Terhesnapló 2. – Már nem lehet a jóllakottságra fogni

És mivel senki sem ért rá velem foglalkozni, ott a pulton kuporogva a saját kezembe szültem bele a kisfiamat, és csak utána tudtam szólni, hogy nézzenek már meg minket. Érdekes volt, a baba pedig nagyon picike, és gyönyörű az arca. Aztán a picike újszülöttel rögtön egy szórakozóhelyre mentünk, és ő szívószállal ivott üvegből valami málnaszörpszerű-pirosas lét, úgyhogy ez már a legkevésbé sem reális része. De nagyon jó volt így ébredni, most is előttem van a kisfiam arca és a kis csapzott haja.

A napokban kezdem kevésbé óriásinak érezni a pocakomat, de tudom, hogy az, csak számomra egyre inkább összhangba kerül a mérete a korával. Egy 25 hetes pocak már legyen is nagy! Bár az vicces, amikor a Várandós Naptár azt írja, hogy már látszik a pocakom és nem lehet a jóllakottságra fogni. Hát, ezt tényleg nem, 104 centi most. Mi lesz itt a végére... De nagyon élvezem! Imádom a nagy, kerek pocakomat és a benne fickándozó Csongor babát, aki most már egész magasan is rugdalózik.

Amit jóval kevésbé imádok, az, hogy tegnap kijött az aranyerem. Mindegyik terhességnél volt, és sajnos egyre korábban. Hát, nem üdvözöltem kitörő örömmel. Viszont bevetettem azt a krémet, amit a Kicsinél is használtam és egy áldásnak bizonyult, egyelőre most is segített, remélem, elegendő is lesz végig, mert nem vágyom ennél drasztikusabb beavatkozásra.

Homeopátiás szert is elkezdek szedni, mihelyt utánanéztem, ha jól emlékszem, a Kicsinél a Silicea vált be. A homeopátiáról jut eszembe, hogy nekem a homeopátiás magnézium jobban bejön, mint az orvos által felírt tabletta. Esténként veszek be egy rendes tablettát, mert nem a hasam keményedik, hanem éjjel ébredtem párszor lábszárgörcsre. Nem sokat segített, de eszembe jutott, hogy két éve csak homeopátiásan szedtem – kipróbáltam újra, és már egy-két nap után elmúlt a lábgörcs. Igaz ugyan, hogy az esti fogmosás után még egy félórát ébren kell maradnom, és simán belebóbiskolok, de megéri.

A húgomtól kaptam egy rózsás fürdősót meg egy fürdőolajat. Mostanában inkább zuhanyozom és csak igazi, relaxálós fürdésekre használom a kádat, de az valami fantasztikusan kellemes élmény. Csinálok egy meleg, habos fürdőt, beleszórom ezt a sót, amiben igazi szárított rózsaszirmok vannak, és belemerülök egy magazinnal. Garantált a késői fekvés, de nagyon kisimulok tőle, a bőröm is és az idegszálaim is. Csongor imádja, nagyokat pancsol, én locsolgatom a pocakomat, ami szigetként emelkedik ki a fürdővíz tengeréből, figyelem, hogy hol itt, hol ott dudorodik ki, simogatom és beszélgetek vele. És aztán egy jó mélyet alszom.

Az alvással egyébként szerencsére nincs gondom, nem járok pisilni éjjel, lábgörcsre szoktam ébredni, de talán már arra is megvan a megoldás, ahogy fentebb írtam. Egy ideje van nálam egy plusz párna – nem szoptatós, olyat nem vettem egyik gyerekkel sem –, ha úgy érzem, hogy kell, a térdem alá vagy a két térdem közé szoktam tenni, ahogy oldalt fekve alszom, sokat segít. Meglep, hogy gyakran ébredek reggel hanyatt, pedig amikor szándékosan hanyatt fekszem, nem sokáig bírom, hamar légszomjam lesz.

