#baba#anya

Minden a nyakamban

Érdekes beszélgetésem volt a héten az egyik kisgyerekes barátnőmmel. Érdekes és szomorú, mindamellett azt hiszem, sokakra jellemző. A karácsonyi készülődésből indult, de nyilvánvalóan nemcsak ezt az időszakot és helyzetet érinti. A barátnőm gyereke már óvodás, ő maga dolgozik, jó pár éve házasok a férjével. És tele van panasszal.

A munka mellett ő viszi a háztartás nagy részét, és a gyereknevelés nagy része is rá hárul. A férje magától csak ritkán segít be az otthoni teendőkbe, de ha konkrét feladattal találja meg, akkor azért természetesen megcsinálja. Egyébként egy végtelenül kedves, szelíd embert fogott ki, aki a gyerekéért is oda van.

Ám a barátnőm csak mondja, mondja. Hogy képzeljem, eszébe sem jut részt venni a karácsonyi készülődésben. Jó, hogy adventi koszorút nem készített vele és a gyerekkel, és a mézeskalács-sütés iránt sem mutat különösebb érdeklődést, de még egy fránya karácsonyi vásárra sem lehet elrángatni, hogy egy kicsit meglegyintse őt is a hangulat. Mert fáradt, mert nem érdekli, mert a hajtás, mert inkább tévét néz addig.

Fáradt és hajszolt a barátnőm is, ráadásul most kissé csalódott is, azt mondja, úgy érzi, cserbenhagyta a férje. Mert a fentieken kívül még abban sem nyújt támaszt-segítséget, hogy mit kapjon a gyerek karácsonyra, mit a nagyszülők. Kézzel készült ajándékokra nem lesz idő – barátnőm szerint ez a feladat is csak rá várna -, és bár a büdzséjük szűkös, valami aprósággal gondolnának a családtagokra. Kivéve persze a gyereket, rá többet fordítanának.

A barátnőm már beszerezte az ajándékok nagy részét egyébként, és persze, ezt is egyedül intézte, a férje nem tartott vele, mert utál vásárolni meg gyűlöli a tömeget. Mondjuk, nem merném kijelenteni, hogy a barátnőm szereti. De addig járt-keresgélt, míg megoldotta. Sőt, már a karácsonyfát is kinézte – egyedül -, mondjuk ennek a hazacipelésében azért szerencsére segíteni fog az apuka is.

De a takarításban nem jut eszébe, csak ha – mint már fentebb említettem – a barátnőm konkrét feladatot talál ki neki. Mondjuk, porszívózzon fel, esetleg törölje le a könyvespolcról a port. Ablakot mosni nem tud, csempét meg nem szívesen. Bár szerintem ez az a kör, amit a barátnőm meg is úszhatna, ha nem lenne a végletekig maximalista, és nem azt a hagyományt hozta volna otthonról, hogy a lakásnak ragyognia kell Szenteste.

Ki van akadva azon is, hogy a karácsonyi menüvel kapcsolatban ugyan konkrét elképzelései vannak a férjének, de a piacra már nem kíséri el, hogy segítsen cipekedni – jó, azért a hipermarketbe kiviszi kocsival, meg ott végig is asszisztálja vele a polcok közötti vándorutat. A főzésben sem nagyon támaszkodhat rá, így a konyhai teendők is rá maradnak. Bár addig a férj feladata befaragni a talpba a fát, és szépen felpakolni rá a díszeket.

Szóval, ahogy a barátnőm mondta: „Minden a nyakamban van! Minden, egyedül az enyémben!” Persze, próbált beszélni már a férjével – sőt, veszekedett is vele -, hogy osszák meg a terheket és így tovább, de túl nagy változást egyelőre nem ért el. És így teljesen kifulladva ér majd a karácsonyfa alá, ahol csoda lesz, ha valóban képes lesz élvezni, átélni az ünnepet. Tartok tőle, hogy ez az egyoldalú munkamegosztás náluk tényleg nem csak a karácsonyi időszakra jellemző.

Anyukák, nálatok mennyire vesznek részt a férjek-férfiak a karácsonyi készülődésben?

