Terhesnapló 2. – Bestresszeltem!

A hétvégén sokat pihentem, de valahogy mégis jobban elfáradtam, mint itthon. Mindenütt jó, de legjobb otthon, ez lehet az oka? Valahogy nem tudok időben elaludni, a gyerekek viszont ugyanúgy korán kelnek. Nem olyan kényelmes az ágy, nem az enyém a hely.

És mindenki a hasamat csodálta, ami egyrészt jólesett, másrészt mindenki korábbi szüléssel riogatott, ami meg nem esett jól. Ez még csak a 35. hét! Kinéztem magamnak a december 13-at, mert az olyan szép dátum lenne: 11.12.13. - előbb nem akarok szülni. Belekezdtem egy kismamapulóver kötésébe, végül is még előttem egy bő hónap, lesz program, sok vizsgálat és nem terhességhez kapcsolódó dolog is, például karácsonyi beszerzések, lesz hova hordanom. Erre mindenki azt mondta, nem lesz már kész szülésig. Hát, egyrészt majd sietek vele, másrészt viszont nem sietek a szüléssel.

Sokat keményedett a hasam, már néha fájt is, és persze annyi eszem volt, hogy magnéziumot nem vittem magammal. Nem gondoltam, hogy kell, már jó ideje nem szedem, és még a nyaraláson, amikor fizikailag volt mivel kifárasztani magam, akkor sem volt szükség rá. Éjjel a lábam is begörcsölt, pedig az éjjeli vádligörcs egyébként már hetek óta elmaradt. Arra gondoltam, hogy ha ez így maradna, hamar megjönne a kedvem a szüléshez. De érdekes módon itthon megint teljesen jól voltam, éjjel remekül aludtam, nappal pedig nagyon pörögtem: mosás, teregetés, vasalás, porszívózás, felmosás, főzés. És mégse fáradtam el annyira, mint a hétvégén. Ki érti ezt?

Közben írom a listát: megyek orvoshoz, benézek a szülésznőmhöz is, gyerekeket nem viszek, és kértem még pár óra gyerekvigyázást anyósomtól az orvoslátogatás meghosszabbításaként, amit vásárlással fogok tölteni: Mikulásra, karácsonyra, szülésre, kórházi napokra, gyermekágyra. Írok külön bolti-, drogéria-, patika- és bababolt-listát, és végre elkezdem összeállítani a kórházi csomagot. Ideje, jövő héten már jön a 36. hét, a célegyenes. Azért hihetetlen. Igazából még csak most kezdem felfogni, hogy tényleg babát várok és teljesült az álmom, három gyerekem lesz.

Megvolt az orvoslátogatás: külső-belső-középső méhszáj egy centire nyitva van, doki kommentje: "nyugodtan írhattam volna két centit is", fejecske szépen beilleszkedett, lent van. Csongor baba szokásos nagy méretei: feje 9,2 centi keresztben, combja 6,93, minden mérete egy-két héttel nagyobb a koránál. A súlybecslés szerint 3030 g – a Kicsinél hasonló korban olyan 30 dekával nagyobb, és ő a 37+4-es születési dátumával 2910 gramm volt. Szóval, kérdezem ezek alapján doktoromat, hogy mit jósol, mire azt mondja, egy hét. Mi van? Én nem akarok egy hét múlva szülni! Elkapott a para hirtelen.

Persze, ha érett, szép nagy baba, akkor gond nem lesz, bár a Kicsinek is voltak kis éretlenségei a 18 nappal korábbi születésével, na de egy hónappal a terminus előtt? Mondtam is neki, ne ijesztgessen, én még nem vagyok felkészülve. December közepén szeretnék szülni. Azt mondta, amit eltervezek, az úgy is lesz. Hát, remélem. A végén mégse fogom tudni hordani a pulcsimat?

Utána felhívtam a szülésznőmet is, ő azt mondta, azért szerinte több lesz az egy kicsit egy hétnél, meg hát jó is lenne legalább két hét még – akkor töltöm a 37-et, onnantól nem koraszülött. Pihenjek, egyek magnéziumot - vicces, az egész terhesség alatt nem szedtem rendszeresen magnéziumot, csak szükség esetén, most kezdjem el, amikor mások abbahagyják -, hagyjam abba a tornát, ne nagytakarítsak. Utóbbit szívesen abszolválom.

Nagyon felpörögtem, bestresszeltem, este keményedett is a hasam sokat. Aztán ettem némi csokit, beszéltem pár barátommal meg persze a párommal, és elég jól lenyugodtam. K. abszolút nem aggódik, mosolygott itt rajta, hogy milyen aranyosan parázom. De azért lehozta nekem a kisebb meg a nagyobb táskát, hogy kezdjek el beléjük pakolni. Ő azt mondja, hogy a számított időpont csak egy számítás, a gyerek érettsége érdekli, az meg úgy tűnik, megvan. Hát nem tudom...

Persze, baja már nem lenne, de mégis, minden nappal érne még egy kicsit, vagy szedne magára egy kis zsírt, jobban alkalmazkodna. Pihenek majd, eszem magnéziumot, szót fogadok, és lelkileg is rákészülök. Eddig még abszolút nem jött el a "jaj de szeretnék már szülni"- érzés, pedig ha szülni kell, akkor olyan jó lenne abban a lelkiállapotban. Egyelőre inkább azt mondogattam neki, maradjon még. Két hetet kérek legalább, aztán decemberben már jöhet, és addig én is rákészülök és veszek is mindenfélét.

Ma egyébként nagyot haladtam előre, beszereztem egy csomó mindent a szülésre és a kórházra. Kéne egy jól összeszedett lista, mert innen-onnan van több is, de olyan érzésem van, mintha túl kevés lenne. Elkezdtem összepakolni. Van már köntösöm, új törölközők, betétek, eldobható bugyi, tisztálkodószerek, egyes homeopátiás szerek – nem mindent kaptam persze elsőre – és csinálok megint egy hüvelyflóra-helyreállító kúrát. Speciális betétet vettem, a szülés előttre tisztasági betétet is, ez egy antibakteriális, anionos betét, amit a szülésznőm 36. héttől mindenkinek ajánl, hogy csökkentse a fertőzésveszélyt és ezáltal a burok meggyengülésének esélyét.

Megvettem az újszülöttpelenkát és az érzékeny bőrre való popsitörlőt Csongornak, egy halom kekszet, müzliszeletet a vajúdás idejére meg szülés utánra – nálunk szabad enni vajúdás alatt. Kellenek még hálóingek, papucs. Jövő héttől CTG-re járok, kedden védőnő, csütörtökön 36 hetes ultrahang meg kenetvétel, aztán utánunk a vízözön. Vagy mi.

Mindenki drukkoljon, hogy decemberben szüljek! Összeállítottam, hogy szép sorban melyik dátumokat szeretném kipipálni: ne legyen Skorpió Csongor – ez még 6 nap. Töltse be legalább a 36 hetet: az pont egy hét. Jövő szombatra Halász Judit koncertre van jegyünk, még 9 nap. Ha ez is megvan, akkor azt szeretném, hogy decemberi legyen, az még pont két hét. És ha a decembert elértük, hátradőlök és megnyugszom. A vágyott dátumom december 13., az még 26 nap, nem tudom, mennyi esélye van, de majd jól bevonzom!

Aztán a végén még túlhordom. Hallottunk már ilyet, na, de az nem én voltam!

Éva