#baba#anya

A babás blogok fejlődéstana

Amikor az ember sokat használja az internetet, nem tudja megkerülni az ilyen-olyan tematikus blogokat: én-blogok, gasztroblogok, technikai blogok - a sor végtelen. Aztán egyszer csak szükségét érzi, hogy ő maga is írni kezdjen az életéről, a gondolatairól. És mi másról tudna a leghitelesebben írni egy nő, mint az anyaságról. Nézzük, milyen fejlődési állomásai is vannak a babás blogoknak.

A következőben leírtak a fantázia termékei, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.

Első állomás: a még nem terhes anya

Blogja hőgörbékkel tarkított. Mindent tudunk a nemi életéről, mikor, hányszor (kivel) próbált meg teherbe esni. Perfekt az ovuláció megállapításában, más nőtársainak is szívesen ad tanácsot. Havi rendszerességgel legalább három terhességi tesztet elhasznál, mindannyiszor szomorú szmájli adja tudtára az olvasóknak, ha már megint nem sikerült.

Második állomás: mínusz 9 hónapos anya

15 megás nagyításban feltett, pozitív terhességi teszt képe adja tudtunkra, hogy igen, az illető várandós. A terhessége minden percét nyomon követhetjük. Tudjuk, mikor megy orvoshoz, azt is, hogy aznap reggel hányingere volt-e, és az milyen erősségig fokozódott. A terhesség előrehaladtát fázisfotók dokumentálják. Szükségszerűen megjelennek a ,,pocak”, ,,pocaklakó” kifejezések, súlyosabb esetben a ,,babuka”, ,,babuci” ,,pöttyszemcsíramagocska”.

A kommentelők között vita alakul ki arról, melyik a legjobb kórház, szülész-nőgyógyász, valamint mennyit illik adni egy vizsgálatért, majd a szülésért. Részletes listát olvashatunk a beszerzendő és a beszerzett dolgokról, amiről már most tudni lehet, hogy a nagy részét soha senki nem fogja használni.

A mínusz 9 hónaposnak kétféle alfaját különíthetjük el: a folyton panaszkodót és a rózsaszín ködbe burkolódzót. Hogy melyik az idegesítőbb, azt ki-ki döntse el vérmérséklete szerint.

Harmadik állomás: újszülött baba anyukája

A vajúdásról, a szülésről és a baba érkezésérő in real time értesülhetünk általában az apa által, a modern technika segítségével. Mire Babucikáról lemossa a magzatmázat a szülésznő, addigra első fotói már kötelező érvénnyel fent vannak a neten. Figyelem! Read only olvasóknak is illik ilyenkor megerőltetni magukat és legalább egy Gratula! felkiáltást megereszteni.

Az újszülött baba anyukája mindig panaszkodik, hogy semmire sincs ideje, ám mégis napi rendszerességgel frissül a blogja. Ilyenkor megtudhatjuk Babucika székletének színét, állagát, mennyiségét, mint stratégiailag rendkívül fontos információt. Új szavak: kaksi, pelus, büfike, cicizés.

Rendszerint ebben az időszakban szaporodnak meg az anyóst szidó bejegyzések, akinek nem tetszik Babucika neve, állandóan kéretlen tanácsokat ad, és nem hajlandó hazaköltözni az első két hétben való segítségnyújtás után.

Negyedik állomás: ½-1 éves baba anyukája

A bejegyzések rendszertelenné válnak. Mennyiségük-hosszuk attól függ, hogy az anya mániás vagy depressziós fázisban van-e. A kialvatlanságtól néha erősen koncentrálnia kell, hogy értelmes mondatokat alkosson. Rendszeressé válnak a különböző témájú segítségkérő bejegyzések: szerintetek túl sokat vagy túl keveset alszik? Eszik-hízik eleget? Mikor hagyhatom rá már végre fél órán át valaki másra?

