Nem szegény - Panka!
Borsi76 régóta látogatója a Babanetnek, egészen pontosan a chaten számít oszlopos tagnak. Borsi76 és párja, Krisztián 28 évesek voltak, mikor egymásba szerettek. Három év ismeretség, és egy év együttélés után kezdték tervezni a babavállalást. Szinte elsőre sikerült vállalkozásuk, kislányuk, Panka 2008.02.07.-én született. Különleges kislányként.
-
Volt jele a terhesség alatt annak, hogy a kislányod más lesz, mint egy átlagos baba?
-
Problémamentesnek mondható volt a terhességem, bár az elején bevéreztem, így veszélyeztetett terhesként voltam itthon végig. De a szokásos hányinger, kívánósság kimaradt. Az alacsony AFP-n kívül minden rendben volt, semmi sem jelezte, hogy baj lenne. A rossz AFP eredmény miatt el is küldtek genetikai tanácsadásra, de ott sem vették észre az ultrahangon, hogy valami nem stimmel. Utólag kiderült, hogy ezt a vizsgálatot szonográfus nem is végezhette volna, hanem csak megfelelő kategóriájú orvos.
Jártunk 4D-s ultrahangon is, ott a párom egy villanásra észrevette, hogy valami nem stimmel: kereste, hogy hol lehet a baba keze. De az átjövő orvos sem vette észre, pedig becsülettel átnézett, plusz 5-10 percet szánva a dologra. De ha hamarabb kiderült volna, hogy végtaghiányos lesz, én akkor sem szakítottam volna meg ezt a terhességet.
A lányom sürgősségi császárral született, mert belázasodtam, és az orvosok szerint ez volt a legjobb megoldás. Csak két nappal hamarabb érkezett, mint a kiírás szerint kellett volna.
Panka egész pontos diagnózisa: felső végtag redukciós defektusa. Ám ez csak a születésekor derült ki. Egész pontosan a bal karja hiányzik könyök alatt, de a könyökízülete megvan. Nem örökletes elváltozás, az orvosok szerint a terhesség alatt odabent valami szalag lefűződött, és ez okozta az egészet.
-
Miben igényelt másfajta gondoskodást a kislányod?
-
Három hónapos kora óta úszik, így szerencsére nem maradt le a mozgásfejlődésben. Persze, a játszószőnyege felett lógó játékokat egy kis cipőfűzővel lejjebb kellett engedni, hogy a kis kezével elérje, de mást nagyon nem kellett tenni.
Az első perctől kezdve úgy neveljük, hogy később, az életben ne érje meglepetés, és mindent megoldjon. Csak olyan különbségek adódtak, mint például az öltözködésnél, hogy a hosszú ujjú felsőket, kabátot fel kell hajtani, mert különben nem érzi, mit csinál a kis kezével, mert ugye neki ott könyök alatt van a „tenyere”.
-
Hogyan fogadtátok a helyzetet? Hogyan hatott a párkapcsolatotokra?
-
Az első napokban nehéz volt. Mivel a császározáskor spinális érzéstelenítőt kaptam, minden pillanatban képben voltam. Mikor először láttam, tudtam, hogy gyönyörű, de bizony észrevettem, hogy valami nem stimmel. Rá is kérdeztem, hogy hol a keze? A dokik meg zavartan hallgattak, és elvitték a gyereket.
Az üvegfalon túl Krisztián mosolygott, fotózta Pankát, és egy pillanatra azt hittem, én láttam rosszul. Másnap persze kiderült, hogy nem. Behívott a doktornő, és elmondta: bizony őt is sokkolta a helyzet, mert semmi nem utalt arra, hogy végtaghiányos lesz Panka. Még mi vigasztaltuk, hogy ez a kisebbik rossz, hisz inkább ez, minthogy ne adj isten, élete végéig vegetálna egy tolókocsiban, mert az agya sérült volna.
Úgy nyolchetes lehetett Panka, mikor az egyik hipermarketben vásárolva összefutottunk párom egyik régebbi ismerősével. Persze észrevette, hogy valami furcsa a gyerekkel, és rákérdezett. Mikor elmondtuk, hogy igen, így született, ő azt mondta: Szegény! Mire én: Nem szegény - Panka!
Utólag kiderült, Krisztián bevallotta, hogy mikor a kórházból, a szülés után hazajött, ő bizony kisírta magát, majd emberesen becsiccsentett a szomszéddal. Ami nehéz volt még, elmondani a családnak, barátoknak, mi van Pankával. Szerencsére hamar elfogadták. Párkapcsolat terén pedig nagyon szerencsés vagyok, Krisztián mindenben támogat, és én is viszont.
-
Ha közösségbe mentek, hogyan reagálnak Rátok, Panka másságára?
-
Az ismerősök és gyerekeik elmondása szerint öt perc után nem is lehet észrevenni, hogy Panka „különleges” gyerek. Az idegen gyerekek - például új csoporttársak - megtapogatják, kérdezgetik Pankát, vagy ha olyan helyen vagyunk, minket. A szüleik persze pisszegnek rájuk, de nem értjük, miért. A gyerek dolga, hogy kérdezzen. A felnőttek inkább zavarba jönnek. Ilyenekből csak a felnőttek csinálnak problémát, azért felnőttek.
-
Hová tudtál fordulni segítségért, támogatásért?
-
Az Alapítványt, teljes nevén a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítványt anyósom és Krisztián unokaöccse találta a neten, és azonnal fel is vettük velük a kapcsolatot. Később be is látogattunk hozzájuk.
