Se óvoda, se munka
Kétéves elmúlt a kislányom, mikor anyagilag kissé megzakkantunk. Felmerült a kérdés, mi legyen, maradjak még itthon elsőszülöttemmel, vagy jöjjön egy kistestvér, esetleg menjek dolgozni. A GYES köztudomásúlag nem valami nagymértékben szolgálja a család megélhetését, a kistesó meg nem kopogtat, hiába mentem el nőgyógyászhoz, háziorvoshoz, előbbi vetetett vért és hőmérőzésre buzdított, utóbbi meg két év türelemre intett; szóval maradt a harmadik verzió, a pénzkeresés. (Ne áruljatok be senkinek, de azért a kistesóról nem mondtam le.)
Így aztán az volt a tervem, hogy intézményesítem az gyermeket. Megkímélendő a két beszoktatástól - bölcsőde + óvoda -, gondoltam, menjen februártól oviba, akkor lesz három éves. Eljártunk a helyileg illetékes oviba nyílt napokra, beszéltem szinte minden óvónővel, kiválasztottam a legszimpatikusabb csoportot.
A beíratásnál viszont azonnal közölték, hogy azokat tudják esetleg (!) felvenni, akik szeptemberig betöltik a hármat, így kicsi csillagom várólistára került. (Erről az óvónők miért nem szóltak semmit?) Azért, gondoltam, inkább egy óvodai várólista, mint bármi más. Egy-két hétre rá bent voltam az oviban érdeklődni, hátha mégis felvették, de tapintatosan közölték velem, év közbeni kezdésre az esélyünk a nulla és a zéró között van, viszont talán majd egyszer valamikor nyitnak egy új konténerovit, már gondolkoznak rajta, hogy hol. Nem kell elkapkodni.
Gyanakvó természet lévén már előre egy másik óvodába is beírattam gyermekemet, de az is ehhez a kerülethez tartozik, így oda is ugyanazok a gyerekek várnak, várólistára se vették, tanácsolták, érdeklődjek egy harmadik oviban. Harmadik oviban szintén várólistára se vették, nagy sajnálat közepette.
Addig is, míg 2012 őszén talán óvodás lesz a kisded, csináljunk valami hasznosat: nézegettem távmunkákat, találtam is felettébb érdekes hirdetéseket, jelentkeztem, mindegyikről kiderült, hogy jobban hasonlít egy piramisjátékra, mint egy munkahelyre. Nem lepődtem meg, a hirdetés is jobban hasonlított egy viccre, mint egy álláshirdetésre.
Gondoltam, akkor fordítok. Rátukmáltam magam egy fordítóirodára, akikkel korábban együtt dolgoztam megbízóként, nem ígértek semmit. Hátha valami mégis kialakul, elkezdtem intézni az Apehnél (bocsánat, NAVnál), hogy magánszemélyként számlázhassak, erre alá akarták íratni velem, hogy nem üzletszerű haszonszerzés céljából állítanám ki a számlákat. Közben kiderült, a fordítóiroda sem fogad el magánszemélytől számlát, a semmire meg mégsem váltanám ki az ipart, szóval ez a lehetőség is ugrott.
Közben kaptam egy fülest, hogy kirúgtak egy lányt a munkahelyemről. Na, gondoltam, itt az idő, ezért izibe’ feltérképeztem a fizetős óvodákat, hát hetventől fölfelé a csillagos égig, és csak részmunkaidő mellett lehet odaérni a gyerekért. Szívós vagyok, még mindig nem adom fel, akaratos is vagyok, mindig mondja az Uram. Ha csak a fizu harmada is megmarad, az is több a semminél, essünk neki.
Bemegyek a melóhelyemre, beszélek a főnökömmel. Nem ő dönti el, hogy felvesznek-e, blablabla, küldjek angol nyelvű pályázatot - is, a magyar meg a német mellé -, aztán majd jönnek Belgiumból valami macák, aztán meginterjúvolnak. Mintha idegen lennék. Itt estem át a nem tudom, hányadik elkeseredési, majd megmakacsolási perióduson és az n+1-edik álmatlan éjszakán. De azért a pályázatomat zokszó nélkül elküldtem.
