A babával együtt születik az anya

Sok édesanya sóhajt fel, mikor kisbabáját a kezében tartja és bizonytalan, tanácstalan, hogy „Ezt nekem nem mondta senki.... ez miért nincs leírva egyetlen könyvben sem?” „Erről miért nem szól a várandósok felkészítése?” „Miért csak a szülésre készítik fel a nőket? Az anyaságot is tanulni kell!”

Bizony, van olyan, hogy nem mindenkinek megy ösztönösen és zsigerből a kisbaba ellátása, amikor hirtelen kezébe nyomják a kórházban az újszülöttet Az is lehet, hogy még életében nem fogott a kezében csecsemőt az újdonsült anyuka.

Elég frusztráló tud lenni, ha az ember szeretne valamit jól csinálni, csak épp fogalma nincs arról, hogyan is kéne.

És nem tudom, ki hogy tapasztalta, de ahol én szültem például, abban a kórházban sajnos nincs is arra kapacitása a csecsemős nővéreknek, hogy egyesével tanítgassák az anyukáknak a csecsemőellátás fortélyait. Mondjuk tartanak egy gyorstalpalót az adott kórteremben fekvő anyukáknak egyszer és ha valaki épp azalatt fogadott látogatót, zuhanyzott vagy épp orvosi vizsgálaton volt, no az akkor úgy járt... aki kimarad az lemarad.

A legjobb, ami történhet egy első babás anyukával a kórházban és ezt őszintén mondom, ha olyan anyukával kerül egy kórterembe, akinek már van otthon nagyobb gyermeke és tudja, mit kell csinálni.

Nem egy nagy ördöngősség persze sem a pelenkázás, sem a köldökcsonk ápolása, de valahogy azt is a nulláról kell ám megtanulni. 

A szoptatás persze külön műfaj, mert ugye azt mindenki tudja, aki szoptatott már kisbabát, hogy az azért általában nem csak úgy van ám, hogy mellre rakjuk a kicsit és dől a tej és megy minden, mint a karikacsapás. Akinek pedig mégis így alakult, az legyen nagyon-nagyon hálás, mert ez azért nem ennyire egyszerű legtöbbször.

Szóval anyává válás...

Mert mindezeken túl ráadásul nem csak attól lesz valaki anya, mert fizikailag világra hozott egy kisbabát és mert fizikailag el tudja látni!

Ennél azt hiszem sokkal, de sokkal fontosabb a dolog lelki oldala.

Vajon milyen anyává válik a szülő nő?

Paraanya? Ősanya? Lazaanya? Ugye mindenki ismer még legalább ötfajta címkét, amit az anyukák típusaira rá lehet húzni.

Nos a válasz persze sokszor benne van az egykori NŐ, de most már ANYA (a két szerepnek persze nem feltétlenül kell kizárnia egymást, ugye?!) személyiségében, de azért olyat is látott már a világ, hogy nagy változásokat produkált a gyermek születése az újsütetű anyuka életszemléletében, egyéniségében.

Például van, aki úgy gondolja, „Na, majd szülök egyet, mert itt az ideje, a család is ezt várja, de azért nem maradok ki sokat a munkából, mert az milyen fontos nekem, meg kell a pénz is...” és lám-lám, megesik, hogy pont ezekből a nőkből lesznek a legönfeláldozóbb édesanyák. De ez persze nem feltétlenül alakul így.

Aztán olyat is láttunk már, hogy valaki már pocakosan a dackorszak kihívásait tanulmányozza szakkönyvekben és három hétig tart kiválasztania a gyerekszoba színvilágát, és úgy gondolja, hogy nála tökéletesebb és alkalmasabb anyajelöltet még nem hordott hátán a föld. Aztán bő fél évvel a baba születése után már úgy érzi, hogy hát ez azért mégsem olyan csodálatos álomvilág, mint képzelte. Mert bizony ebben az anyaság nevű szerepben nem csak a mosolygós arcocska, a babaillatú bőr és puha talpacskák a lényeg, hanem bizony benne van a vigasztalhatatlan sírás, az átvirrasztott éjszakák, az első összezörrenések életünk párjával a „gyereknevelési elveinken” (rázogassuk-e a gyereket sétálva altatva, vagy adjunk-e cumit, vagy sem....) és a többi nehézség.