Ötödik állomás: a nagy tetteket véghez vivő baba anyukája

Percre pontosan tudni fogjuk, Babucika mikor ült, állt fel, indult el először egyedül. Minden fog kibújását panorámaröntgenen illusztrálva tárja elénk a blogger. Megszaporodnak a videós bejegyzések, mert természetesen ezt nekünk is látnunk kell. Jó, ha kommentelőként gazdag szókinccsel rendelkezünk, és számtalan kifejezést ismerünk a de ügyes, de okos, de szép baba méltatására. Mert csak az a kommentelő maradhat jó barát, aki maga is tökéletesnek látja Babucikát.

Hatodik állomás: bölcsis-ovis gyerek anyukája

A szocializáció újabb fázisában már nem csak Babucika életéből lehetünk naprakészek, hanem a bölcsis-ovis csoporttársakéból, ahol is természetesen Babucika a leg(tetszőleges jelző behelyetesítendő)bb gyerek. A bölcsi-ovi kimeríthetetlen téma-lehetőség a bloggernek, az anyós mellett a kritika tökéletes célpontja a gondozónő, az óvónő, a dadus, a Pistike anyukája, a menzás néni…

A 6. állomás kétféle elágazásban folytatódik: újabb babaprojekt indul - vissza az 1. állomásra -, vagy a blogger visszamegy dolgozni, és megnyitja a Blog 2.0-t.

Zsuzska

Aki úgy érzi, meg tudja cáfolni a fentieket, indítson blogot a Babanet blogszolgáltatóján, a Bloghouse-on!

Zsuzska, 2011. június 09.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(33 hozzászólás) 

2011 06 09. 09:39
szerintem én egy kicsit rácáfoltam erre, megpróbálom a gyereknevelést a humoros oldaláról, kellő önirniával megfogni A címe is ez Bababla - Valaki nevel valakit. A blogom egyelőre nem itt van, hanem itt: http://babablab.blogspot.com/
→ válasz erre
2011 06 09. 10:01
ezt nem tudom, mért küldte el kétszer...

A cikk különben kiváló, gartulálok. :)
→ válasz erre
2011 06 09. 10:12
dia
ayse, töröltem.

azt hiszem, részemről pofátlanság lenne idelinkelni a blogomat. ugye?
→ válasz erre
2011 06 09. 10:13
Nagyon tetszik ez a cikk,bár azért ennyire nem fekete vagy fehér minden..lehetnek árnyalatok is:)

→ válasz erre
2011 06 09. 10:20
dia,
szerintem a tied is különleges oldaláról fogja meg a kérdéskört, linkeld ide, szerintem ez nem pofátlanság.
→ válasz erre
2011 06 09. 10:20
sőt, eleget tevés a felszólításnak :)
→ válasz erre
2011 06 09. 10:39
sőt, eleget tevés a felszólításnak :)
→ válasz erre
2011 06 09. 11:34
Jó kis cikk, és mennyire igaz! :)
Én is írok, most vagyok a hatodik állomásnál, de úgy veszem észre, hogy ez az az időszak, amikor ismét lehet több érdekes dologról, vagy felmerülő problémáról írni. Csak győzze az ember idővel!
→ válasz erre
2011 06 09. 12:35
Szupi-hyper cikk, nagyon tetszik!
A súlyosabb eset, aki könyvet is ír/kiad a blogjából...
→ válasz erre
2011 06 09. 12:56
Remek cikk! :) (Bár rám természetesen egyik sem vonatkozik, meg a jelenlévők amúgy is kivételek. :) )
→ válasz erre
2011 06 09. 13:00
Nagyon jó a cikk! Én is úgy látom, hogy bizony ez a fő csapásirány :-))
→ válasz erre
2011 06 09. 13:03
Hm, követek egy pár babás blogot, de a fentiek egyikre sem igazak.....A cikk írója talán elkerülte a jó babás blogokat. :) Mert vannak olyanok is szép számmal. :)
→ válasz erre
2011 06 09. 13:32
Én még nem olvastam babás blogokat, de elég, ha elmegyek bevásárolni. Útközben, a boltban mindig összefut az ember olyanokkal, akik a fent leírtak valamelyik állomásánál tart. Pontosan így és ezekről beszélnek, beszélnének lyukat az ember hasába. Persze vannak kivételek, de általánosságban a cikkben foglaltak fordulnak elő.
→ válasz erre
2011 06 09. 13:41
@jaimee1: A cikk elején ott van, hogy: A következőben leírtak a fantázia termékei, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.
:)
→ válasz erre
2011 06 09. 14:30
Azért a babás blogok nem mindig és feltétlenül a nagyközönség számára íródnak. :)
Sokszor a távol lévő rokonságnak, sokszor magának (jól esik kiírni), emléknek írja az ember, tehát nem kell feltétlenül szárnyaló írói fantáziával megáldva lenni az íráshoz.
→ válasz erre
2011 06 09. 14:42
Aranyos cikk! :-)