A történet munkahelyi részéhez hozzátartozik, hogy a versenyszférában dolgozom, jaj, bocsánat, dolgoztam. Mikor eljöttem szülni, felvettek helyettem egy kislányt, be is tanítottam. Kérdeztem az akkor még itt dolgozó osztrák főnökömet, visszavesznek-e majd, megmondta őszintén: ha lesz általam betölthető üres munkakör, akkor igen. Így nem nehéz kitalálni, hogy ha régi helyemre akarnék visszamenni, kifizetik az egyhavi kötelező időmet, még a munkavégzéstől is eltekintenek, úgyhogy még én tartozom majd köszönettel, aztán útilapu.
Tudjátok, most már úgy vagyok vele: nehogy már ne nekem legyen igazam! Végtére is, nem akarok én semmi törvénytelent csinálni, sőt. Dolgozni szeretnék, adózni szeretnék, jövőbeni nyugdíjjárulék-fizetőket szeretnék nevelni.
Miért érzem mégis úgy, mintha egy futópálya rajtjánál állnék, hajókötéllel összekötözött bokával, miközben a pálya mellől üvöltöznek, hogy „fuss, Forest, fuss”? Bár már rég letettem a győzelemről, de azért futnom mégiscsak kell, ezt diktálja fajtám évmilliós múltra visszanéző élni akarása.
mamaka
mamaka, 2011. május 25.
Babanet hozzászólások(49 hozzászólás)
másfél évig tartott, amíg vissza tudtam szivárogni a munka világába, 3 diplomával, 2 nyelv magas szintű ismeretével és elég szép számú tapasztalattal töltött évvel a hátam mögött....
Több mint 100 pályázatot írtam meg (nagy részük meggyőződésem, hogy le volt előre zsírozva), és persze pont a világgazdasági válságban, mikor máskor. Úgy érzetem a végén, hogy nekem nincs helyem a világon. Nagyon rossz volt. De elmúlt!!!
Sajnos ez az általános, aki gyerek(eK)et szül, az sajnos hatalmas nagy öngóét rúg a mukaerőpiacon, és abba a kockába lép a Nagy Társasjátékban, hogy vissza astratmezőre.
Nekem még vissza van a Gyed-ből egy év, aztán nem tudom, mi lesz. Ha a gyerekemre gondolok, szeretnék még itthon maradni vele 3 éves koráig. Ha az anyagiakra, rájövök, sehogy sem fogunk kijönni. Hogyan tovább? Bízom benne, hogy nálam talán simábban alakul, mint nálad. A munkahelyemen legalábbis azt mondták amikor eljöttem, hogy várnak vissza...
Jó a téma és sztem rengeteg anyukát érint. Csatlakozom, én is közszférás vagyok, és remélem hogy 1 év múlva vissza tudok menni. Tudom, tudom, ott nem nagyon érdekli az embereket mi volt pár éve, de most négy ember végzi azt ami akkor csak az én feladatom volt. Szóval reménykedem hogy némelyek még emlékeznek erre.
A 70 ezer alatti magánbölcsi engem is érdekelne, mert ovi az van, de bölcsi az nincs is itt nálunk, pedig bőven város vagyunk már évek óta...:-( Ráadásul nem 100 kilométerekre a fővárostól....
A másik gondolat meg....ha van is 10 percre nagyi, de nem jön, akkor ott vagyunk ahol a part szakad.:-) De ez persze egyéni szocproblm. ugyebár. Az engem is nagyon fog érdekelni hogy megyek a Prücskökért ha mondjuk éjfélig tartó testületi ülés van, párom meg intenzíves....nem épp 8 órás kiesik a tolla kezéből meló. Jelenleg ez a leginkább aggasztó számomra a visszamenetellel kapcsolatban. Ezt ki hogy tudja megoldani??
