Terhesnapló 2. - Tartjuk a frontot!

Rögtön elővettem a felhalmozott gyógynövény- és homeopátiás készleteket, főztem a teákat, és ma a patikába is elmentünk bővíteni az itthoni repertoárt. Mézet is vettem, úgyhogy most hársfa-bodza-kakukkfű teát iszunk mindannyian mézzel, és csírájában elfojtjuk ezt a betegséget. Meg a vitaminokat is tömjük ezerrel. Nekem híresen jó az immunrendszerem, utoljára két éve volt egy arcüreggyulladásom, de láz nélkül, ha 37 fölé megy a lázam, az nálam már egészen komoly, úgy tényleg komolyan beteg vagy hat éve nem voltam. Most se leszek, és kész.

Persze terhesen gyengébb az immunrendszer, na de ezért erősítünk most rá. De még egy mostani komolyabb megfázást is bevállalok most vagy novemberben, ha ezzel elcserélhetem azt, hogy a szüléskor legyek beteg, vagy azt, hogy a három hét múlva esedékes hosszú hétvégénket hiúsítsa meg valamelyikünk rosszulléte. És hát az se lenne jó, ha Csongorral kéne a tél közepén úgy hazajönni, hogy valaki nem egészséges itthon. Nem, az idei télen mindenki rendben lesz, ezt eldöntöttem. És a kórházban sem lesz látogatási tilalom, amikor szülök!

Az elmúlt hétnek, ha nem is nagy eseménye, de komoly haladása, hogy a Kicsi szobatisztásodik. Szépen, fokozatosan, most ott tart, hogy minden este fürdés előtt szívesen ül a bilire, és az utóbbi néhány napban sikerült is belepisilnie. Ami pedig ebben az igazán nagy dolog, hogy egyszer már előre is szólt! Örülök neki, és továbbra sem erőltetem, vagy szoktatom, hanem majd ahogy neki alakul. Hiszek abban, hogy a gyerek, amikor megérik rá, magától is szobatiszta lesz, és nem hiszem, hogy az a napi három-négy pelenkázás komoly gondot okozna majd Csongor nyolc-tíz tisztába tevése mellett.

30. hét, te jó ég! Tíz hét van vissza, vagy nyolc-kilenc... És mindjárt itt van Csongor, és mindjárt itt a Karácsony. Nagyon szeretném már kialakítani a helyét, megvannak a falmatricák, a takarója, csak a Kicsit kéne áttelepíteni a leesésgátlós ágyra, amivel szerintem nem lesz gond, mert a rácsos ágyból már kimászik. Ismerem magam annyira, hogy amikor valami így elkezd motoszkálni bennem, egy idő után nem nyugszom addig, amíg meg nem csinálom, úgyhogy nemsokára jelentem majd, hogy kész a babasarok. Addig meg számolgatok, ez a tíz hét már hipp-hopp el fog menni!

Beugrottunk a rendelőbe a legutóbbi vérvétel eredményéért. A toxoplazma még mindig negatív, és ez már így is marad. A vérszegénység viszont megvan, de legalább nem csökkent nagyon, talán szinten tartásra jók ezek a finom módszerek, amikkel próbálkozom. Most ott volt a háziorvos is, megkérdeztem, ő mit gondol, kell-e tenni valami komolyabbat. Sok főzeléket, zöld leveles zöldséget javasolt és homeopátiát, gyógyszert ő sem, azt mondta, ez nagyon gyakori, normálisnak tekinthető terhesen. Kérdeztem, hogy tulajdonképpen mi van akkor, ha az ember vashiányos ilyenkor, és megnyugtatott, hogy ilyen mértékben semmi gond nincs, majd szülök és elmúlik. Helyes, én is így gondoltam, ebben maradtunk.

Olyan lent hordom a pocakomat, érdekes. Ha ülök, mintha az ölembe vettem volna egy labdát, és Csongor kedvenc sportja a hólyagommal bokszolni. Gondolom, hogy bokszolni és nem focizni, biztos azóta is fejjel lefelé tartózkodik. Legalábbis most már ki tudok tapintani egy nagy, kerek testrészt a gyomrom helyén, ami szerintem a popsija. Úgy imádom.

A 30 hetes ultrahangot valamiért egy másik ambulancián csinálták, mint a többit szokták, itt sokkal vacakabb volt. Nincs az anyának külön monitor, az orvoséra meg abszolút nem látok rá, úgyhogy nem láttam őt, de a Kicsi igen. Most épp medencevégű volt, ami meglepett, hiszen a legutóbbi két ultrahangon is már fejjel volt lefelé, kicsit jobbra, a méhlepénybe bújva. De emiatt abszolút nem aggódom, bőven van még ideje, illetve az orvos is mondta, hogy annyi helye van, hogy még nyújtott lábbal is elfér, most a lába volt ott, ahol a feje szokott lenni. A feje keresztben 79 mm, ez 32 hetesnek felel meg, a combja 60 mm, ez 31 hetesnek felel meg, és mértek még valami AD-t, ami 78 mm és eddig nem sikerült kiderítenem, hogy mit takar. Valószínűleg hasátmérőt.

Súlyt nem becsültek, és AC-t, azaz haskörméretet se mértek, úgyhogy a neten a fej és a múltkori, 27+5-ös pocakméret alapján becsültem magamnak egy 1520 grammos babát. Jó lenne többet, pontosabbat tudni, de jövő héten úgyis megyek a saját dokimhoz, ezen meg legalább túl vagyunk.

A legutóbbi mérésem szerint, pár napja volt 108,5 centi a "derékbőségem", amit eddig egyik fiammal sem sikerült elérni, súlyban pedig most nagyon megugrottam, amilyen lassan jött rám az első három kiló, most olyan gyorsan ugrott fel még egy, na de ez igazán elfér, négy kiló plusz 30 hetesen szuper. Gondom sincs a harmadik harmaddal, vezetni már nem annyira szeretek, meg a zoknifelhúzás érdekes, és majd még jön a csizma. De ezek inkább vicces apróságok, én igazán jól érzem magam. És hihetetlen, hogy papíron tíz hét, és háromgyerekes leszek, valójában meg annyi se lesz szerintem.

Azt hiszem, az a vírus, ami a családom tagjait gyötri, mindenki náthás tőle, anyósom ezen felül valószínűleg homloküreg-gyulladásos, a párom lázas és hasmenős, szóval ez nálam valami húgyúti fertőzés formájában jött elő, vagy a nőgyógyászati fertőzéseimből került át oda is valami. Néhány napja érzek ilyen hólyaghurutos tüneteket, úgyhogy újrakezdtem a korábban már feleslegesnek ítélt tőzegáfonya szedését, sok folyadékot iszom és odafigyelek a C-vitaminra is, úgyhogy ma már jobb is. Tartjuk a frontot, és a fentieket, miszerint idén nem leszünk betegek!

Éva