Terhesnapló 4. - Babaillatú álmok közt...

Gyermekkoromban valahogy úgy voltam a családalapítás gondolatával, hogy az csak úgy magától természetes úton jön. Házasság, gyerekek, egy szaladgáló szőrpamacs, délutánonként kergetőzés a ház kertjében, az egész család önfeledten együtt bolondozik.

Aztán felnőttem, jött minden szép sorjában fehér lovas szőke herceg No. 1, majd No. 2. Aztán a végén csak a képbe került valaki, aki nem is szőke, nem is kékszemű, de tökéletes férj és egyszer majd nagyszerű apa is lesz. A családi házból is egy takaros kis lakás lett, amit évekig szépítgettünk.

Egy szép, verőfényes napon elhatároztuk, hogy elég volt az átaludt éjszakákból, a patyolat  tiszta lakásból és a kettesben töltött nyaralásokból. Itt az ideje, hogy igazi kis családdá váljunk és a csendes, maximum a szomszédok kiabálásától hangos kis lakásunkat gurgulázó babanevetés váltsa fel.

Teltek-múltak a hónapok és a nem várt piros napok minden hónapban meglátogattak minket. Néha-néha néhány napos késés, különféle terhességi tünetek produkálása olykor nálam, olykor a férjemnél, de sajnos a teszt mindig negatív maradt. Egy év aktív próbálkozás és még egy aktív, már-már pánikolós, rágörcsölős év után úgy döntöttünk, ideje orvosi segítséget kérnünk.

Szépen sorban derültek ki a teherbeesést gátló tényezők. Magas prolaktin szint, rendszertelen menstruációs ciklus, a férjemnél pedig lassú katonák, akiknek a száma éppen a szintet súrolta. Teendők: sok vitamin, zöldség, sovány húsok, katonák élénkítésére szolgáló kapszulák, émelyítő gyógynövényes teák, barátcserje kivonat - ami a nők egyik legjobb barátja állításuk szerint -, és persze az elmaradhatatlan, magas hormontartalmú gyógyszerek-injekciók sokasága, rengeteg mellékhatással.

Én kis naiv úgy gondoltam, hogy a gyerkőcökre csak akkor kell sokat költeni, ha már megszülettek. De legkorábban a világrajövetelük előtti 1-2 hónapban, mikor a kismamák pocakosan mennek babaruhát válogatni és kiválasztani a csemetéjük számára megfelelő babakocsit-kiságyat. Ki hallott már ilyet, azért fizetni, hogy egy gyerkőc megfoganhasson?!

Igazán szerencsésnek mondhatja magát az, akinek természetes úton, ágyban, párnák közt, de maximum 1-2 inszeminációból összejön egy kis poronty. Öröm az ürömben, hogy mi is az utóbbi kategóriába tartozunk, s már az első, lelkileg és fizikailag is megterhelő inszeminációnk után egy új élet növekszik bennem. Hiába a sok fájdalmas vizsgálat és a kezelések, boldogok vagyunk és csak a cél lebeg előttünk, ujjainkat a hátunk mögött összekulcsolva szorítunk a babánkért.

Úgy érzem, többé nem vagyok egyedül és alig várjuk életem párjával, hogy élvezhessük a babavárást minden velejárójával együtt, hogy néhány hónap múlva karunkban tarthassuk a saját kis igazi, babaillatú csodánkat. Még nagyon a kilenc hónap elején járunk, de már érezni a tüneteket. Émelygés, has- és mellfeszülés, és valami megmagyarázhatatlan teljesség érzet. Érdekes, hogy a tünetek már az 5. hét elején jelentkeztek.

Az émelygés mellé persze reggeli-, sőt délelőtti rosszullét is párosul, aztán délután 2 körül, mintha elvágták volna. Azért megjegyezném, hogy sárgadinnyét ezután sem érdemes a közvetlen közelemben fogyasztani. Az étvágyam kezd visszatérni, viszont a reggelire elfogyasztott tonhalas, majonézes, csemegeuborkás szendvicsen magam is fennakadtam.

Túl vagyunk az első ultrahangokon, a baba szépen növekszik, a vérvétel eredménye is nagyon jó lett. Legnagyobb meglepetésemre az intézet, akiknek olyan sokkal tartozunk, elbocsájtott minket a felügyelete alól. Azóta feszültebbnek érzem magamat, minden napom aggódással telik, nagyobb biztonságban éreztem magam addig, amíg oda kellett járnunk ellenőrzésre. Bármi gondunk volt, rögtön próbálták orvosolni a problémát.

A munkámat nagyon szeretem – egy kereskedelmi cégnél dolgozom -, nagy a felelősség, de hagynak önállóan dolgozni és a kreativitásomat is kiélhetem, ez pedig manapság ritka dolog. De most egyre inkább úgy érzem, itt az ideje szabadulni az állandó stressztől, a végigdolgozott hétvégéktőlm, csak befelé szeretnék koncentrálni. Szeretnék megnyugodni és boldogan-önfeledten építgetni-szépítgetni az eljövendő életünket.

Bár tudom, hogy az anyasággal nem csak pozitív dolgok járnak, és az élet folyamatos aggódás és idegeskedés lesz ezután, de végre én is szeretném átélni azt, amikor az ember szíve a testén kívül dobog tovább.

Mimi