Nemtom, lehet, boxolnom kéne, hogy kieresszem a gőzt.
Nemrég voltam egy interjún, közszféra,ismertek, az interjú nem az elvégzendő munkáról szólt, hanem, hogy ,milyen nehéz lesz ennyi gyerekkel,köztük egy kicsivel dolgozni,és hogy a kérdező(ffiember) is tudja milyen nehéz már két gyerekkel is.Gondolod,elmondtam a véleményemet???Pedig megérdemelték volna.
Tesóm egy óriási, régi cégnél főnök, ő esküszik a kisgyerekesekre, pont ezért, amit süni írt, mert bármit kérhet tőlük az ember, sokkal jobban igyekeznek, mint más. MOndjuk ez egy állati jó érv sztem egy interjún. Én is ma töröltem a cv-mből, hogy gyesen vagyok. De intejún ha letagadod, azzal az a baj, hogy még próbaidő alatt úgyis kiderül, nem?
Egyébként pedig az interjún diszkriminációnak számít, ha a családi állapotról érdeklődnek, így ha te nem írod be,nincs joguk ezt firtatni.Persze, ha valaki nem tudja megoldani a gyerkőc felügyeletét ha nem annyira beteg,hogy mindenképpen anyura van szüksége,és emiatt sokat hiányzik,az egy másik téma.De én úgy szoktam munkára jelentkezni, hogy ezeket a feltételeket már megoldom.
Állásinterjúra meg be sem hívnak, ha meglátják, hogy kisgyerekeim vannak....
Pontos információkat a http://www.felmondas.info/ oldalon találsz.
Aztán itt vannak a méregdrága CSANÁK, ahogy manapság divatosan hívják őket.De mi van az alacsonyabb végzettségű, alacsony keresetűekkel, akiknek annyi a teljes munkaidős keresetük, mint ez ??nők százezrei dolgoznak netto 80 ezer körül bérért, ő visszamegy, leadja a
gyereket a csanában és ingyen jár el otthonról napi 8 órát..vagy megél a 25 ezer gyesből??katasztrófa.
Nagyon jó megoldás lenne a munkahelyi bölcsi, ha mondjuk lenne 10 gyerek egy-egy melóhelyen, a munkáltatónak is megérné, anyuka nem volna ideges, az ebédet a gyerekkel fogyaszthatná, nem kéretőzne hamarabb h odaérjen a bölcsi zárásra, meg még sorolhatnám.
Megalázó, nincs jobb szavam.
gy nőttünk fel h a nagyszülők, akik az 50-es éveikben jártak, javarészt nyugdíjasok voltak ,nem voltak megszakítva, egyáltalán ÉLTEK még.Az én kisfiamnak már csak egy 56 éves nagyszülője van, akinek még 62-63 éves koráig dolgoznia kell, ha megéri persze..a többiek meghaltak a 40-es éveikben.
Ezzel csak ezt szeretném csendben jelezni, hogy kötelesek ma minden 3 évest oviba venni, kötelesek gyeses anyukákat a munkehelyükre visszavenni, kötelesek felajánlani a részmunkaidőt, kötelesek NEM megkérdezni hogy az ember akar-e gyereket vagy van-e, és még sorolhatnám, de sajnos nem vagyunk abban a helyzetben hogy ezt a munkaadó, ovi, épp alkalmazottat kereső orra alá dörgöljük, sőt, aki így tesz a saját fészkébe kmmm. Nem gondolom hogy az asztalverés jó taktika ebben a helyzetben amiben vagyunk, persze azt sem mondom, hogy hagyni kell, de vannak sokkal politikusabb lépések is ilyen esetekben....
ez meg kiveri a biztosítékot nálam, ha betartják ,ha nem. Micsoda megkülönböztetés ez??És mi van azokkal, akik nem köztisztviselők, közalkalmazottak, rájuk mért nem vonatkozik?