Elnökük Dr. Feszthammer Artúrné Anikó, aki egyben gyógytornász és a jövő gyógytornászait is oktatja. Megmutatta, hogyan mozgassuk Pankát, hogy a kis keze és válla ne merevedjen le. Ötleteket adott, mint például a játszószőnyeg felett lógó játékok lejjebb engedése.
Ez az alapítvány 1988 óta létezik, amit minden érintett hazai gyerek igénybe vehet 18 éves koráig. Számtalan módon segítenek: van lehetőség náluk gyógytornára, éves kontrollra a Karolina úti Ortopéd intézetben – ahol orvos és gyógytornász, ez utóbbi általában Anikó, is megnézi a gyereket -, úszásoktatásra, gyereknevelési- és pszichológiai vagy jogi tanácsadásra. De rendeznek közösségi programokat is: ilyen az évenkénti nyaraltatás vagy az állatkert látogatás. Segítenek a nyelvtanulásban vagy az informatika-tanulásban is, vagy épp jogosítványt szerezni. Gondozottjuk volt például Pásztory Dóra paralimpikon úszó is.
Az Alapítvány honlapján van egy fórum is. Ide írhat az ember, ha akar, és egyszer csak jön válasz. Nem gyorsan, de jön. Így lett nekem ismerősöm egy huszonéves lány, Rita, aki ugyanúgy végtaghiányos, mint Panka. Ő felelt például arra a kérdésemre, hogy a zokni felvételét hogy taníthatom majd meg. Jelenleg a kisfiát nevelgeti, és ha kell, masnit köt!
De kerestek már meg közösségi oldalon olyan leendő szülők is, akik babát vártak, látták Pankáról a képet, és kértek, mondjam el, mennyire nehéz vele, mert el kellene dönteniük, hogy maradjon-e a baba. Azóta megszületett a kisfiuk, kb. 1,5-2 éves lehet.
-
Milyenek Panka mindennapjai?
-
Panka most ovis. Imádja a gyerekeket, futóbicajozik, egyedül öltözik, csúszdázik, mászókázik. Éli a normális gyerekek életét. A bicajozáshoz kellett egy lakatossal készíttetni egy kis segédeszközt, ami a kormányra lett szerelve, de imád a futóbiciklivel száguldozni. Tavaszra tervezzük, hogy rendes bicajt kap.
Az önállósága az óvónőket is meglepte. Bár már előfordult, hogy ha valamihez lusta, próbálja a kezére fogni, hogy nem tudom. Ennek szerencsére az óvónők már nem dőlnek be, mint első nap. Amikor mindent megcsinált, kivéve a bugyi-nadrág dolgot. Igaz, a bugyi-nadrág felhúzás kissé nehézkesen megy, de már a bölcsiben is egyedül intézte. Itt elegánsan odaállt a dadus vagy óvónéni elé, hogy segítsen. Még rezegtette is a pilláit, szerintem. Persze itthon elmondta, én meg csak lestem. Másnap szóltam, hogy bizony ezt ő meg tudja csinálni, csak lusta picit. Ők meg csak lestek, hogy át lettek ejtve.
Jelenleg kedvenc elfoglaltsága a gyurmázás, de profin pucol főtt tojást és mandarint is. A kenyérkenés-szeletelés gyakorlása folyamatban van. Tudod mi a kedvenc szava? „Egyedül!” Az oviban sem szereti, ha nagyon segíteni akarnak, de a csoporttársai természetesen segítenek neki, ha mondjuk, zoknit kell húzni, mert az még nem megy neki.
-
Terveztek esetleg Pannának kistestvért?
- Krisztián egy ideig szeretett volna, én nem. Bár Panka végtaghiányossága nem genetikai probléma, én félek, hogy esetleg újra elnéznek valamit az orvosok. Meg hát 35 évesen már…
Szilágyi Diána, 2011. szeptember 15.
Babanet hozzászólások(12 hozzászólás)
Imádni fogják egymást :-)
35 év??? Simán!!!
Hajrá!
Én is beállok a bíztatók sorába, gyorsan gyorsan kistesót!:-)
Köszönöm a kommenteket,irulok-pirulok.De tesóban tényleg nem gondolkodunk.
süni69,Panka még a mai napig úszik,csak a nyári szünet miatt pihentünk,jövő héttől újra uszoda szombatonként Veresen.Tavasszal beíratjuk úszástanfolyamra,hogy tényleg megtanuljon úszni.De mivel elég mozgékony higany-lány,a második sport valószínű aikido lesz.Vagy bármi más önvédelmi harcművészet,mert sajnos a mai világ szereti kihasználni a fizikailag gyengének látszó embereket.
Megemelem a kalapom, tényleg!
Ami a tesót illeti, biztos el tudjátok dönteni, h csodás hármasotokba befér-e még valaki. a korod viszont ne tartson vissza, tényleg, és nem azért, mert vannak 60 éves mamák. Én is megkérdeztem a dokimat, h gáz-e a 35, ő azt mondta, h ne gondoljam, h attól, h átléptem a 35.szülinapomat, megváltozott volna vmi gyökeresen. szóval a korod nem gond, pláne, h nem első szülés lenne! (mellesleg az utolsó kettőt én is a 40.szülinapom után szültem, pedig mindig mondtam, h lehetőleg 35 előtt, de 40 fölött tuti nem.:-D)
Remélem hallok még Pankáról, esetleg vmi sport kapcsán! Claire