Terhesnapló 2. - A végén baba lesz belőle

Az viszont nagy különbség, hogy sokkal jobban éreztem magam, mint két hete. K. nem volt még teljesen jól, még most sincs, de azért belefért neki is a munka, a kert, egy mozi, és természetesen a munkahelyén sem hagyott ki egy napot sem, ahhoz már nagyon betegnek kéne lennie.

Mostanában beleszövöm a Kicsi esti meséjébe, hogy majd kórházban leszek ám Csongorral néhány napot. Erre ő azt mondja, hogy jó. Igen ám, de hozzáteszem, hogy te meg itthon leszel apával, mamával. Na, erre már mást mond: nem-nem, anya. Hogy mik a tervei, hol lesz és kivel, azt nem tudom, de remélem, addig vagy legkésőbb akkor elfogadja a helyzetet. Hiszen sokkal kevésbé lesznek idegenek a körülmények, mint amikor anyuéknál tölti a hétvégét, és se apa, se anya, se saját szoba.

Tervezgetem a Nagy karácsonyát is. Egyelőre tele van a naptáram az ő programjaival: edzések, kirándulások, apánál töltött hétvégék, iskolai ünnepek. Szépen beosztottam mindent abban a tudatban, hogy decembertől bármikor borulhat az egész. Normális esetben a szentestét felváltva tölti egyik és másik családjánál. Mi 26-án szoktunk több napra anyukámékhoz menni, és ott rendezünk nagy családi karácsonyt és ajándékozást a testvéreimmel. Idén ez egészen biztosan kimarad részünkről, bár ezt a családdal még nem beszéltem meg, de Csongor egészen apró babától háromhetesig bármekkora lehet karácsonykor. Újszülött lesz, tél közepe, influenzaszezon, nem hiszem, hogy akkor kéne egy húszfős társaságba vinnem, ahol minden van, csak nyugalom nincs.

Úgy képzelem el, hogy most a szüleim és a testvéreim jönnek hozzánk, ideális esetben nem is egyszerre, és kicsi, meghitt ajándékozásokat és babalátogatást tartunk. Már persze, ha nem épp a kórházban töltjük a karácsonyt. Hogy a Nagy a hétvégékből és az ünnepekből mennyit hol tölt, rugalmas megbeszélés tárgyát képezi az apjával, ebből nem szokott gond lenni.

Mindjárt betöltöm a 31. hetet, lassan kezd nyilvánvalóvá válni, hogy ez a terhesség sem tarthat örökké, a végén baba lesz belőle, nincs mese. Ha most a szülésre gondolok, egyelőre elkap a félsz, nem nagyon komolyan, de megfordul a fejemben, hogy tényleg erre vágytam én? A Kicsi nagyon hirtelen jött, három héttel a kiírt időpont előtt, most szeretném átélni az utolsó heteket, azt a jaj, de szülnék már-érzést, amikor már minden rossz, és már tényleg vágyik az ember a szülésre. Ettől még messze vagyok, élvezem az utolsó heteket. Vagy az utolsó nyugodt heteket?

Közben már arra is gondolok, hogy lassan be kellene szerezni a kórházi cuccokat is, meg a 36. héttől szedendő homeopátiás szereket, málnalevél-teát... Nem mintha sürgős lenne, csak minden apró elintézett dologtól nyugodtabb vagyok, meg hát könnyebben megyek be még most a városba ilyesmikért, mint egy hónap múlva.

Ma voltam védőnőnél, és miután a reggeli készülődés közben rendbe tettem a leleteimet, a kiskönyvemet, azzal a lendülettel szépen itthon hagytam az egészet. Szerencsére nem volt gond, vérnyomásom rendben, vizeletem rendben, a súlyom nagyon megugrott az elmúlt hetekben, ma elhagytam az öt kiló pluszt, ami persze még nem sok, csak hirtelen és meglepő számomra. Biztos már a télre raktározok. A vizelet-eredménynek örülök, tényleg jó ez a tőzegáfonya, mindenkinek ajánlom. Szívhangot is hallgattunk, és az elhelyezkedése alapján, meg hogy hol rugdosott közben Csongor úgy tűnik, hogy vissza is fordult – remélem, már így is marad.

Érdekesen indult egyébként a reggelünk, mert háromnegyed hétkor hirtelen eltűnt a csapokból a víz, a párom fogkrémtől habzó szájjal rontott ki a mosdóból, kiöblíteni már nem tudta, én pedig nem zuhanyozhattam, viszont a gyerekekkel szépen megmosakodtunk egy-egy pohár vízből. Milyen szerencse, hogy mosogatás előtt a csapból folyó, még nem meleg vizet fel szoktam fogni, így volt egy liter vizünk, ezt szépen beosztottuk négyen, K. is így szabadult meg a fogkrémtől. Ennek örömére sok energia volt bennem, végre tornáztam egyet. Ezt most már meg kéne tartani végig, amúgy is elég baj, hogy pont a középső harmadot hagytam ki. Érzem is, hogy kell az átmozgatás, a nyújtás.

Megvolt az aktuális orvoslátogatás is, Csongor jó nagyot nőtt. Az orvos két kilónak mérte, 2080 grammnak egészen pontosan, aztán mondta, hogy valószínűleg a pocakját egy kicsit nagyobbnak mérte a ténylegesnél, úgyhogy inkább „csak” 1800-1900 gramm. Hát, az se kicsi. Most is nagyobb minden mérete a szokásosnál, de most csak egy héttel, kivéve a hasát, de azt ugye túlmérte az orvos. A négy kilós súlybecslést fenntartja, ha kivárná Csongor a 40 hetet. Szép volt és aranyos az ultrahangon most is, de már nem sok minden látszott belőle egyszerre. Ami a lényeg: megint fejvégű, szóval az, hogy 30 hetesen medencevégű volt, semmit sem számít. Mindene megvan, és hatalmas a talpa. Ja, meg a fütyije, kétséget sem hagy afelől, hogy fiú.

A Kicsivel megyünk a gyereksebészetre, úgyhogy most nagyon parázok. Nem tudom, miért, a Naggyal voltunk sokat kórházban, és nem voltam ennyire ideges, kifejezetten labilisnak érzem magam, ingerültebbnek, veszekedősebbnek, biztos, hogy ezért. Életemben először vettem be nyugtalanság miatt magnéziumot. Majd elmesélem, mit mondtak!

Éva