Igen, sajna a kézzel írt naplókat felváltották a blogok. Én sokat filóztam de előbbire voksoltam. Főleg hogy amint Mágnes is említi, főleg magamnak, a fiúknak és max közeli családtagoknak engedem meg TALÁN majd valamikor hogy elolvassák. Nekem főleg lelki szemetes....arra meg minek a nyilvános blog, nemigaz?:-)
De amúgy nem ironikus, hogy pont egy tökéletesen 100%os babás oldalon található egy ilyen cikk? Én ezen jót mulattam ám....
→ válasz erre
2011 06 09. 14:52
Tetszik a cikk!
Azért szerintem sem idegeneknek írnak ilyen jellegű blogot az emberek, hanem maguknak, ismerősöknek, rokonoknak. Aztán lehet tévedek, én nem írok...
→ válasz erre
2011 06 09. 18:12
dia
aprooka, szerintem az irónia olyan fegyver, ami időnként segít egy kicsit friss szemmel tekinteni magunkra. És ha így nézem, hát tökéletesen ideillik.:) Sosem árt, ha kapunk egy kis görbe tükröt - akinek meg nem inge, úgysem veszi magára. Remélem.:)

Én személy szerint még több hasonló cikket szeretnék majd látni a Babaneten. Hogy röhögjünk és egyúttal fejlődjünk. Merthogy én ezen teljes szívvel és teli szájjal röhögtem, mikor szerkesztettem, bevallom.:)
→ válasz erre
2011 06 09. 18:22
1 valami kimaradt :)
MosolygUNK,kijött az első fogUNK,megfordultUNK,elindultUNK stb :)
→ válasz erre
2011 06 09. 20:17
Na de ha nem idegeneknek írja az ember, akkor miért nem teszi zárttá a blogot? Én nem tudnám ilyen nyíltan élni az életünket.
→ válasz erre
2011 06 09. 20:56
dia
Az én dilemmám is az volt, amit itt többen említettetek. Az anyaságról írni tök jó, de nem szívesen írtam volna a magánéletünkről. (Bár erre is volt példa, egy ideig volt énblogom, meg hát a fórumban is rengeteg hozzászólásom szól erről, ugye - hej, még regisztráció sem volt.:))

De gyerekekről akartam írni. Na, így találtam ki az én kis tematikusomat, aminek esetében már kicsit sem gáz, ha mások is olvassák. Sőt. Kifejezetten nekik szól. És mégis gyerekekről.

Viranka, na ja, ettől én is néha kész vagyok. Aztán meg röhögök egyet, hiszen érthető: anya és gyerek egységet alkot az elején... Ettől függetlenül időnként nem ártana figyelmeztetni magunkat, hogy a gyerekszülés nem jár feltétlen IQ-csökkenéssel.:)
→ válasz erre
2011 06 09. 20:56
dia
És most kipróbálom a kommentmező új funkcióját, hátha működik már. Íme, ayse blogja:

