Micónapló – Oltások és átlagok

Azt hiszem, azért éreztem mindezt mégiscsak eseménytelennek, mert valahogy olyan stresszmentesen és könnyedén teltek a napok. Élvezet rápillantani a férjem izgatottságtól csillogó arcára, mikor elindul az új munkahelyére, vagy éppenséggel hazatér onnan. Csanád sokat ellenkezik, pedig azt hittem, most már tényleg vége a dackorszaknak, de néhány pitiáner kiborulásomat nem számítva relatíve jól kezelem a helyzetet. Micó nem csinált semmi újabb kunsztot, amiről beszámolhatnék. Egész nap játszik, vigyorog, és ha elunja magát, ölbe kéredzkedik estére.

A négyhónapos oltáson megkaptuk a kötelező mellé a Prevenar emlékeztetőjét is, és a doktornő azt javasolta, hogy még karácsony előtt kapja meg az első meningococcus elleni injekciót, hiszen a testvére közösségbe jár. Nem örülök neki, mivel ha ilyen korán kapja, ebből is két dózis kell neki, de persze még mindig jobb, mint megkapni a betegséget.

Őszintén szólva zavarban vagyok, ami az oltások erdejében történő eligazodást illeti. Jó lenne TUDNI, mit kell beadatni. Mert persze senki sem szeretne rotával kórházban fetrengeni egy infúzióra kötött, kiszáradt gyerekkel, vagy feldolgozni azt, hogy a gyereke megvakult és megsüketült a bárányhimlő szövődményeinek következtében. A kullancstól is félünk, mert az Lyme-kórt terjeszt, én meg azt se tudom pontosan, hogy az micsoda, kivéve, hogy borzasztó dolog.  És még szót se ejtettünk a mezei és a H1N1 influenzáról, amit évente lehetne döfködtetni.

De közben azt is érzem, hogy az se lehet normális, hogy a gyerek ennyi oltást kapjon, hiszen a legtöbb ugye nem is egyszeri, hanem kétszeri alkalom, 12 oltás egy-másfél éven belül, embert próbáló dolog lehet egy ilyen kicsi szervezetnek. Felmerül a kérdés, hiszen a csapból is ez folyik, hogy mennyi ebben a gyógyszergyártók érdeke, mennyiben befolyásolja az orvosok véleményét az ő kampányuk? Ki tudna, ki merne erre választ adni?

Szerintem rossz, hogy a kötelezők kivételével a többi oltásról a szülők laikuskénti döntése és adott esetben a pénztárcája gondoskodik. Az orvosok kétértelműen beszélnek, ráadásul nincs köztük két egyforma, aki ugyanazt javasolná. Csanival már végigcsináltam mindezt, Micóval olyan szempontból könnyebb, hogy nagyságrendileg a bátyja oltásokkal szegélyezett, már kitaposott útvonalán fogunk végigjárni ismét. A rotát kihagytuk. Mivel nem értek hozzá, ezért azt a primitív szabályt hoztam, hogy legalább azt nem adatjuk be, amitől nem igazán lehet maradandó károsodást szenvedni.

A védőnői méricskélésnél megnyugodtam, Micót 6400 g-nak mérték, ezúttal pokróc nélkül, és 62,5 cm-nek, rendesen kihúzva a lábikóját. A védőnő elkezdett azzal támadni, hogy a súlya egy paraszthajszállal az átlag alá ment, és ha december 4-én - mikor a meningos oltást kapjuk -, ez a tendencia folytatódik, akkor el kellene kezdeni a hozzátáplálást. Ezt sem értettem. Valakinek kell lenni az átlag alatt is, nem? Attól még lehet a súlya teljesen normális. Önző disznó vagyok, de ha már júliusi gyerekem van, eszem ágában sincs a papikázást meg a turmixolást a családi-karácsonyi-országjáró-grand-turnénk előtt, vagy ne adja Isten, közben elkezdeni!

Kivéve természetesen, ha ez valóban indokolt. De csodálkoznék rajta, hogy ha egy olyan négy hónaposról derülne ki, hogy nem elég neki az anyatej, aki tíz órát alszik éjszaka ébredés nélkül. De ha így is lenne, még mindig értelmesebb dolognak tartanám megpróbálni picit szaporítani a tejet, mielőtt ráugrunk a sütőtök-alma-répára, meg a meggy-gesztenye-krumplira…

A testvérem hazajött, mint már említettem, és Csani nagyon boldog volt. Orsi szinte minden nap átjött hozzánk, mikor Csani megszületett, egészen addig, amíg ki nem költözött a Szigetországba. Ez megalapozta kettejük szoros kapcsolatát mindmáig, de szerintem nem túlzok, ha azt mondom, egy életre. Tudom, hogy Orsi nehezen viselte, hogy ehhez képest Micó születésében és kezdeti mindennapjaiban egyáltalán nem tudott részt venni, azt az egy-két lopott napot leszámítva, amit itthon töltött tavaly február óta.

Most viszont eljött a Kánaán, a repülési szezon legalja, amikor is a szegény légikisasszonyok végre hetekre elszabadulhatnak a legénybúcsús bandák, a nagycsaládosok, illetve a pöffeszkedő üzletemberek alkotta vendégkör mellől. Orsi közel egy hónapot tölt itthon, és úgy érzem aggodalma hamar eloszlott a Micóval való kapcsolatát illetően. Szerelem első látásra, mindkét részről. Szerintem a gyerekek érzik rajta, hogy ez a nő olyan, mint anya, csak másik. De nem akarom túlpszichologizálni, vagy eltudományoskodni. Csak örülök, hogy az egy szem testvérem úgy illeszkedik bele a családomba, mint a kirakósjáték egy darabkája.

A férjem néha azzal zaklat, hogy ő a szíve mélyén négy gyereket szeretne. Mikor láttam a minap őt Orsival, Csanival és Micókával a Jégkorszakot nézni, akkor magamban kuncogva konstatáltam, hogy úgy érzem, nekem már meg is van mind a négy…

Szofi