Ezek sarkos példák persze és mint tudjuk, valahol mindig a két véglet között van a helyes irány, de értitek, mire gondolok.

Igazából nincs az ám kőbe vésve, hogy azért mert valaki terv szerint jó anyának készül, a gyakorlatban is úgy fog minden alakulni, ahogy elképzelte.

És amire szeretnék kilyukadni

Az anyaságot nem tanítják sehol.

Szülésre fel lehet készíteni valakit, de az anyaságra?

Persze, mondjuk el, hogy gyakorlatban mivel jár egy csecsemő, hogy milyen hatással van az anyukára, a párkapcsolatra, ha radikálisan lecsökken az önmagunkra, illetve egymásra fordítható idő, hogy legtöbbször megszűnnek az egyéb társas kapcsolatok is: úgy a barátokkal, mint a kollégákkal való találkozások tekintetében.

És ugyan van ebben a szülővé válásban egy kiszámítható ív is, sejthető, hogy mi vár ránk, ha babát vállalunk, hisz ezt látjuk a szomszéd házaspárnál is, ezt meséli a barátnőnk (na majd meglátod, ha megszületik a kicsi!) és a saját édesanyánk is azt mondja, „de hát anya lettél Édesem, mire számítottál, az anyaság sok lemondással és nehézséggel jár...”

De valóban?

Valóban így kell lennie? 

Anyacoachként abban hiszek, hogy ezek a kisgyermekes léttel együtt járó kihívások és nehézségek, azért mégiscsak tipikusnak mondhatóak!

Magyarul, ezeken a szakaszokon a legtöbb édesanya, a legtöbb pár keresztülmegy, amikor gyermekük születik. Az anyukák többsége beszámol nehezebb periódusokról is gyermeke születése után. Valóban nehezebb, de azért nem megoldhatatlan periódusok ezek, és ez a lényeg!!!

Ezért semmi rossz nincs abban, ha valaki őszintén kimondja:

„Nem pont erre számítottam, másmilyennek képzeltem.”

„Azt hittem könnyebb lesz, de elismerem, mostanában sokkal kimerültebb vagyok és könnyebben ugrok apróságok miatt is.”

 „Tudom, hogy hülyeségeken kapunk össze a párommal pusztán azért, mert mindketten fáradtak vagyunk.”

„Tényleg azt hittem, jobban bírom majd az éjszakázást!”

„Reméltem, hogy minket elkerül a hasfájósság, de nem így lett. Nehezen viseljük.”

„Néha hiányzik a régi életem és szívesen elmennék nyaralni kettesben a párommal, vagy urambocsá, akár csak moziba néhanapján (de a szoptatás miatt ugyebár ez is kilőve egy időre...)”

„Jó lenne kivenni egy hét szabit. De ez nem így megy...” 

Az anyaság ilyen. Ha nem is mondta senki, most már tudod.

És attól még bizony szeret valaki anya lenni, mert néha kimondja, hogy úgy érzi fogytán az ereje vagy hogy nehezen bírja!

Igen, vannak olyan élethelyzetek, akár hosszabb időszakok is, amikor kifejezetten embert próbálónak érezzük a kisgyerekes mindennapokat.

De ha megvan a felismerés, hogy ezen lehet változtatni és a szándék, hogy tegyen is valaki azért, hogy könnyítsen a nehézségeken, hogy kezelje azokat, akkor lesz megoldás is.

Mert az életben – és ebbe az anyaság is beletartozik –  nincsenek reménytelen helyzetek, csak megoldandó feladatok vannak!

Ha Te is úgy érzed valamikor, hogy elakadtál az anyaság mindennapos kihívásainak és probléma-megoldásának útján, keress bátran, együtt kisütjük, hogyan tovább!

 A gyerekzsivaj anyacoaching során pedig személyre szabott megoldásokkal várom az édesanyákat.

 

dr. Domokos Katalin , 2016. november 02.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?