http://babablab.blogspot.com/
→ válasz erre
2011 06 09. 21:07
dia
Már majdnem jó...:)
→ válasz erre
2011 06 10. 11:25
Jó a cikk, van benne igazság... Én is írok egyet, minipasi címmel, amiben Törpém meséli el a vele történteket a saját szemszögéből! Akit érdekel: enite.bloghouse.hu
→ válasz erre
2011 06 10. 11:36
Nyílt-zárt blog:
Nos, az én esetemben pl. sokáig nyílt volt a blog. Eszembe sem jutott zárttá tenni (azt sem tudtam, hogy létezik ilyen opció) egészen addig, amíg nem találkoztam az írásommal egy teljesen másik helyen 2 alkalommal is. Ekkor jött a zárttá tevés lehetősége.
Egy idő után ismét nyílt lett, ennek oka az én esetemben egyszerű: a szűk családom nem éppen nagy számítógép guru, (Anyumnak pl. mailcíme sincs), így neki már az is kihívás, ha be tudja pötyögni a webcímet. :)
Ezért lett ismét nyílt a blog, hogy megkönnyítsem a helyzetét az olvasással. :) (Mellesleg semmi olyat nem írok, ami ne lehetne vállalható nyilvánosság előtt).
→ válasz erre
2011 06 10. 12:14
a nyílt-zárt blog témakör kényes kérdés. ha nyíltan írsz, könnyű konfliktusba keveredni. ha zártan, akkor meg nagyon leszűkül az olvasótábor (nem mindenkit a dokumentálás szándéka indít blogírásra :) )
nekem volt ilyen is, olyan is. aztán egy ideje már nem írok én-blogot, nem vállalok fel ezzel járó konfliktusokat. hasonló okokból már nem is fórumozom
→ válasz erre
2011 06 10. 15:26
Dia, félreértettél...én pozitív értelemben írtam az iróniát és csatlakozom hozzád. Sztem is jó a görbe tükör.

A többesszám első személy sokakat irritál, ezt már észrevettem, de be kell valljam ezt én is alkalmaztam, alkalmazom, és nem mások idegesítése végett, hanem mert úgy jön és sztem belefér, aranyos. Na jó, azért nem együtt szorulunk és nem együtt büfizünk...:-D

Azzal viszont egyet kell értenem, hogy rengeteg olyan blog van, ami nyílt és mégis naplószerű magánéletet tárgyal...de találkoztam már szép számmal olyannal is, ami mintha nekem szólna, és az én problémáimra is keresné a választ...:-) Ezek jóóóók!!!
→ válasz erre
2011 06 11. 07:39
:D Akkor jelenlegi állapotom: Hatodik állomás és (ha lenne rá késztetés)Blog 2.0.
→ válasz erre
2011 06 11. 07:41
Ja,és még valami: nincs blog,a fent említett állapot csak elméleti síkú.Cink,ha nem érzek késztetést az informatikai világhálóra biggyesztenem az életünk történéseit?Még olvasni is ritkán...mármint blogot.
→ válasz erre
2011 06 11. 23:23
Én is el kezdtem blogot írni, de leginkább csak a dokumentálás miatt. Nem bánom, ha nem olvasnak, sőt. Nem is viszem túlzásba az írást, csak a dátum és csöppem aktuális súlya. Na, jó esetleg még néhány apróság.
Tényleg csak a füzetet és a tollat helyettesíti számomra, amit olyan macerás lenne mindig előszedni. Ha meg már úgyis a neten lógok, miért ne írjam ide.
Jah, és sajnos az írásnál már csak rosszabb olvasó vagyok. Ezúton kérek bocsánatot mindenkitől, akinek "illene" olvasnom a blogját. Nem azért nem olvasom, mert nem érdekel, mi történik vele, egyszerűen eszembe sem jut, hogy benézzek. Számomra ez olyan, mintha hivatlanul látogatnék meg valakit:)
→ válasz erre
2011 06 27. 14:28
Hát ez is nagyon szuper, mint a többi (Világnagy Panasziroda, ....) ! Imádom a cikkeit olvasni Zsuzskának, ötletes, megnevetett, .....!
→ válasz erre
2011 06 27. 19:42
Zsuzska köszöni :)
→ válasz erre
2011 07 04. 22:01
Ez az egyik legjobb írás, amit mostanában olvastam, röfögve röhigcséltem, mert annyira igaz!:))
Köszönöm h olvashattam:)
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?