Szilágyi Diána, 2011. december 15.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(11 hozzászólás) 

2011 12 15. 18:27
Én párom vásárol velem élelmiszert, ilyesmit, és egyszer-kétszer eltűnik egyedül titkos ajándékbeszerzésekre is, akkor vesz valamit nekem, meg a saját szülei ajándékát ő intézi. A gyerekek és az én családom az én reszortom. Porszívózik is, a saját ingeit vasalja, mosogat, ilyesmi. De azért a készülődés, csomagolás nagy része az enyém :)
→ válasz erre
2011 12 15. 20:52
Nem tudom Dia, hogy barátnőd férje mit dolgozik, de sztem ez is fontos info. Mert kb. mintha rólam írtad volna ezt a cikket, és mi beszélgettünk volna, mégsem érezném fairnek teljesen a dolgot.
Mert az én párom sem egy házitündér, a felsoroltakból a mosogatáson, néha teregetésen kívül semmit nem csinál soha, tehát nem csak most, de intenzíves orvos, nem is lenne ideje. Mert a sima meló mellett még csakcsak, de még két helyen ügyel, eleve a hónap éjjeleinek közel felét nem is itthon tölti...23.-án is még ügyel, 24.-én esik majd haza ebéd körül. De legalább Szenteste itthon lesz, jópár éve már hogy mi 25.-én karácsonyozunk, mert eddig 24.-én ügyelt éjjel. Szóval igen, amúgy tök jogos a panaszáradat, és bevallom én sem vagyok megértő, sokszor nem és ki is akadok rendesen, de ettől még nem tud többet segíteni itthon...:-((( Hétvégénk meg konkrétan nincs, szeptember óta kettő olyan szombat-vasárnap volt, amikor itthon volt. Amúgy félnaposak a hétvégék, mert egyik nap 24 órázik, utána délre ér haza és ennyi marad...így a karácsonyi vásározás is elmarad és a közös vásárlás is egyenlőre...na, a lényeg, hogy én is sokszor szidom, meg el vagyok keseredve, hogy ennyire egyedül vagyok segítség nélkül a két srácommal, de nem mindig a párom hibája, lustasága az egyedüli ok.....
→ válasz erre
2011 12 16. 12:30
Na ezeket rólam is lehetne írni. Bár ami még megfordult a fejemben, hogy talán a barátnődben is van némi más érzelem...vagy nem is tudom, hogy mondjam, mintha nem igazán lenne ott a szerelem, vagy fogalmam sincs, hogy fogalmazzam meg. Érzek valami hiányt, ahogy a sorokat olvastam. Vagyis nálunk is rám marad mindig a hétvégi nagy bevásárlás, az ünnepeke előtti nagy bevásárlás, bár az ajándékokat azt közösen szereztük be karácsonyra (interneten rendeltük főleg). A főzés általában rám marad, max. havonta egyszer főz olyat, amit én nem nagyon szoktam csinálni. A takarítás, vasalás mindig rám marad. Emelett van 3 gyerekünk, őket mindig én hozom viszem programokra, ovi, iskola, egyéb kötelező vizsgálatok, stb. Max. ha éppen dolgozom, vagy éppen egy gyerekkel kell pl. szemészetre menni, a másikkal általános orvoshoz és pont ütik egymást az időpontok, akkor persze általában meg tudja oldani, hogy eljöjjön hamarabb a munkahelyéről és az egyik gyerekkel elmenjen orvoshoz. De pl. a karácsonyi hangulatfelelős én vagyok. Vagyis én szervezek a gyerekkel süti sütést,én díszítem, díszítettem fel a házat, ezeket nem várnám el a férjemtől, mert tudom, hogy ez őt nem köti le. Akkor meg minek eröltetném rá. Nekem nem ettől lesz karácsony a karácsony. Minthogy attól sem, hogy minden steril a házban. Én is szeretem a rendet, a tisztaságot, de ha dolgozom, és közben még a háztartást is vezetem, meg a gyerekekkel is jövök megyek, akkor a karácsony előtti nagy takarítás az, ami igazán olyan dolog, hogy ejj, ráérünk arra még. :D
Tehát összességében, a férjem nem egy házitündér, ezt tudtam, amikor összeházasodtunk, tudom ma is. Megváltoztatni nem akarom. Tudom, hogy mik érdeklik, tudom mik nem. Én így szeretem, így szerettem eddig is. Erre alapoztuk meg a családunkat. Én dolgozom amennyit bírok, amennyi időt csak tudok a gyerekeimmel vagyok és vezetem a háztartást úgy ahogy éppen van rá időm. Próbálom nem hektikusan, túlzásba vinni az egészet. Bevallom, nem mindig sikerül. Én is ember vagyok, sokszor betelik a pohár, akkor leülök, várok, átgondolom mégegyszera dolgokat és csak annyit csinálok, ami belefér egy napba. :))) De nem érzem azt, hogy ezeket kell, hanem azt érzem, hogy ez így jó, ez így működik. Nem vagyok annyira konzervatív, hogy azt mondjam, a nőnek a konyhában és a gyerekek mellett a helye, a férfi meg dolgozzon és keresse a pénzt a családnak, de annyira sem vagyok önző és vak, hogy ne lássam, kinek mi a jó, kinek mi fér bele a házasság és a család fogalmába. Vannak akik mindent együtt csinálnak, nekik ez a jó, és vannak akik nem szeretnek állandóan egymás nyakában lihegni, minden feladatnál. Szerintem ebben sincs semmi kivetnivaló. A lényeg, hogy ezt már az elején érdemes tisztázni, vagy ha kiderül, hogy ez így nem működik, akkor tenni valamit, hogy mindenkinek jó legyen, mert nem hiszem, hogy két különböző érdekű, célú, érzésű ember sokáig élhet boldogan együtt. :))) Bocsi a kisregényért. :DDD