Én város melletti nagyközségben lakom, városban dolgozom.A városi oviba nem veszik fel, mert vidéki vagyok, a vidékibe hogyan érjek 5-re haza, ha este 8-ig dolgozom???
De ha 5-ig, vagy fél 5-ig, akkor se érek oda...ááá,ha csak rágondolok bőgni tudnék.Komplett nemzedéknyi második, harmadik gyerek születik azért, mert anyuka nem tud visszamenni dolgozni.Aztán újabb három, hat év múlva még akkora esélye se lesz..
Közalkalmazottként is egyet kell értenem hogy marhára jó dolgunk van ám....papíron!!!Mert ha nincs hely, akkor a csillárra nem fogják felakasztani a gyerekemet csak azért mert elvileg meg kell tenniük.
Azt viszont nem nagyon értem, hogyha van egy határozatlan státuszod a munkahelyeden, akkor oda másvalakit csak határozott időre vehetnek fel, ergo ha az lejár akkor vagy őt hosszabbítják(de meddig?), vagy Téged vesznek vissza. Egyazon munkakörben nem lehet két határozatlan idejű alkalmazott. Vagy? Lehet én tudom rosszul, de nálunk ez van/volt. Ha meg nincs szabad hely....nehéz ügy, azt kell kipuhatolni, hogy esetleg van-e az adott helyen éppen kismama, mert Ő bizti el kell hogy menjen előbb utóbb....ezt szokták csinálni, legalábbis ismerős éppen visszamenőben lévő anyucik ezt mondták.
Illetve egy kis adalék, hogy azért nehogymár azt higgyük, a közalkalmazottaknak olyan könnyű:
Nem mintha nem tartanám iszonyúnak ami most van itthon...én úgy szívtam anno, hogy határozott idejű volt a munkaviszonyom, az lejárt decemberben és nem hosszabbítottak, pedig már volt 2. pocaklakóm, 8 hetes. Körbejártam a témát, rengeteg bírósági határozatot találtam, és aztán jogszabályt is, hogy aki közben teherbe esik, hiába csak határozott volt a m.viszony, meg kell hosszabbítani és járnak a juttatások is majd a második baba után. Munka Törvénykönyve is kimondta, egy kivétellel: közalkalmazottak és köztisztviselők, nekik ha lejár akkor lejárt is kész! Jó volt 8 hetes terhesen karácsonyozni ebben a tudatban, miközben mellékesen jogtalanul le is tiltotta a könyvelő a gyedemet, mondván, amíg nem dől el aktív vagy passzív jogon kapom (mert járt!!!) addig Ő nem adminisztrál vele, mert az külön meló.....
Mindegy, a történethez hozzátartozik, hogy bár a könyvelő azóta sem lett puszipajtásom(külsős) a melóhelyemről csak superlativusokban tudok beszélni, mert addig kutakodtak, hogy találtak nekem egy áthelyezéssel megoldható de immár határozatlan munkaviszonyt házon belül, aztán egy év múlva váratlanul visszahelyeztek az eredeti munkakörömbe ami meg anyagilag sokkal jobb. Aztán azt kíváncsian várom hogy mi lesz majd egy év múlva, mivel kereken 4 embert vettek fel a munkaköreimre, tehát nálam 4 embert nem fognak kirúgni, nem hogy egyet, de még áthelyezgetni sem tudnak ennyit, hiába nagy a hely....nos, szóval annak még jó melóhelyek és akadnak hülye szabályok is.
