Neveljünk olvasó gyereket!
Manapság egyre gyakrabban hallani, hogy a mai gyerekek nem szívesen olvasnak, sőt, sokszor problémáik vannak az olvasással, és főleg az olvasott szöveg megértésével. Persze, ez valahol érthető is, hiszen a technika fejlődésével számtalan olyan egyéb szórakozási és információ-szerzési lehetőségük van, ami még nekünk, a szüleiknek sem állt rendelkezésükre. Mi pedig jobban örülnénk neki, ha a gyerek a tévé vagy az Xbox távkapcsolója, vagy a számítógép egere helyett egy könyvért nyújtaná a kezét.
De milyen praktikákkal lehet rávenni őket arra, hogy jó eséllyel így tegyenek? Veszekedni nincs értelme, tiltani a tévétől és egyebektől meg talán pláne nem, hiszen a tiltott gyümölcs mindig édesebb – arról nem is beszélve, hogy ha az óvodában még nem is olyan élesen, később, az iskolában sokat nyom a latba ezek ismerete, és az ezekből szerzett tájékozottság a szociális kapcsolatokban. Azért azt nem mondom, hogy a gyerek valóságshow-t nézzen, de egy-egy természetfilmtől, tartalmasabb filmtől nem lesz baja – legalábbis egy bizonyos kor felett, mert két-hároméves kor alatt egyáltalán nem ajánlják egyiket sem.
De most térjünk vissza könyvekhez és az olvasáshoz. Íme, öt praktikus tanács ahhoz, miképp neveljük könyvszerető csemetévé gyermekünket.
- Nem lehet elég korán kezdeni! Van, aki már a hasában fejlődő gyereknek is hangosan mesél, ám ha ennyire korán nem is, a születés után már érdemes rendszeresen olvasni a gyereknek. A mindennapos olvasás így olyan szokássá válhat, mely mélyen beleszövődik a napirendbe, és minőségi együtt töltött időt jelent szülőnek-gyereknek egyaránt. Az olvasóvá nevelést ne halasszuk arra az időre, mikor majd a gyerek már olvasni tanul.
-
A könyv legyen elérhető! Szó szerint. Vagyis ne kelljen segítséget kérni ahhoz, hogy megkaparintsa a gyerek. A könyvespolcok legyenek alacsonyak, és az sem baj, ha a lakás egyes részein kisebb kupacok várják, hogy valaki felkapjon közülük egy kötetet. Szerintem az is remek ötlet, ha a WC-ben helyet kap a falon egy kis polc, ahonnan szintén leemelhető egy-egy vékony kötet.
-
Készítsünk olvasókuckót! Nem kell hozzá nagy átalakítás, elég csak egy nyugodt sarok, egy matrac vagy pár párna, színes textil, világítás és persze egy könyvespolc. De mégis más egy ilyen sarokba bevackolódni a kedvenc képeskönyvvel, mint egy asztal mellett ülve olvasni. Még jobb, ha a gyerek természetének megfelelően külvilágtól elvonulós, vagy ablakon át álmodozós az olvasósarok.
- Olvasson az egész család! A szakemberek szerint, ha a gyerek látja, hogy a szülei is olvasnak a maguk szórakoztatására, sokkal inkább hajlamosak később maguk is kézbe venni egy könyvet. A példamutatás vagy mintaadás itt is épp olyan erős jelentőséggel bír, mint a gyereknevelés sok más területén. Az is lehet a kikapcsolódás egyik formája, ha a szülő felolvas a gyerekeknek, és az is, ha mindenki az őt érdeklő könyvet lapozgatja-olvasgatja.
- Járjunk könyvtárba! A könyvtárak egészen különleges helyek, ahol semmivel össze nem téveszthető hangulat uralkodik. Sok könyvtárban egyébként külön gyerekeknek szóló programokkal várják a családokat, sőt, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtárában valami egészen fantasztikus gyermekrészleget alakítottak ki, ahol nemcsak az agyunk, de a szemünk is jóllakhat. A könyvtárlátogatással a gyerek arra is rájöhet, hogy számtalan olyan könyvet is megtalál ott, ami otthon nincs fenn a könyvespolcon. Ugyanakkor felelősségre is nevel, hiszen a kölcsönzésnek megvannak a maga sajátos szabályai.