Ma megvolt az aktuális vérvétel, amit még a 24. héten kellett volna megejteni, de néhány nap nem oszt, nem szoroz, és most volt a havi rendszeres vérvételi lehetőség a faluban. Labor, toxoplazma-ismétlés és vércsoport-ellenanyag-ismétlés lesz, a labornak, ha minden jól megy, holnap már lesz is eredménye. Jó kék lett a könyökhajlatom, pedig az itteni asszisztens igazán ügyesen vesz vért, csakhogy öt perccel utána már a tizenkét és fél kilós Kicsi ült azon a karomon. Az asszisztensnő kérdezte, hogy fogytam? Azóta nézegetem magamat, hogy één, fogytam? Hoool? Szerinte az arcomon látszik, és végül is lehet, ha Csongor baba és tartozékai már többet nyomnak két kilónál összesen, akkor én fogytam, bár azt nem hinném, hogy annyit, amennyi már látszik is. Inkább talán átrendeződtem.

Ma voltunk a Kicsivel ortopédián, szerencsére semmi komolyabb gond nincs a lábával, szupinált szandált és cipőt kell hordania. Örülök, hogy ennyivel megúsztuk, úgy tartottam tőle, hogy valami komolyabb lesz. Nagyon kedves volt az orvos vele is, velem is, kikérdezett a kistestvérről, és azzal köszönt el, hogy akkor január-februárban várnak a kicsi csípőszűrésére. Jaj, mindjárt itt lesz! Nagyon rohan az idő.

Átmentünk a kórház másik szárnyába is a vérvétel eredményéért, a vas sajnos alacsony. Eddig pezsgőtablettát ittam, és nagyon nem akarok vastablettát szedni, biztos vagyok benne, hogy rossz hatással lenne az aranyérre. Barátnőm javasolta a céklalevet, be fogom szerezni, és mondjuk, egy hónap múlva kérek egy vérvételt soron kívül, hogy lássam, beválik-e. Illetve még a homeopátiás vasra gondoltam. Lassan eljön az az időszak, amikor órára kell kiszámolni, hogy mikor ehetek, mert homeopátiás bogyók előtt-után félórával nem lehet, viszont csak azonos potenciájú bogyókat veszünk be egyszerre. Aztán majd olyan 11 hét múlva jönnek a szülésre felkészítő golyócskák, szóval szépen ki kell számolni. Nem baj, az ilyesmihez szívesen alkalmazkodom, csak a kellemetlen tünetek múljanak el, vagy legalábbis rosszabbak ne legyenek.

Este, lefekvéskor Csongor jól megrugdalta apa kezét. A párom nem az az anyalelkű apa, aki minden ultrahangon ott van, vagy állandóan a pocakomat simogatná vagy puszilgatná, úgyhogy nagyon örülök ezeknek az alkalmaknak. Határozottan úgy éreztem, hogy Csongor barátkozik apával, mert kifejezetten csak abba az irányba mozgolódott, és amikor már nem érezte ott apát, abba is hagyta. Egyébként nem bánom, hogy K. ilyen, a szülésnél benn lesz, ami nagyon fontos, az első pár perc után ő fogja dajkálni Csongort, és látom, hogy a Kicsit egész csepp korától mennyire imádja, úgyhogy abszolút nem aggódom emiatt. Alig várom, hogy két kicsit imádjon.

Közben a mozgásom lassan pingvinesedik. Főleg, ha sokat ültem vagy vezettem, és utána kell felkelnem-járnom, akkor érzem úgy, hogy jobbra-balra totyogva járok, igyekszem kihúzni magam és normálisan lépkedni, de valahogy be kell járatódnom. Nagyon vicces lehetek! Mondtam a páromnak is, hogy lassan eljön az az idő, amikor fel kell segítenie a székről, vagy kisegítenie az autóból. Ő meg azt mondta, most már olyan, mint amikor ő lehajol nekem puszit adni például reggel, amikor elmegy dolgozni, és én még nem keltem fel – mármint, hogy most már fordítva is olyan, mert nekem meg át kell hajolnom a pocakomon, hogy puszit tudjak neki adni. Mondom, viccesek vagyunk.

Ma pedig mosásban az első adag babaruha. Majdnem tele a mosógép, a második adag jóval kisebb lesz, azok a sötét színűek. Szinte mindene megvan Csongornak, overall kell majd és némi téli cucc, de a Nagy régi, kora márciusi dolgai is jók lesznek. És szeretnék neki egyetlenegy saját rugdalózót,amit csak neki veszek újonnan.

Éva

Ha tetszett a cikk és van kedved, csatlakozz a Babanet Facebook rajongói oldalához is!