→ válasz erre
2011 12 16. 21:10
Hát az én férjem sokat segít, szokott mosogatni, porszívózni és ablakot puculni, nagyjából ennyi, ja és egy évben mondjuk tízszer főz is. De nekem ezek is mind nagy segítség és büszke is vagyok rá, de azt is hozzá teszem hogy éjszakás és délutános szokott lenni a munkahelyén emellett van hogy van másodállása de olyan is volt már hogy harmadállása szóval olyankor mindent én csinálok, hiszen hogy várhatnám tőle hogy három állás mellett még itthon is csináljon ezt azt, inkább arra kérem hogy a gyerekkel töltsön el minél több időt, most hogy "csak" a rendes állása van többet is segít, viszont nekem nem kell mondani neki Ő magától csinálja, mindig is ilyen volt egy napot bír max. hogy a fenekén üljön és semmit se csináljon de van hogy ennyit se, szóval azt hiszem rá mondják hogy sajtkukac van a fenekébe. Én most itthon vagyok a 14 hónapos kisfiunkkal, de míg dolgoztam én is volt hogy két állást vállaltam éveken keresztül szóval nálunk már az elején így volt. Valószínűleg ha visszamegyek dolgozni mire két éves lesz a kis mazsolám már nem tudok több állást vagy nem is akarok vállalni hiszen már Ő is felér sokszor egy állással hiszen foglalkozni kell vele, arról nem beszélve hogy én is imádom a meséket, társasjátékokat és már alig várom hogy vele is csinálhassam ezeket. Néha egy olyan kép van előttem hogy hétvége van és mindhárman itthon vagyunk ebéd után és leülünk megnézni egy Walt D. mesét aztán pedig ki nevet a végén vagy gazdálkodj okosan stb.-t játszunk! Sokszor hallom hogy a gyerek jó kifogás a játékokhoz, hát én nekem nem kell kifogás én bevallom eddig is imádtam ezeket ezután is fogom. Visszatérve az ünnepekre nekem semmilyen ünnepi hangulatom sincs. Hiszen akárhogy dolgoztunk, dolgozunk nem jutunk egyről a kettőre örülünk ha a számlák ki vannak fizetve, nálunk összegyűlik a család eszünk egy jót és ennyi. A fiamnak vesz csak mindenki ajándékot aki akar és tud, mert sajnos eljutottunk oda hogy már egy aprósággal se tudunk egymásnak kedveskedni, nagy a család kb. 15 fő és fejenként ezer forintot is ha gondolnánk se fér már bele, így nálunk az ajándékvásárlás őrülete is kimaradt, míg volt együtt vettük meg! Viszont összetartunk, szeretjük egymást azt hiszem ez a legfontosabb és nem csak most!
→ válasz erre
2011 12 17. 08:20
enyém férj is ilyen nem tud mosni,viszont tud finomakat főzni igaz ritkán szokot ,mosogatni tud de nem szeret,gyerekekel is én foglalkozom töbett,de ha csak teheti foglalkozik a gyerekekel,karácsonyi bevásárlást is együtt csináltuk .
→ válasz erre
2011 12 17. 15:27
Szerintem nem sok pasi van, aki magától észreveszi a tennivalókat, kivéve, ha az autója 1 méteres körzetén belül van a szemrevételeznivaló.
Az én férjem bármit megcsinál-ha szólok.Viszont soha nem főz, és iszonyat béna ajándékokat képes venni. Én éppen ezért évek óta nem kérek semmit, legyen szó bármilyen ünnepről. Mert én viszont képtelen vagyok a dolgok mögé nézni, és úgy tenni, mintha örülnék a rettenetes ajándéknak.
Viszont vásárolni szeret, csak akkor nyávog, ha ruhásboltba kell betérni.De akkor nagyon :)
→ válasz erre
2011 12 18. 07:57
Nálunk is a nagyja rámmarad, de én nem érzem ekkora nyűgnek. Talán azért, mert én előtte sok évet éltem egyedül, megszoktam, hogy sok mindent magamnak kell intéznem. Most, hogy baba van, ha főzök, a férjem van a gyerekkel, és nekem ez így jó. A karácsonyi ajándékokat a neten rendeltem meg, takarítani eljött egy lány, amíg én a függönyöket mostam, vasaltam, ő pucolta az ablakokat. A karácsonyi sütés-főzést imádom, a díszítést semmi pénzért át nem adnám, és mivel fél éves a babám, még nem érti ezeket, valószínűleg már csütörtökön fel fogom díszíteni a fát, pénteken bejglit sütök, stb. A férjemet max arra kérem meg, hogy hozza le a műfenyőt meg a díszeket a padlásról, illetve játsszon sokat a kislányunkkal, amíg én készülődöm. Egyébként bármire megkérem, megcsinálja - főleg persze, ha szerelésről van szó, de amíg nagy pocakkal feküdnöm kellett 7 hetet, főzött, mosott, takarított! Anyám mondta sokszor - aki elvált, és 2 gyereket nevelt fel egyedül - minden nő annyi gyereket vállaljon, amennyit maga is elterelget. Ez így elég durván hangzik, de valahol tényleg...
→ válasz erre
2011 12 19. 20:57
Lányok, ha harmonikus kapcsolatra vágyunk, akkor el kell fogadnunk azt a nagyon nagy titkot, amire vagy rájövünk magunktól (esélytelen...), vagy egy segítőkész valaki ráébreszt bennünket: a pasi máshogy működik! Nem szabad nőfejjel gondolkodnunk velük kapcsolatban.
A pasi egyszerre egy dologra tud figyelni. Ha azt akarjuk, hogy odafigyeljen arra, amit mondunk, fel kell hívni rá a figyelmet. Ennyi!

