5 dolog, amire a gyermeked tanít

Ezer helyen olvashatod, hogy jó példával kell elől járnod, hisz a gyermeked azt a mintát veszi át, amit otthon lát, amit a pároddal mutattok neki.

Azt gondolom azonban, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban a gyermekünk is hatással van ránk, a gondolkodásunkra, a hozzáállásunkra.

Most összeszedtem néhány dolgot, amire szerintem a gyermekek tanítanak minket!

Te mivel egészítenéd ki még a listát?

1.Türelem, türelem...

Talán nem kell hosszan magyaráznom egy anyukának, miért a türelem került a listám első helyére. Néha igazi próbatétel elő tudnak állítani minket gyermekeink, amikor rakoncátlankodnak, ellenkeznek, minden apróságon összevesznek testvérükkel és még sorolhatnám. És a legtöbb, ami a rázós esetekben tehetünk (és ez segít legtöbbet a helyzet mielőbbi békés rendezésében is...), ha sikerül megőrizni hidegvérünket! És innentől már érvényesül a pingpong labda hatás: ha mi nyugodtak tudunk maradni, a gyermek is könnyebben megnyugszik. Ennyire egyszerű. ELMÉLETBEN! :) Mert bizony elhiszem, hogy néha nagyon-nagyon komoly erőfeszítés buddhai nyugalommal reagálni a minket igenis bosszantó helyzetekben! Különösen, amikor alapból kialvatlan és nyúzott egy anyuka az éjszakai kelések miatt... Ez persze temperamentum kérdése is, nyilván aki alapból birka türelemmel van megáldva, annak a türelem a kisgyermekes mindennapokban is kisebb kihívást jelent....De azt hiszem tudatos odafigyeléssel, egy tűzről pattantabb anya-típus is egész szép pozitív változáson mehet keresztül a türelem terén! Hisz ez mindenki érdeke egy családban És ez vonatkozik az édesapákra is, ugye.

5 dolog, amire a gyermeked tanít

2. Rugalmasság

Egy határozott elképzelésekkel bíró, mindent kézben tartani és irányítani szerető embert is kihívás elé tudja állítani az anyaság! Mégpedig abban, hogy gyermek mellett igenis meg kell tanulnunk, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgaink, ahogy azt elterveztük vagy szeretnénk. Ez az első időszakban bizony nagyon frusztráló tud lenni, különösen az egyébként maximalista típusoknak. Anyaként tudunk kell elengedni, megalkudni, kiegyezni az elég jó megoldásokkal és azzal, hogy nem mindenre lesz időnk vagy nem akkor, amikor szeretnénk. Saját lelki békénk múlik azon, milyen gyorsan tanuljuk meg ezt a leckét!

3. Az élet apró örömei

Nem gondolom, hogy saját kedvtelésből, önszántunkból sokan megállnánk szivárványt meg csigákat nézegetni eső után. Talán néhányan igen, de a nagy többség valószínűleg nem. Az otthonlét a gyermekeinkkel azonban szükségszerűen lelassítja a rohanó tempónkat és igen, ebben az időszakban elkezdjük újra észrevenni az életnek ezen apró csodáit is. Hiszen gyermekeink, akik éppen felfedezik az őket körülvevő világot megtanítanak erre.

Nagy tanítómestereink ők, ha hagyjuk, hogy felnyissák a szemünket, mi is az igazán fontos és örömet adó egy napunkban. Én pl. tempósan megyek az utcán is, ezért nehezemre esett átállni arra, hogy még a sarki játszótérre vezető úton is többször meg kellett állnunk, egy kavics vagy egy bot(!) miatt.... De rájöttem, végül is hova sietnénk? Ha a gyermek az odavezető útban is talál számára érdekes és örömteli dolgokat, élményekkel gazdagodik, akkor miért kéne megfosztanunk ettől? Más kérdés, ha időpontra kell menni valahova, de akkor meg egy rutinos szülő már hamarabb elindul, ha gyerekkel kell mennie, inkább ráhagy némi időt.

4. Nem a tökéletes rend a fontos

Hú, mennyire igaz.... Persze ez is nézőpont kérdése, de mindenesetre sokkal élhetőbbnek érezzük a kisgyerekes mindennapokat, ha elfogadjuk, hogy sosem lesz olyan patyolattisztaság a lakásban, mint akkor, amikor még kettesben éltünk csak a párunkkal, vagy egyedül. Lehet persze tökéletes rend is, de akkor meg mástól vesszük el az időt, energiát és figyelmet. A gyerekek azonban nem attól boldogok, hogy élére vannak állítva a használati tárgyak a lakásban, hanem hogy otthonukban az érzik, hogy ez az a hely, ahol kedvükre játszhatnak, alkothatnak. Ahol nem baj, ha néha kifröccsen a fürdőkádból a víz, hogy összefestékezik a ruhájukat és fel kell takarítani a kiborult vizet. Ezt megszokni szintén nehéz feladat lehet azoknak, akik egyébként tisztaságmániásnak vallják magukat. Félreértés ne essék, nem a totális káoszt és koszt éltetem, dehogyis, hiszen a tisztaság alap, és nem ér a gyerekre fogni, hogy mellett nem tudunk rendszeresen takarítani. Ám azt hiszem, hogy nem azon múlik a lelki üdvösségünk, hogy szorosan egymás mellett vannak-e lerakva a cipők az előszobában, vagy sem. Egyébként a mi feladatunk az is, hogy megtanítsuk a gyermekünknek, hogy a rend és tisztaság az nem csak úgy van magától, hanem csináljuk. Ők pedig megtanítanak minket arra, hogy egy-két elől felejtett játék még nem a világ vége, csupán azt jelzi, hogy a lakásunk az otthonunk és nem egy bemutatóterem.

5. Csapatban játszunk!

Anyaként elsőként mindig a gyermekeink, a család érdekeit fogjuk szem előtt tartani (ideális esetben..). Ezért van az, hogy egy anya a gyermeke születése után jó ideig  meg sem nézi a női részleget egy butikban, hanem célirányosan lépked a gyermekszekció fel. Hogy vásárláskor öntudatlanul is betesszük a túró rudit a kosarunkba, mert tudjuk, hogy szereti a gyerkőc.  Hogy simán lemondunk bármilyen, egyébként számunkra fontos programot is, ha belázasodik a gyermekünk.

Szerintem többek leszünk azáltal, hogy másokról kell gondoskodnunk, hogy egyéni érdekeink helyett azon dolgozunk, hogy a családunknak jobb legyen. Nem feledve persze azt, amit anyacoachként mindig hangsúlyozok:  hogy ebben a rendszerben az anya is ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik családtag és hogy időről időre bizony mindenkinek szüksége van néhány gyerekmentes órára, hogy kicsit kikapcsoljon és töltekezzen, majd pedig újult erővel vesse bele magát a gyerekzsivajba!

Ha szeretnél még többet olvasni a kisgyermekes életről, az anyaság megéléséről, tartsd velem a gyerekzsivaj oldalán is!

 

dr. Domokos Katalin , 2017. május 09.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?