Terhesnapló 2. – Nem félek a koraszüléstől

Jól elfáradtam, utáltam is magam eléggé, nem lehetek ilyen kis nyamvadt, a Kicsivel úgy érzem, sokkal fittebb voltam a terhesség alatt. Többet dolgoztam a kertben, és a 34. héten még megmásztam a Rám-szakadékot. Igaz, mások voltak az arányaim, a végén volt csak ekkora a pocakom, és biztosan az is számít, hogy harmadik terhesség, hogy két évvel idősebb vagyok, és most nem egy hatéves, hanem egy nyolc és fél meg egy kétéves van, akiről gondoskodom a várandósság mellett. Na jó, egészen megvigasztalom magam, hogy elfogadható az állapotom, és azért nem arról van szó, hogy ne bírtam volna a munkát, csak hogy elfáradtam a végére.

Éjjel megint görcsölt a lábam, másnap izomlázzal keltem, meg is lepődtem, hogy a görcstől? De a párom mondta, hogy nem, a festéstől, ahogy sokat álltam, guggoltam, meg a láb tartja a felsőtestet, amivel dolgozom, és elfárad. Mindenesetre reggeli után lerogytam a kanapéra, és azt mondtam, hogy menjünk valahova, nekem most mozogni kell. K. addigra készen volt az ajtók másik felének a festésével – sokkal gyorsabban ment, mint tegnap, hiszen minden előkészület megvolt hozzá, csak kenni kellett – és amúgy is terveztünk valami programot kettesben. Ha már nincsenek itthon a gyerekek, ne csak munkával teljen a hétvége.

Kinéztünk egy kastélyt, amire - kis kerülővel - rá lehet fogni, hogy útba esik anyuék felé, és délre ott is voltunk. Jó sok időt töltöttünk ott ebben a gyönyörű őszi időben, bejártuk magát a kastélyt, a kiállítást, és a parkot is bebarangoltuk, voltak szépen felújított és bozótosabb-sűrűbb részek, körbesétáltuk a tavat, jó volt a levegő, beillett egy hosszabb, de könnyű terepen tett erdei sétának is. Jól átmozogtam magam végre, és utána az autóban pihenni is tudtam, ideális volt.

Aztán odaértünk a gyerekekért, nagyon örültek nekünk, de addig is jól érezték magukat, a Nagy azt kérdezte, mikor jöhetnek újra. A Kicsivel sincs semmi gond, most már egészen biztos vagyok benne, hogy amikor „nyaralni” megyünk az apjával, akkor sem lesz. Egyedül az evése: amúgy is elég válogatós, ha nem otthon van vagy nem az én főztömet kapja, akkor még inkább. De két-három nap belefér, és itthon bepótolja, most is kétszer kért a vacsorából.

Az autóban arról beszélgettünk K-val a pocakom méretét elnézve, meg hogy Csongor egyszer egy olyan keményedést produkált, hogy egészen kocka alakú lett a hasam tőle, hogy mit szólnék hozzá, ha november utolsó hetében szülnék. Na, az azért korai lenne, nálunk a betöltött 37. hétig számít koraszülöttnek a baba – úgy tudom, ez is olyan dolog, hogy ahány kórház, annyi szokás. Szóval, ha három héttel jönne korábban, azaz december elseje körül, az már beleférne nekem, de azt semmiképpen sem szeretném, hogy a dátum szerinti koraszülöttsége miatt esetleg akkor is elválasszák tőlem, ha a súlya, érettsége megfelel. Nem is tudom, mi a szokás ilyen esetben ebben a kórházban, majd ezt is meg kell kérdeznem a szülésznőtől.

Mindenesetre mondtam a páromnak is, hogy ha már a Mikulás hozná Csongort, azzal rendben lennék, még inkább azzal, ha ahhoz képest egy hetet várna, de többet már nem nagyon szeretnék – ne is nőjön óriásira, meg karácsonyra szeretnék otthon lenni. Minél több nappal szülök előtte, annál több esélyem van erre, az a körülbelül 10 nap különbség, amit az orvosom jósolt legutóbb, ideális lenne. Aztán majd meglátjuk, és tudom, hogy úgy lesz jó, ahogy lesz. Pár hete még nagyon féltem a koraszüléstől, most már valamiért nem, valószínűleg a múlt heti megnyugtató orvoslátogatás miatt is.

Megint voltam vérvételen, kicsit előrehozott 30 hetes labor volt, plusz még egy toxoplazma és vércsoport, ellenanyag-szűrés. Lehetett volna később is, de most kíváncsi voltam, mert nagyjából egy hónapja kaptam azt a rossz vas-eredményt, és ellenőrizni akartam, értek-e valamit a levek meg a pezsgőtabletta. Igazából nem tudom, mi van akkor, ha alacsony az ember vérében a vas szintje terhesen. Nekem amúgy is határeset szokott lenni, úgy vagyok vele, hogy ha nem nagyon kóros, nincs érezhető hatása vagy tünete, akkor már elleszek így szülésig, aztán majd úgyis helyreáll. Vagy szívesebben szednék utána vasat, amikor már kevésbé problémás a mellékhatása, kevésbé vagyok hajlamos az aranyérre, vagy jobban elviselem, ha mégis lesz.

A vérvétel után nagyon hatékony délelőttöm volt: a Kicsit most itthon hagytam a nagymamával, és intézkedtem önkormányzatnál, kórházban, bementem a belvárosba, ahol már listám volt egy csomó olyan apró bevásárolni- vagy utánanéznivalóról, amiket csak napközben lehet elérni, hiszen délután négykor minden bezár. Vettem függönyt a nappali ablakára, az még nem volt, végül is csak három éve lakunk itt... De most már van, és olyan szép lesz! Néztem testvérkocsit, hordozót, állványos kiskádat, még nem vettem semmit, csak tájékozódom.

Van, amit tudok ismerőstől is szerezni szinte újonnan, de majdnem fele áron, mint az üzletekben, azokat még megnézem. Szegény harmadik gyerekem már így jár, nem vagyok hajlandó súlyos tízezreket költeni olyan dolgokra, amik csak néhány hónapra kellenek, és már biztosan nem fogja örökölni a nála is kisebb gyerek. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyiknél sem voltam ám ilyen. Kaptak néhány új dolgot, de sok öröklött vagy használtan vett cuccuk is van. Az első mózeskosaras babakocsit még 2002-ben vettük a Nagyot várva, már akkor is olcsónak számított, egyszerű, teljesen alap kocsi, semmi extrát nem tud, mégis kinőtt belőle összesen már négy gyerek, és még mindig használható.

Valószínűleg Csongort is fogom benne tologatni, de neki több lehetősége lesz: ezen a kocsin kívül még ott a testvérkocsi és a kendő is. Már persze ha úgy döntünk, hogy ez mind kell. Végeztünk egy gyors költségvetést is, nem olyan vészes a helyzet – szegény harmadik gyerek, ugye. Azért annyira nem sajnálom ám. Jó lesz neki.

Éva