Logikusan minél nagyobb helyen dolgozik az ember, annál könnyebb megoldani egy esetleges munkakör váltással járó visszahelyezést, aki meg nem ilyen szerencsés, annak sokat, nagyon nagyon sokat kell kilincselnie. Ámbátor én még várom a kismamák részidejű foglalkoztatásával járó kedvezmények bevezetését, mert szó van róla 1-2 éve. Hátha....:-)
Kb 15-en vannak itt a bp-i irodánkban, ha van kismama, arról tud az ember :)
Nem hiszem egyébként, hogy itt bárki azt gondolná, hogy a közalkamazottaknak milyen nagyon könnyű, inkább épp ellenkezőleg, arról van szó, hogy másnak is járna, hogy a gyereke járhasson a munkahely szerinti oviba, úgyis nem tökmindegy, melyik oviban van eggyel több káposztafej? :) Meg másnak is járna, hogy a helyét fenntartsák, és addig határozott időben foglalkoztassanak valakit.
Itt az a gond, hogy nyíltan büntetik a gyerekvállalást azzal, hogy nem kapsz munkát és nem kapsz bölcsit-ovit. Vagy kapsz munkát, de kirúgnak, ha beteg a gyerek. Kormányok jönnek-mennek, a problémák meg maradnak. Vannak jogaid, de azokat sem tudod érvényesíteni, mert ha a gazdasági érdekek mást diktálnak, mindennek megtalálják a módját, mindenáron. Pedig én olyan cégnél dolgozom, ahol bejelentenek rendesen és mindent megfizetnek utánad, nem egy konténerben kell dolgoznod, nem kell piros hajpántot viselned, hogy többször kimehess vécére, mikor menstruálsz. Sokan nálam kevésbé szerencsések.
Egyébként egészen biztosan nem határozott idejűt vettek fel a helyemre, első szülésem után 2 hónappal álltam munkába, mert meghalt a kislányom, azért vettek vissza ugyanoda, mert a helyemre felvett már kismama volt.Aki most a helyemen dolgozik, szintén határozatlan idejű szerződéssel van és a munkakörömben mindig változik a létszám, hol öten, hol hárman csináljuk.A nagy nyomás miatt nagy a fluktuáció is, én 3 év alatt 8 embert tanítottam be.
De most csak férfiak vannak, nem valószínű h közben terhes lesz vmelyik h 8 hónap múlva mehessek a helyére.
Ja és bért sem emeltek mikor visszatértem, sőt ak öv évben sem, idézem:maga úgyis hamarosan megpróbál megint terhes lenni, minek adjak béremelést, aztán fizethetem még két évig.
Én már kevesebbet keresek, mint amelyik kollégám 4 évvel később kezdett.
Ja és kompenzációt sem kaptam, a gyedem január 1. óta a járulék változás miatt 2500 ft-tal kevesebb.
Persze ezeken mind vitatkozhatnék, pár héten belül valószínű kapnék néhány bagatell dolog miatt, egy fegyelmit ,aztán egy útilaput...
Kíváncsi lennék a tapasztalatokra.
Meddő pár, lombikprogram. Anyuka köztisztviselő, apuka óriáscégnél valami főnökféle. Anyuka heteket-hónapokat hiányzik a lombik miatt, apuka is sokat kiesik, nem rúgják ki őket. Megmarad az x-edik beültetés, onnantól fogva anya táppénz, ágynyugalom. Megszületik a gyerek, kétévesen beadják apa céges bölcsijébe (ilyen is van, kérem), anya marad otthon, őrzi a tüzet vagy mittudomén mi a frászt csinál. Betölti a gyerek a hármat, átpasszolják a céges oviba (igen-igen, ez nem Grimm mese, még mindig Magyarországon járunk), anyut meg nemtom hány év kiesés után pikk-pakk visszaveszik a munkahelyre. Holott: tudják, hogy várják az örökbefogadandó másodikat.
És, kérem, lehet ámuldozni, lehet fölvakarni az állakat a parkettáról, én akkor is azt mondom, hogy ez kéne legyen a teljesen természetes! Hogy igenis visszavegyenek és legyen a gyereknek böli, ovi! Nem muszáj arra a határozott időre kisgyerekes szülővel helyettesíteni a munkaerőt, tele vagyunk ambiciózus fiatalokkal meg dolgozni akaró, lelkes ötvenesekkel, nem? (Na jó, aki ebben érez némi iróniát, az nem lőtt nagyon mellé.)
