Terhesnapló 4. - Az első hangos szívdobbanások

Az orvos előre jelezte, hogy sajnos képet adni nem tud, de ha van nálunk telefon, nyugodtan lehet képeket készíteni. Mr. Mimi elő is kapta a mobilját és kellő távolságból, nem rámászva a dokira próbált aránylag éles, jól kivehető képeket készíteni.

Az orvos nagyon kedves volt, többször ki is merevítette a képet és végig magyarázott, hogy mit is látunk éppen. Én aránylag sajnos keveset láttam belőle, de azért a buksiját, a kezeit és a lábait egy-egy pillanatra láthattam. A térdkalácsot viszont akárhogy bandzsítottam és fókuszáltam, nem tudtam felismerni, és mint utólag kiderült, Mr. Mimi sem, de legalább tudjuk, hogy van térdkalácsa is.

Ráadásként a doki hozzátette, hogy azért belehallgatunk a szívhangba is, bár látszik, hogy a magzat életjelei jók - ekkor magamban az „azért belehallgatunk” visszhangzott, milyen nagy dolog is ez, még soha nem hallottuk a szívdobogását -, és akkor egy kis ütemes, gyorsan kalimpáló hangocskát hallottunk. Fél percig sem tartott, de nagyon jó élmény volt, még este is a fülemben csengett.

Pontos méreteket sajnos nem mondott, de két hét múlva megyünk a genetikai ultrahangra, akkor úgyis többet fogjuk nézegetni a babát és a méreteivel is többet fogunk foglalkozni. A doki egyébként azt azért hozzátette, hogy nagyobb, mint egy 10 hetes magzat, inkább 11 hetesnek mondaná.

Úgy érzem, hogy fiú lesz. Néhány hete ez az érzés már ott motoszkál bennem, kíváncsi leszek, hogy jó-e a megérzésem. Kismamák, anyukák nektek bejött a megérzésetek?

Jelenésem volt a háziorvosnál is, visszarendelt, hogy leellenőrizze, szépen gyógyulok-e. Jelentem igen, de a terhességgel kaptam egy pollenallergiát is, soha nem voltam eddig allergiás, maximum csak illatanyagokra volt egy kis érzékenységem. Persze az allergiára nem adhat semmit, de nyugodtan használhatok rá homeopátiás szereket.

Ha már ott voltam, kitöltötte a kiskönyvet is, megmérte a vérnyomásomat, csinált EKG-t is – aminek még mindig őrzöm a nyomait -, de minden rendben volt. Az egyetlen kifogásolnivalója a vizeletemmel kapcsolatban volt, amivel sem a védőnő, sem a nőgyógyász nem foglalkozott, mivel nagyon minimális gyulladás van csak a szervezetemben, amit a laborvizsgálat jelzett, de éppen határérték feletti, ő azért egy pisimintával elküld ebben a melegben a kórházba. Éljen.

A hosszú hétvége jól telt, csak a belvárosba néztünk be kicsit, a programokon kívül termelői kóstolók is voltak, ahol végig kóstoltuk a sajtokat, lekvárokat és mézeket. Mézből be is vásároltunk a téli, megfázásos-teázós hónapokra, vettünk például mentás-propoliszos és narancsos mézet. Eszméletlenül finomak és nagyon egészségesek. Lekvárból a narancsos-epres és rebarbarás-epres üvegcsét nem szívesen hagytam ott, de a lekvárral a cukortartalma miatt jobban kell vigyáznom.

Végre egy mozgalmas hét, de meg kell mondjam, nem igazán bírom az iramot, remélem a negyedik hónapban kicsit több energiám lesz már. És persze jó lenne, ha az idő is kicsit enyhülne, nem igazán tudunk ebben a forróságban kimozdulni sem.

Mimi