Meddig van az oviban?
Régóta böki a csőröm a dolog, biztos azért, mert az óvoda négy éve alatt számtalan alkalommal szembesültem vele. Volt alkalmam gyűjteni a tapasztalatot rendesen, mert a gyerek szegény általában mindig az elsők között volt a csoportban, és az esetek döntő többségében az utolsók között tudtunk érte menni.
Mindez csak azért történt, mert teljes állásban dolgoztam – egyébként nem is messze az ovitól. És mégis, esélyem nem volt rá, hogy az ügyeleti idő előtt – vagy még inkább, annak a legvégére – essem be az óvoda ajtaján. Addigra a gyerek már a folyosón üldögélt, egyedüli gyerekként egy meglehetősen mufurc óvónéni mellett, teljes menetfelszerelésben. A lábai körül már csillogott-villogott a frissen felporszívózott és felmosott padló.
Na, ez az, amit sosem értettem. Hová lesz a többi gyerek ennél előbb az óvodából? Mert mint kiderült, a gyerekek egy meglehetősen tetemes részét már ebéd után vagy közvetlenül alvás-uzsonna után hazavitték a szülők.
Jó, tudom, hogy az anyukák egy része nyilván otthon van a kisebb testvérrel és tulajdonképpen csak pár órára adja be a nagyobbik gyereket az óvodába. Ez jó lehet a nagy gyereknek, a kicsinek és a mamának is. És nyilván van olyan mázlista szülő is, aki otthonról dolgozik, viszonylag rugalmas munkaidővel, így aztán tág mozgástere van abban, hogy a délutánokat a gyerekre fordítja-e és inkább este-éjjel fejezi-e be a munkát vagy sem. És nyilván van olyan is, akinek semmi szüksége arra, hogy munkát vállaljon és pénzt keressen, mert enélkül is remekül megél a család.
De van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért az óvodába járó gyerekek szüleinek nagy része egyik csoportba sem tartozik. A családok jó részében csak egy gyerek születik, a távmunka kishazánkban nem egy elterjedt műfaj - bár nálunk valóban dzsungelszerűen szaporodnak a kisvállalkozások -, és az sem jellemző, hogy egy fizetésből vígan eléljen egy família.
De akkor mégis, hová tűnnek a gyerekek? Hogyan lehetséges, hogy én, mint teljes munkaidőben igavonó állat, képtelen vagyok úgy odaérni az óvodába a gyerekért, hogy ne legyen már tulajdonképpen kipaterolva az intézményből, annak ellenére, hogy tényleg kb. 15 perc alatt odaértem a munkahelyemről? Vagy a szülők ilyen nagy része rendelkezik fizetett bébiszitterrel vagy bevethető, már nyugdíjba vonult nagymamával, akik hazaviszik a gyereket, míg a szülő még a munkahelyén gürcöl?
Szintén saját bőrön tapasztalt dolog, hogy az óvodák – bölcsődék és iskolák – nyitvatartása kicsit sem szülőbarát. Egész pontosan dolgozó szülő-barát. Mert míg az intézmények reggel 7-kor nyitnak és már várják az első fecskéket, sok helyen a munkaidő csak 9-kor kezdődik. Nagyobb problémát jelent, hogy míg az intézményekben az ügyeleti idő is lejár legkésőbb este fél hatkor, addig a munkahelyeken minimum ötig, de legtöbbször inkább szintén fél hatig tart a munka.
Az intézményekben pedig nem örülnek, ha a szülő az ügyeleti időben, vagy ne adj isten, annak a végén érkezik a gyerekért. Értem én, hogy az óvónő-tanárnő is ember és szeretne mielőbb hazamenni a szeretteihez egy fárasztó nap végén, de bizony velem is megtörtént és máskor is fültanúja voltam annak, amikor a szülőt konkrétan arra szólítják fel, hogy lehetőleg még az ügyeleti idő kezdete előtt szíveskedjen megérkezni a gyerekért. Pedig a záróra az ügyeleti idő végén volna. Meggyőződésem, hogy újra kellene gondolni az óvodák és egyéb intézmények nyitvatartását.
Nektek is van hasonló tapasztalatotok? És meddig van a gyerek az oviban
Szilágyi Diána, 2012. június 06.
Babanet hozzászólások(24 hozzászólás)
20-kor már a buszmegállóban álltam és indultam dolgozni.
