Sózzunk ide-oda?

A nátrium-klorid, hétköznapi nevén konyhasó kis mennyiségben minden természetes élelmiszerben előfordul. Fontos élettani szerepe van szervezetünkben, ám manapság, főleg a feldolgozás és az elkészítés során történő sózás miatt, jóval több sót viszünk be, mint amennyire szükségünk lenne.

A túl sok só pedig, mint a túl sok általában mindenből, egyáltalán nem egészséges. Életben maradásunkhoz csupán 1,5 grammra van szükségünk naponta, a WHO ajánlása 2-4 gramm, ám a magyar lakosság ennek többszörösét, akár napi 10-15 gramm sót is fogyaszt.

A só nátriumtartalma pedig mágnesként vonzza a vizet. A túl sok nátriumbevitel hatására a vér besűrűsödik, ettől megszomjazunk, iszunk, majd a bevitt folyadék nem tud kiürülni, mert megköti a nátrium. Azaz a vér térfogata hosszabb távon megnő, ez pedig sejthető milyen hatással van az ereinkre: már el is indultunk a magas vérnyomás felé vezető úton. Arról nem is beszélve, hogy a megnövekedett vérmennyiség pumpálása milyen hatással van szívünkre, agyunkra, és a legtöbb nagy vérellátású szervünkre. Különösen veszélyes a túlzott sófogyasztás a veséknek, amelyekben nemcsak a fokozott vízvisszatartás okoz működési zavart, de még kövesedésre is hajlamossá válhatnak. A legújabb kutatások szerint pedig a sófogyasztás a felnőttkori elhízás egyik rejtett rizikófaktora: minél több sót fogyaszt gyerekkorában valaki, annál valószínűbb, hogy felnőttként túlsúlytól fog szenvedni.

Ha pedig a felnőtteknél ilyen komoly következményekkel jár a határtalan sóbevitel, gondoljunk csak bele, mit művelhet gyermekeink szervezetében. Akiknek még születés után számos szerve érési folyamaton megy keresztül, például a vese is. De nemcsak a gyerekkori egészségüket veszélyezteti a túlzott sóbevitel, hanem jövőbeni, felnőttkori egészségüket is. A vészharangokat pedig már kongatják egy ideje a szakemberek, nemrégiben például az Országos Élelmezés és Táplálkozáskutató Intézet végzett egy felmérést az óvodások sófogyasztási szokásairól.

Eszerint a 3-6 éves közötti gyerekek kétszer annyi sót esznek, mint amennyi ajánlott. A szakemberek begyűjtötték az étlapokat és mintákat is vettek, hogy kiderüljön, mennyire egészségesek az óvodai ételek. A felmérés alapján pedig ajánlás készül, hogyan kell az óvodákban főzni a gyerekekre. Ebben a korban a gyerekek már többször étkeznek az intézmények falai között, mint otthon, így egyáltalán nem mindegy, hogy a kicsik milyen összetételű és tápértékű élelmet kapnak az oviban.

Elszomorító, hogy a tavaly elvégzett iskolai menzafelmérés alapján sem az étkezés körülményei, sem a biztosított ételek nem voltak megfelelőek az ajánlásnak. A büfékre volt egy korábbi ajánlása az Intézetnek, ezt viszont egyre többen kezdik figyelembe venni. Például árulnak ásványvizet és gyümölcsöt, de találtak ellenpéldát is, energiaitalt az iskolai büfében.

Mit tehet hát egy felelős szülő gyermeke egészségéért? Először is, főzés közben ne sózzunk, csak utólag, akkor is lehetőleg csökkentett nátriumtartalmú sót használjunk. Hagyjuk, hogy az alapanyagok természetes sótartalma érvényesüljön. Már csak azért is, mert az FSA ajánlása szerint 1 éves korig a gyerekek sóigénye 0,5-1 gramm naponta, de hatéves korban is még csak 3 gramm. Ha pedig nem sózzuk meg az ételt főzés közben, csemeténk sem fogja megszokni a túl sós ízeket, így ezt a későbbiekben sem fogja igényelni. Szerencsére ma már lehet kapni olyan bébiételeket is, melyekbe az előállítás során nem tettek sót, csak a felhasznált alapanyagok természetes sótartalmát rejti az üveg.

Kerüljük a konyhakész ételeket, a gabonapelyheket, a csipszeket, a sós ropogtatnivalókat. Vásárláskor mindig nézzük meg a címkét, ha egy adott ételt sóval tartósítottak - a füstölt élelmiszerek, a leveskockák, levesporok, a konzervek és több sajtféleség -, inkább tegyük vissza a polcra és válasszunk helyette olyan terméket, amely hozzáadott sót nem tartalmaz. Egyen a család minél több friss és nyers táplálékot, zöldséget, gyümölcsöt.

Ne szoktassuk a gyereket a gyorsételekhez! A gyorséttermek által kínált ételekben annyi só van, hogy akár egy sóbányát is megtölthetnénk velük. Semmi szükség rá, hogy a gyerekek ezeket a magas só és zsírtartalmú ételeket tömjék magukba, amit utána egy hordónyi szénsavas, cukros lével öblíthetnek le.

Az étkezőasztalra ne tegyünk sót, hiszen ha nincs kísértés, könnyebb ellenállni a sózásnak. Használjuk a fűszernövények biztosította változatosságot, kísérletezzünk ízlés szerint. Ez különösen igaz az egészen picik ételeire, melyekbe sokszor már egy csipetnyi petrezselyemmel is új ízt csempészhetünk.