a megszokott napirend sem lesz állandó, hiszen ahogy nő a gyermek úgy fog átalakulni a napi rutin. Mire megszoktok egy rendszert, és épp hátradőlni készülsz, na akkor borul majd az egész!

 

A szépen alvó babádat lehet, hogy megviseli a fogzás és talán rossz alvó lesz.

 

Lehet, hogy a kicsi eddig békésen elvolt nélküled bizonyos ideig és szépen elnézelődött a kiságyában, ám amikor rátör majd a szeparációs szorongás, akkor nem jut időd még a mosogatásra sem, mert a gyermeked azonnal bömbölni kezd, ha megpróbálod letenni a kezedből.

 

De egy több gyermekes anya már tudja, hogy ez is el fog múlni, és lesz idő, mikor már Neked kell könyörögnöd azért, hogy csak két percre az öledbe bújjon az önállósodni vágyó lurkód.

 

Ezért próbálj meg önmagad felesleges hergelése helyett arra koncentrálni, hogy élvezd az anyaságot az összes nehézségével együtt.

 

Hozd ki az adott helyzetből a legtöbbet, mérlegelj, mi a legjobb a babádnak és persze Neked és cselekedj úgy. Nem kell túlgondolni dolgokat, csak LAZÁN!!!!