Ha azt akarjuk, hogy csináljon meg valamit, konkrétan meg kell mondanunk, hogy mit szeretnénk, hogyan szeretnénk, milyen végeredményre számítunk. Kulcsszó a konkrétum. Utalásokat, magától értetődésre számítást felejtsük el. Csak kiakadás a vége, aztán kölcsönösen fogalmunk nincs, mi a baja a másiknak.
SZóval, hajrá konkrétum!

→ válasz erre
2011 12 19. 23:30
Manguszta, abszolút egyetértek Veled, nekem is ugyanez a tapasztalatom:)! Nálunk az ünnepek előtti munkamegosztás más egy kicsit, mivel mi együtt lakunk a párom szüleivel. Így a főzést illetve a takarítást együtt csináljuk Anyósommal. Az ajándékvásárlást mindenki maga intézi, illetve vannak olyan dolgok, amiket közösen szerzünk be. A fenyőfavásárlás illetve felállítás a párom reszortja, de a díszítést már ismét együtt csináljuk-azt a részt nagyon imádom gyermekkorom óta (amióta az eszemet tudom, Anyuval is mindig együtt díszítettünk:)).
→ válasz erre
2011 12 19. 23:31
Ja, az kimaradt, hogy az élelmiszereket párom anyukája veszi meg.
→ válasz erre
2011 12 20. 22:16
A férjét is meg kellene hallgatni!Vajon ő mit mondana?
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?