Terhesnapló 4. - Mimi pánikhangulatban

Kacérkodok a szülésfelkészítő tanfolyamokkal, jó lenne többet tudni az egész folyamatról. Persze, sokat olvastam a témáról, de mégiscsak más, amikor az ember már ott van, és szinte vadidegenek veszik körül, fáj is, kellemetlen is. Tudom, hogy ennek a fájdalomnak célja van és a végén, amikor túl leszek rajta, ott lesz a kezemben a várva várt babánk, de attól még parázok rendesen, és hiába alacsony a fájdalomküszöböm, fejben kell az ezzel kapcsolatos gondolataimat megváltoztatni.

A fájdalommal kapcsolatban egyébként az a problémám, azon kívül, hogy fáj, amikor valaki hasonlítgatja valamilyen érzéshez. Például januárban voltam méhtükrözésen - a humánosabb verziót választottuk - és a doki - aki persze férfi - azt mondta, hogy olyan érzés, mint egy erősebb menstruáció. Nem hinném, hogy ő már valóban érzett ilyet, inkább mondta volna csak azt, hogy fáj. Egyébként nem, nem menstruációs fájdalomra hasonlított, a menzesz alatti görcs legrosszabb napjai sem közelítik meg azt az érzést.

Hétfőn voltam AFP vizsgálaton és nőgyógyásznál, semmi érdemleges nem történt, miniMimit megint nem láttam, csak a táppénzes papírt nyomták a kezembe, a vérvételen meg csak annyit mondtak, hogy egy hét alatt meglesz az eredmény. Az orvosnál azért rákérdeztek a kartonozóban, hogy vizsgálatra is jöttem vagy csak a papírért. Jeleztem, hogy egy hónapja volt utoljára ultrahang, de csak legyintettek rá, hogy ugyan, ez egyáltalán nem probléma. Sebaj, majd két hét múlva már többet tudunk, kíváncsi vagyok, hogy mekkora már, és hogy milyen nemű valójában.

Tervezzük, hogy novemberben elmegyünk egy 4D-s vizsgálatra is, azért mégiscsak jobb a felbontása, mint azoknak a gépeknek , amik a nőgyógyászati központban vannak, és ha már van ilyen lehetőség, azért jó érzés lenne látni kicsit hosszabban, hogyan mozog odabent, milyen az arca. Szerintem könnyebb lenne a szülésre is készülni: ha félnék, kétségeim támadnának, ránézhetnék a képre, ami az arcáról készült.

Mostanában egyre erősebben kezdem érezni, ahogy mozog, sőt, amikor pihenek egy kicsit és jobban befelé figyelek, olyan érzés, mintha már kívülről is kezdene egy kicsit érződni. Nem bánnám, ha azért egy kicsit többet mozogna, egy picit kevésnek érzem, de szerintem annak is betudható, hogy nem igazán fogyasztok még mindig cukrot, vagy csak nagyon keveset, így nem igazán van, ami felpörgesse.

A szénhidráttal kapcsolatban viszont kicsit kezdek bajban lenni, mert kezd határozottan irritálni a teljes kiőrlésű és csökkentett szénhidráttartalmú kenyerek és lisztek illata, ami megnehezíti a táplálkozásomat. Rendszeresen szoktam itthon is kenyeret sütni a gépemmel, de a gépi kenyérnek is van egy „gépi” illata és íze, amit szintén nem tolerál a gyomrom. Kell keresnem valamit, amit vacsorára fogyaszthatok és alacsony a szénhidráttartalma, nem zöldség és gyümölcs –mert azok sajnos este felnyomják a savam-, de laktató és egészséges is. Müzli tejjel talán? Persze abból sem mindegy, hogy milyet, mert a szénhidráttartalom a legtöbb fajtában az egeket veri.

A pocaknövekedéssel kapcsolatban felütötte a fejét a pocitapi! Biztos másnak is ismerős, hogy ahogy nő a hasa és egyre szembetűnőbb, hogy egy baba van odabent, valahogy vonzza a kezeket. Miért kell mindenkinek tapogatni a pocakomat? Ez csak engem zavar?

Jól esik, amikor a párom simogatja és szeretgeti a pocimat, de amikor amúgy is nehéz napom van és érzem, hogy feszül és „fáradt”, akkor nagyon rosszul tud esni, ha más családtagok vagy ismerősök váratlanul elkezdik fogdosni és simogatni. Utána mintha még jobban felerősödne a szurkálás és feszülés, viszont nem akarok rájuk szólni, hogy ne csinálják, mert tudom, hogy nem idegesíteni akarnak vele, csak szeretnének „részt venni” benne ők is.

Mimi