Terhesnapló 2. – Koffeinmentes és megkímélt kismama

Minden nap csinálok valamit, szép lassan a helyére kerülnek a dolgok, de azért a késztől még mindig messze vagyunk, hiszen mivel a párom anyukájával együtt élünk - külön bejárattal, de belülről is átjárhatóan - és az ő lakrésze még csak most következik, a bútorai jelenleg a mi nappalink közepén összetolva várják, hogy visszakerüljenek eredeti helyükre. De kezdek visszarázódni az itthoni mindennapokba: főzök, mosok, vasalok, most már előkerült a számítógép is, úgyhogy lassan utol fogom magam érni a különböző fórumokban is. Szeretnék egy ideig sehova se menni...

Kicsit úgy érzem magam, mintha megint az első heteket élném: rengeteget tudnék aludni és esténként újra émelygek, ez a két dolog talán összefügg, ha még az émelygés megérkezése előtt elaludnék, akkor biztosan elmaradna. Megint nem bírom meginni a kávét, még a szagától is rosszul vagyok. Valahol azt olvastam, hogy aki így reagál a kávéra terhesen, annak biztosan egészséges babája van, aki jó erősen kapaszkodik, mert ez valamilyen hormon jelenlétét jelzi, ami a terhesség megtartásáért felelős. Vagy valami hasonló, nem akarok hülyeségeket írni, de ezzel biztatom magam, amikor úgy kellene egy kávé az agyamnak, és annyira elutasítja a gyomrom. Sebaj, ha Csongor nem kér kávét, hát nem kap kávét.

A Várandós Naptár szerint már 400 gramm körül van a súlya, és 27-30 centi hosszú, azért ez már komoly, és elég hihetetlen. Még ha hatalmas is a pocakom – nem tudom, ki hogy látja a fotó alapján, de szerintem ez nem egy szokványos 21 hetes pocak, legalábbis a fiúknál nem ekkorára emlékszem, egyébként 101 centi – szóval még akkor is furcsa elképzelni, hogy egy ekkora baba lakik még benne, aki még csak a fele idejét töltötte ki odabenn, szóval még jó sokat fog nőni! Persze csak nőjön is, azért idekintre ez a súly és hossz nyilván nagyon kevés lenne, meg amúgy is. Várja csak ki a legjobb időt, legyen szép formás és egészséges.

Nagyon nagy babát nem szeretnék, a Nagy 3380 g volt, a Kicsi 2910, de ő majdnem három héttel előbb született, ha kivárta volna az idejét, 3800 grammra becsülték a súlyát, azzal is kiegyezek. A feje úgyis nagy lesz, és tapasztalatom szerint azon több múlik, mint a súlyon, már persze ha nem extrém méretekről beszélünk. A nagy fejet abból gondolom, hogy nekem is nagyobb az átlagnál, mindkét fiamnak nagyobb volt, és Csongorét is eddig nagyobbnak mérték a koránál.

A szülés idejét pedig december 15-18 körülire tippelem – egyrészt csak úgy, mert megérzés, másrészt mert „így szoktam”, ha lehet ilyet mondani: mindkét fiú előbb született valamivel a kiírt időpontnál. Harmadrészt pedig, mert karácsonyra itthon szeretnék lenni vele, betenni őt a fa alá, és együtt ünnepelni a családommal, az összes gyerekemmel. Persze lehet, hogy miután én ilyen szépen elterveztem, jól meglep majd ez a baba, és pont ő lesz az, akit túlhordok, és pocakkal állok majd a fa előtt. Mindegy, lényeg, hogy itthon legyek.

A pocakmérethez még annyit, hogy kenegetem szorgalmasan. Van pár csíkom mindkét fiamtól, nem tartom nagyon vészesnek a helyzetet, de azért jó lenne, ha sokkal több nem lenne. Most azt csinálom, hogy fürdés vagy zuhanyozás közben babaolajat teszek rá, állítólag ez benn tartja azt a vizet, ami ilyenkor éri a bőrt, és így hidratál. Utána pedig, amikor már száraz a bőröm, még bekenem terhességi krémmel is, remélem, segíteni fog, bár tudom, hogy ez főleg alkati kérdés, és én bizony eléggé ilyen csíkosodós vagyok. De már korábban megnyugtatott, hogy a párom nem látja csúnyának, illetve ctg-ken láttam a magaménál jóval csíkosabb pocakokat is.

A Kicsi néhány hétig bojkottálta a kistestvér-kérdést: a korábbi lelkes pocakpuszilgatás, simogatás helyett, ha rákérdeztem, hogy hol a baba, csak egy dacos nem volt a válasz, fej elfordítva, baba nem érdekel. Ha felhúztam a pólómat, mindig lehúzta a pocakra, mint aki látni se akarja. Ráhagytam, véletlenül sem akarom erőltetni, arra gondoltam, hogy talán már ténylegesen érezhet valamit abból, hogy nemsokára nem egyedül lesz itthon kicsi.

Azért amikor rátaláltunk a névre, elkezdtem neki mondogatni, hogy Csongor, és a maga módján elég érthetően, felismerhetően ki is tudja mondani. Tegnap aztán arra a kérdésemre, hogy hol van Csongor baba, megint jött a pocakomhoz, megsimogatta, megpuszilta, aztán indult vissza játszani, de rögtön vissza is fordult, és kérte, hogy „még Csongor”, azaz húzzam fel a pólómat, és újra ad puszit, simogatást. Ezt még megismételte kétszer-háromszor, nagyon megható volt.

Este aztán, amikor fürdött, eszembe jutott, hogy vajon mit ért a dologból, ha nem mutatom neki a meztelen pocakomat? Így csak megkérdeztem, hol a Csongor baba, kértem, hogy mutassa meg az ujjával. Meg is mutatta a hasamat, és mondta is, hogy „ott a Csongor bent”. Később az is kiderült, hogy ha apa kérdezi, vagy én kérem, hogy mutassa meg neki, akkor apa hasában is Csongor lakik.

Éva