Játsszunk útközben is!
Jó az idő, itt a lehetőség, hogy családostul-gyerekestül kimozduljunk otthonról és ne csak a közeli játszótérig csatangoljunk, hanem nyaralni akár belföldön, akár külföldön. Hosszabb útra azonban érdemes felvérteznünk magunkat némi játékrepertoárral, mert a gyerekek – főleg a kisebbek – nehezen viselik az órákon át történő egyhelyben csücsülést. Akkor is, ha autóval, akkor is, ha vonattal-repülővel utazunk.
Amikor mi voltunk gyerekek, akkor még viszonylag kevés autóban volt rádió-magnó, a CD vagy MP3 lejátszó meg még tényleg röpke gondolat sem volt. A közös családi nyaralásokból emlékeimben mégis a kocsiban közösen töltött idő az egyik legkedvencebb időszak. Mert folyamatosan játszottunk.
-
Barkóba – Már egészen kicsi gyerekkel is érdemes próbálkozni, persze, érdemes az ő szintjének megfelelő nehézségű feladványokat kitalálni. Azért is jó játék, mert utólag jó kis beszélgetések alakulhatnak ki a feladványok kapcsán.
-
Szólánc– ha kicsi gyerekkel játsszunk, akkor a könnyített verzióban gondolkodjunk: az első szó utolsó betűjével kell mondani megint egy szót. Ennek egy nehezített változata, amikor nem elég egy szót mondani, de el kell mondani az előtte felmerült szavakat is. A legnehezebb verzió az, amikor nem az utolsó betűvel, hanem az utolsó szótaggal kell új szót mondani.
-
Kő-papír-olló– Klasszikus játék, de a sofőrt hagyjuk ki belőle. Igazából manapság akkor jó választás, ha csak egy gyerek ül a kocsiban, és az egyik szülő mellé tud ülni a hátsó ülésre.
-
Közös éneklés– Nekem gyerekként ez volt a kedvencem. A szüleimnek nem volt hatalmas a repertoárja, de azért egy 1,5 órát simán el tudtunk énekelgetni a kocsiban, és mivel a gyerekek imádják az ismétléseket, ezt ki tudták nyújtani akár 2-3 órára is. Itt aztán már nemcsak gyerekdalok fordultak elő, hanem pikánsabb dalocskák is, például a vadnyugati kávbojról, akinek pávatoll volt a nemmondommeghol. Naná, hogy ez volt a kedvencünk.
-
Fekete-fehér-igen-nem– Óvodás gyerekkel is simán játszható, de ne lepődjünk meg, ha a csemete egészen érdekesen – konkrétan mindig a saját irányában megengedően – alkalmazza majd a szabályokat. Élettani sajátosság, a játék pedig a maga egyszerűségével is igencsak ki tud fogni még egy felnőtt egyeden is. Esetlegesen érdemes külön családi szabályozást kitalálni rá, de akárhogy is, az biztos, hogy roppant családi rötyögések kerekedhetnek egy pörgősebb tempójú játékból. Dackorszakos gyerekkel külön élvezet játszani - még a legkeményebb hisztiből is ki tudja billenteni!
- Rendszámfejtés– Nemtől függetlenül ajánljuk, olvasni nem tudó gyerek esetében szülői segítséggel, olvasni tudóval pedig gyakorlásképpen is remek. Nézegessük a kocsiból látható rendszámokat, és a rajtuk olvasható három betűből alkossanak a gyerekek értelmes szavakat, mondatokat. Vagy csak szavakat, mondatokat. Némi elfojtott agresszió kiélésére is alkalmas a játék, ha ez alkalommal például kitétel az is, hogy lehet szemtelenségnek vagy csúnyának számító szavakat is használni.
-
Szemtelenkedő– Lehet, hogy más családban nem megengedett, nálunk szabad szemtelenkedni. De bizonyos szabályoknak megfelelően: csakis rímbe szedve (ez nagyon fontos!) és elénekelve, valamint felelgetős stílusban - mi már kiscsoportban elkezdtük, szerintem rengeteg felesleges vitát megúsztunk azzal, hogy a gyerek így kiélhetett egy rakás feszültséget. Mi általában a Virágéknál ég a virág dallamára költünk mindenféle okosságot, így került már például az én hátamra mindkét fülem, de megjárták már egyéb testrészeim is. Nem lehet komoly arccal végigjátszani.
- Írd körül!– Hasonlít az Amerikából jöttemhez, csak egyszerűsített változat és nem mutogatni, hanem beszélni kell. Most, hogy visszaolvasom, tulajdonképpen nem is hasonlít hozzá annyira. A lényeg: valakit ki kell választani a rokonságból-ismeretségi körből, és őt kell körülírni különféle hasonlatokkal – pl. olyan a haja, mint egy macinak -, a többieknek pedig ki kell találni, kiről van szó.
Aki konkrétan játékszert szeretne a gyerek kezébe adni, az se csüggedjen, már gyűjtöm az ötleteket.
Ti mit szoktatok játszani a gyerekekkel utazás közben?
Szilágyi Diána, 2012. augusztus 08.