Fölhívom a lakhelyem szerinti önkori e célra kitalált ügyintézőjét, azt a tanácsot adja, hívogassam havonta a körzetes ovinkat. !?!? Hátha akkor gyorsabban fogy a várólista vagy mi a vihar? Még elárulja, hogy az egyik kerületi oviban nyitottak két plusz csoportot, hívjam fel őket, bár már próbálkoztunk ott is. Nem adom föl, tudjátok, már hívom is, de pillanatok alatt onnan is ismételten elküldenek a sunyiba, fel se vették a gyerek adatait.
Most már igazán csak abban reménykedhetem, hogy teherbe esem. Ettől ugyan nem fognak megoldódni a történet kiindulópontját képező anyagi probémák, csak nem fog érdekelni. Ismeritek biztos ezt a jó kis mottót: "Értem én! Csak leszXrom!!" :))
Szóval tény,a postásnak,pénztárosnak,HR-esnek,könyvelőnek tényleg ugyan úgy járna a gyerek elhelyezése,de sajna ez van.Ezt csak azért
A köz szolgálatának témával sajnos nem tudok egyet érteni, na haragudj, sztem bármi is az elnevezése azért az érteni és tudni kell h az országban minden ember munkája egyformán fontos a köznek, kezdve a gyári munkásig aki alkatrészt tesz a helyére a szalag mellett, a pékig, a varrodában dolgozókig, meg akik éjjel feltöltik a polcokat az áruházakban h mi reggel vásárolhassunk kedvünkre.
Ha egy hétig ezen emberek nélkül lennénk, rögvest kiderülne h ezek épp olyan fontosak, mint más köztiszteletnek örvendő foglalkozás.
Egyenlőség sosem lesz, de ekkora egyenlőtlenség nem szabadna h legyen.
És félreértés ne essék, nekem nem gond, h bárki gyerekét gond nélkül felveszik ,akármit is dolgozik, csak kérem szépen h enyémet is vegyék fel, légyszi-légyszi....
Nagyszülő, aki pesztrálná a gyereket, amíg mi pl. csak ügyet intézünk, nincs. Nem vállalják... Egy mázlim van: csökkentette a munkaidőm a főnök ugyanazért a bérért... Így el tudok érte menni a bölcsibe, oviba, de hogy nyáron mi lesz, amikor bezár 6 hétre?
Ovit most kezdtem el keresgélni, de nehezen jutok dűlőre hogy mi is lenne az én gyerkőcömnek a legjobb hely. Senki ne értsen félre, eddig úgy voltam vele, hogy menjen csak a sima hagyományos állami oviba, de most ráakadtam egy helyre és egyből beleszerettem. Igaz az ára már most húzós, de minden megvan amit elvárok egy ovitól.Sport-móka-étkezés-nyelv-pihenés, mindez egy helyen.
Azt tudom, hogy ki nem hagynám 2. és 3. év közötti gyermekemmel együtt tölthető időszakot, mert mindennap előjön újabb tudománnyal. Hála istennek megtehetem, hogy itthon maradjak vele, és talán mostmár a kezdeti anya lettem sokkból is felébredve próbálom nőként is élni az életemet. Épp ma voltam bent a cégnél, jó volt találkozni a kollégákkal, de nem tudom most elképzelni, hogy fog menni együtt a munka-ovi-család-nő felállás. Sajnos olyan sosem lesz, hogy mindenkinek jó, de mégis azt gondolom a pozitív gondolatok az élet minden terén előrébb viszik a dolgokat.
A munkahelyemen visszavárnak - szerencsés vagyok, igaz nem a korábbi pozícióba - de kit érdekel, a gyereknek meg tudom amit szeretnék, és mindjárt itt a következő baba, addig meg kitartok.