Viki története
Egy kis idő múlva Dr. XY lépett be az ajtón, s a következőket közölte velem. - Nagyon nehéz szülés volt. Kisebb komplikáció merült föl és elképzelhető, hogy a Viki kulcscsontja is eltörött. Jelen pillanatban inkubátor alatt van, ezért nem nézhetem meg. Az első 24 óra a kritikus. Sajnos van miért izgulnunk.
A feleségemmel először 1993.08.31-én mentünk el a körzeti nőgyógyászati szakrendelésre, ahol megállapították, hogy feleségem 7-8 hetes terhes. Ezt követően, a Dr. XY szülész nőgyógyász orvoshoz fordultunk, akinél egyébként az első gyermekünk (nehezen, 3000 gr súllyal) született.
Dr. XY rendszeres vizsgálata illetve felügyelete mellett, normális terhesség utolsó napjaiban az otthonunkban, 1994.04.12-én este 10 órakor a magzatvíz elment. 20 perc elteltével a NN úti kórház szülészeti osztályán jelentkeztünk.
A szokásoknak megfelelően, az ügyeletes szülésznőnek közöltük a fogadott orvosunk nevét, s kértük hogy értesítsék az ittlétünkről. Az ügyeletes orvos, Dr XZ megvizsgálta a feleségemet, s közölte velünk, hogy bármikor megkezdődhet a szülés.
A 2 ujjnyi méhszáj és a 2 perces fájások miatt, általunk ismeretlen injekciót kapott, amit többször is megismételtek az éjszaka folyamán. A fájások ellenére a tágulás nem nőtt. Az ügyeletes orvos szerint, rövidesen megkezdődik a szülés, s egy 3500 gr-os babára számolnak. Ezt követően elment lefeküdni. Később egy fiatalasszonyt hoztak be a kórházba, s ezért felkeltették az ügyeletes orvost. A vizsgálat után (éjjel) csodálkozva nézett rám, s megkérdezte. Még mindig nem született meg a baba? S a nem válaszom után türelemre intett, s ismét elment a szobájába.
A reggeli órákban, 1994.04.13-án 7 óra körül érkezett meg a fogadott orvosunk, s csodálkozott rajta, hogy itt vagyunk. Feleségemnek még mindig csak 2 ujjnyi méhszája volt. A fájásai pedig változatlanul 2 percesek voltak. 8 óra körül megszületett a 4200 gr súlyú 61 cm hosszú Viktória nevű gyermekünk.
Ezt követően behívtak egy külön kórterembe, s fehér kórházi köpenyt adtak rám. A feleségemet hordágyon betolták s egy kis idő múlva Dr. XY lépett be az ajtón, s a következőket közölte velem. - Nagyon nehéz szülés volt. Kisebb komplikáció merült föl és elképzelhető, hogy a Viki kulcscsontja is eltörött. Jelen pillanatban inkubátor alatt van, ezért nem nézhetem meg. Az első 24 óra a kritikus. Sajnos van miért izgulnunk.
1994.04.14-én gyermekorvos, rágógumival a szájában a következőkről tájékoztatott. - Viktória állapota javult, s az inkubátor alól már kivették. A gyermek izgalmi állapota megszűnt. Bal karja lóg, nem tudja biztosan, de valószínű hogy eltörött a kulcscsontja.
1994.04.15-én szintén a gyermekorvos tájékoztatott a Viki állapotáról. - A gyermek jól van, a bal karja még mindig lóg, de még nem biztos, hogy eltörött. Lehet, hogy valamelyik idegpálya is megsérült, ami a későbbiekben mozgásában is korlátozhatja. De ez sem biztos.
1994.04.16-án a gyermekorvos a következőket mondta. - Viktória lányunknak a szeme ferdesége, s az orrgyök vastagsága miatt kromoszóma vizsgálatot javaslok. A fején egy nagy púp van, de fel fog szívódni.
1994.04.17-én közölték velem, hogy másnap hazavihetem őket. Feleségem szerint vele, illetve a gyermekkel kivételesen bánnak a kórházban.
1994.04.18-án azt közölték velünk, hogy a Gyermekgyógyintézet Fejlődésneurológiai Osztályra kell vinni a gyereket 10-12 óra közötti időben. Indoklásuk, hogy megnézzék a gyereket. Az úton a kórház felé feleségem olvasni kezdte a Viki zárójelentését, amiből kiderült, hogy kislányunkat éleszteni is kellett. Később a vizsgálat kimutatta, hogy a Viki kulcscsontja el van törve, s ők sem tudták megmondani, hogy az idegpálya sérült vagy sem, ezért kontrollra visszarendeltek.
A Gyermekgyógyintézet Fejlődésneurológiai Osztály kontroll eredménye megnyugtató volt számunkra, hiszen semmilyen kezelést nem írtak elő. A kromoszóma vizsgálat, hála isten nem mutatott ki semmilyen kóros elváltozást.
A lázzal járó hurutos megbetegedések sűrűsödtek, 1 hét betegség, 1-2 nap javulás, s ismét betegség. Az orrában a túlzott váladékosság miatt szondás (gyomor-szonda) orrszívást kellett végezni, az SZTK orrszívó gépével. Ezt naponta kétszer. Egyszer a feleségem, egyszer pedig a háziorvos, hónapokon keresztül.
A sűrű betegsége miatt kórházba került, ahol tejallergiát állapítottak meg.
Feleségem szerint a kislányunk, nem úgy mozog, mint a fiunk ennyi idős korában. A háziorvost tájékoztattuk az észrevételünkről. A kislányunkat visszautalta a Gyermekgyógyintézet Fejlődésneurológiai Osztályra, ahol a pszichológus szerint szellemileg visszamaradott a lányunk, illetve a mozgásával 1-2 hónapot van elmaradva.
Lányunk ismételt hurutos megbetegedése miatt a Bethesda kórházba került. Itt megállapították, hogy többek között hypoton beteg a kislányunk, s a Dévény Anna alapítványhoz irányítottak.
Kiss Attila
2001.04.24
