Terhesnapló 4. - Reggeli rosszullét, ég veled?!

Mr. Mimi féltékeny is rendesen, hogy én már érzékelem a jelenlétét, ő viszont hiába beszél hozzá, sőt ő az esti pocakkrémező felelős is, de semmit nem tud kitapintani belőle, pedig nagyon lelkesen simogatja. Beszélni nem igazán tud vagy akar még hozzá, mondjuk szerintem érthető, hiszen még semmi jelét nem adja felé, hogy értené-hallaná, amit mond neki. Addig is saját bevallása szerint telepátiával kommunikál vele, amikor odabújik a hasamhoz.

A róka-mókának lassacskán talán vége szakad, nem mindennap émelygek már, vannak persze rosszabb napok is, de határozottan javul a helyzet, kezdem kitapasztalni, hogy mikor kell ennem, hogy ne legyek rosszul, hogy milyen ételekkel-italokkal és mennyiségekkel kell vigyáznom.

Inkább a gyomorsavam mennyiségével akadtak problémáim az elmúlt napokban. Aznap, amikor az orvoshoz kellett mennem a táppénzes papír miatt, egész nap rosszul voltam, alig bírtam enni bármit is, semmi nem segített, a torkomat mardosta a sav. Szegény kis porontyom is érezhette, hogy valami nem oké, mert egész nap meg sem mozdult.

Sajnos, a szódabikarbóna már egyáltalán nem használ (terhesség alatt ne is használjátok – a szerkesztő), talán a Rennie kezd beválni, bár próbálom nem mindennap használni, csak ha nagyon muszáj.  Éjszakára még egy nagypárnát beköltöztettem az ágyunkba, már meg sem merem írni, hogy mennyi párnával vagyok kénytelen aludni. A nagypárna segít, hogy ne legyen annyira lent a fejem és a felsőtestem, így nem a maró érzésre a torkomban ébredek az éjszaka közepén.

A párnák sokasága egyébként abból fakad, hogy a szoptatós párnám sajnos még mindig nem érkezett meg, így kénytelen vagyok továbbra is 3-4 párnát gyűrögetni a lábaim és a hasam alatt.

A magzatvédő vitaminon is kellett kicsit agyalnom, mert tény, hogy nagyon hasznos és biztos, hogy jót tesz a babának, de meglehetősen drága. Viszont a héten már a 4. hónapot töltjük, így a legkritikusabb időszakon túl vagyunk és a babának most már leginkább csak nőnie kell, így elhatároztam, hogy faragok kicsit a költségeken. A vitamint megtartom, de minden 3-4. napon fogom csak szedni, a többi napon pedig egy olyan vitaminkészítményt fogyasztok, ami zöldség- és gyümölcs-sűrítményből áll, és kifejezetten várandósoknak ajánlanak. Ráadásul még a szorulásos panaszokat is enyhíti. A biztonság kedvéért azért konzultáltam a védőnőmmel és kifejezetten támogatott a döntésemben.

A héten végre kimozdultunk kicsit Mr. Mimivel, el tudtunk menni kedvezményesen állatkertbe. Érdekes, hogy elég szagérzékeny vagyok, de még az oroszlánszag sem fogott ki rajtam. Jól esett a burjánzó zöld növények között a napsütésben sétálni, enyhén lengedezett a szél, nem volt túl meleg, tökéletes volt az idő. Nagyon sok újszülött és pár hetes- hónapos kisállat volt, jó volt látni, ahogy az anyukájuk terelgeti-gondozza őket.

A kicsi szurikátát éppen szoptatta az anyukája, akinek az etetés közben sem lankadt a figyelme, tekintetével körbepásztázott és óvta a picinyét. Az orángután mama szorongatta a kicsinye mancsát, a pici persze nem akart egész nap a „mamája szoknyájánál” lenni, elindult volna felfedezni a világot, de rövid volt a „póráz”, ameddig az anyja karja ért, addig mehetett csak el. A gorilla mama nem tűnt a legpéldásabb anyukának, simán magára hagyta a picit, szegényke meg nem győzött utána menni. A fókák elképesztően ügyesek voltak, szerintem minden reggelem vidáman indulna, ha őket látnám, miközben puszit dobálnak és az uszonyukkal cápást játszanak.

Mimi