Az elsős gyerekem vitte a kiscsoportos óvodás gyerekemet az oviba, majd saját magát az iskolába. Igaz, én délután háromkor már otthon voltam, és mentem az oviba.Nálunk a reggelek voltak azok, melyek nehezek voltak. Az időjárás, az elalvás, és a többi....
Szerintem sok munkanélküli szülő, nagyszülő is lehet, talán ez is benne van a magyarázatokban.
Igen, sok helyen a nagymamát tudják mozgósítani, ha van és még egészséges. Vagy marad a testvér, iskolatárs szülei (hazafelé).
Párom szülei gyárban dolgoztak több faluval arrébb; kissrác korában gyakran az iskola portásfülkéjében kucorgott, amíg megérkezett az első tanár...
Nem is akkora hülyeség az az iskolabusz, amiket a filmekben látni... nem véletlenül találták ki.
A lényeg, hogy olyan csúnyán néztek rám benn, amikor mertem negyed5re menni, hogy ihaj. Az egy dolog, hogy már most nem járhatunk oviba, megkezdődött a nyári szünet és tart szeptemberig, de tényleg durva és én is tapasztalom hogy 4kor már alig van gyerek az oviban...:-((( Az én fiam meg amúgy is utál járni szegény, nem tudom hogy fogja viselni majd ha már dolgozom és nem tudok érte menni azonnal ébredés és uzsi után, meg nem tudom péntekenként elhozni ebéd után...ez folyamatos harc itthon amióta ovis!
Mikor elköltöztünk,szintén 4 után pár perccel értünk be elköszönni és az óvónők már sehol nem voltak,csak ügyeletes csoport.
Én sem értettem soha,hogy ezt hogyan gondolták komolyan azokkal akik 5-ig dolgoznak...
NEM a "vállalati óvoda" amik a 60-as években voltak jellemzően jóóó távol a gyártól-vállalattól, hanem egyazon épületben...
Ha fitnessz termet már szériatartozékként tudnak csinálni a jobb irodaházakban, ezt miért nem.
Nyilván a lakóparki-lakótelepi ovik nagyobb száma is csak egy pofon lenne az ördögnek, mert a munkahelytől az oviig eltelő (jobb esetben) félóra a szűk keresztmetszet.
Ja, és még boldog lehet az, aki tényleg elindulhat bentről 5-kor, főleg multiknál. Szofinak igaza van, a rugalmas munkaidő = hazaviheted a munkát és csinálhatod este-éjszaka-hétvégén is.
Rengeteg pénzt tudnának spórolni a cégek! Kisebb iroda elég lenne (elég borsosak a m2-árak...)+kevesebb fűtés+kevesebb légkondi+kevesebb villany, és tudjuk, hogy a fix költségeket a legnehezebb csökkenteni!
Azt is meg merem kockáztatni, hogy többet lóg a dolgozó, amikor közösségben van! Mert ott kávézunk, cigizünk, dumálunk. Sokszor munkaügyben is "feltartjuk" egymást, mert könnyebb kérdezni, mint elgondolkodni-megoldást találni egyedül. Az előző cégnél tapasztaltam, hogy amikor (nemcsak én...) otthonról dolgoztunk pl. betegállományban, akkor bizony 6-7-kor is küldtünk-fogadtunk emaileket...
A fiam 7-16-ig volt bent. Apa vitte, és anyukám vagy én hoztuk el.
Igaz ezért én korán jártam dolgozni, szerencsére rugalmas munkaidő van.
Így a fizetésem egy része megy a bébiszitter kislánynak, csak a péntek az én napom. Apa pedig látástól vakulásig dolgozik, nemhogy 5-ig!
Nagyon sokszor én is azt gondolom, hogy ez nem emberi, és a gyerekek megérdmelnék, hogy többet lássanak. Az ovis egyébként már nagyon jól bírja, a bölcsisnek sok ez...
Ezt istenbizony nem is értem! Mármint a hozzászólásodnak ezen részét.
Az harminc évvel ezelőtt volt, az "átkosban"...
Ma csakis azért marad bent az ember tovább, mert ha nem végez a napi munkájával (ami nem mindig 8 órai mennyiség!), vagy rendszeresen "lelép" négykor, akkor nagyonrövid úton kihajítják, oszt' pisloghat.
Amúgy szerintem is hülye az a cégvezető, aki nem ismeri fel a részmunkaidő, otthon végezhető munkaadás előnyeit.
A 6 óra lett volna persze az igazi megoldás, akkor én mehetnék értük délután, de nálunk ilyen nincs.