Kedves Olvasók, Nektek van esetleg még valami frappáns ötletetek a tarsolyotokban?
Szilágyi Diána, 2011. március 03.
Babanet hozzászólások(24 hozzászólás)
Szerencsére a férjem is "imád" olvasni,így a gyerekek tőlünk ezt látják :) Minden este lefekvéskor a kötelező meseolvasás nem maradhat ki.
Ha könyvesbolt felé megyünk minimum 4 könyvvel térünk ki.
A wc-s ötlet nekem nem tetszik :) Akkor órákig ott ülnének és azt nézegetnék :)
A WC-n való olvasást viszont először azt hittem, viccnek szánja a cikk írója, aztán szomorúan kellett rájönnöm, hogy nem. :( A szakértők mellett a józan ész is azt diktálja, hogy a WC-n a dolgunkat kell elvégezni, anélkül, hogy közben olvasgatnánk (ugyanez vonatkozik az evésre is, ami mellett szintén nem ajánlatos semmi más tevékenység - tévé, olvasás, stb). Amellett, hogy egészségügyi gondokat is okozhat (felfázás, aranyér), rossz szokássá is válhat a dolog, ezért talán nem feltétlenül (kis)gyermekkorban kellene "bevezetni". Ráadásul a WC nem is a legesztétikusabb "olvasókuckó".... :/
Nekem még picike a lányom (5 hónap), még csak zörgős könyvecskéje van, figurákkal, de nagyon szereti. A TV baromira érdekelné és bár gyakran ment itthon, mert én szerettem ha valami szól (rádiónk nincs), de most már miatta napokig be sincs kapcsolva. Ritkán mi is nézünk mondókákat, meg gyerekdalokat, de azt a neten, sokkal egyszerűbben megtalálom. Mindketten olvasunk, igen a WC-n is, mert jó néha valamibe belemélyedni, ha nehezen jönnek a dolgok :), az már más kérdés,hogy még utána 1-2 oldalt még elolvas az ember. Reggeli közben is gyakran olvasunk, még ha ez nem is jó, de valahogy ekkor van rá idő, mert ha a baba fönt van akkor bizony vele van foglalkozva, egyébként meg a háztartással, tehát az ember próbál multifunkciós lenni. Pl vasalás közben nem tudok olvasni, na de kajálás közben... Na, megyek vasalni :)
A gyerekkönyvekről meg annyit, hogy mi is vettünk még párat amikor terhes voltam. A párom olvasott fel a pocakomnak belőle, de hamar eluntuk és inkább a napját mesélte el, mert annyira minősíthetetlenek voltak benne a mesék, hogy még! A klasszikusok, megvágva, lerövidítve, nehéz nyelvezettel. :( Nem is részletezem tovább. Igen! Bele kellett volna jobban olvasni mielőtt megvesszük.
Én mindenképp úgy fogom nevelni a kislányom, hogy sokat olvasok neki és megszerettetem vele az olvasást, de ha látom rajta, hogy nem tetszik neki, akkor erőltetni nem fogom, hagyom had jöjjön rá maga milyen jó is olvasni :D
De olyan gyermeket is rá lehet ám venni az olvavásra aki nem úgy lett nevelve. A keresztfiam kicsinek utálta a könyveket, szinte sose láttam a kezében, ahogy az othonukban sem. Tőlünk kapott egy HP kötetet és nagy nehezen rászánta magát az elolvasásra. Azóta a zsebpénzéből többször vett már magának könyvet, könyvtári tag lett és az Ő lelkesedésén felbuzdulva a család többi tagja is már többet olvas mint korábban:)
Szerintem is az a legjobb, legcélravezetőbb, ha a szülők adják a jó példát. Ha otthon is szokás olvasni, a gyereknek ez lesz a természetes. És ugyanez érvényes a sportra, a zenehallgatásra, és még lehetne sorolni.