Ha itt az idő…Irány a szülőszoba!

Apám ugyan a konyhából diagnosztizálta, hogy az bizony nem lehet a magzatvíz, de az orvos a telefonbeszélgetés során rögvest berendelt a kórházba. Gyorsan összecsomagoltuk a pakkot, megvártam, míg hazaér a leendő apuka, aztán már mentünk is. Mint kiderült, az orvos már tűkön ülve várt, és én voltam felelőtlen, hogy nem előbb értünk be, de erről majd később.

Nálam egyértelmű volt, hogy eljött a nagy pillanat, ám mégis: melyek azok a jelek, amelyből az egyszeri kismama tudhatja, most aztán irány a szülőszoba? Most már tényleg megindult a szülés?

Azt talán már mindenki tudja, hogy mik azok a tünetek, amelyek arra engednek következtetni, nincs már sok hátra, hogy anya és gyermeke szétváljon, és másfajta szimbiózisban folytassák az életet. Ám sok terhes nő tart attól, hogy nem fogja időben észrevenni a jeleket, és ezért nem fog időben beérni a kórházba. Már most szeretnék megnyugtatni mindenkit: első szülésnél általában elég tetemes mennyiségű idő áll rendelkezésre az első jelektől a baba átöleléséig. Kivéve persze a rakétasebességű babákat és mázlista anyukáikat.

Szülés előtt mindenképpen eltávozik a nyákdugó, ez a zselés-kocsonyás, vagy netán kissé folyékony anyag, ami a méhszájnál tölt be őrző-védő szerepet a terhesség során. Hogy mennyivel a szülés előtt, azt sajnos nehéz megmondani, ez jelenthet még napokat, de órákat is. Tehát, ha csak a nyákdugóval találkozunk – ami lehet véres, barnás is akár, nem kell megijedni -, még felesleges riasztani a családot és berohanni a kórházba. Persze, akad olyan kismama is, aki azt se tudja, hová lett az övé, olyan észrevétlen távozik.

A méhösszehúzódások a vajúdás során a baba útját egyengetik majd: kinyitják a kiskaput, melyen át a baba kijut – de ezt nem Arany Lacinak címeztem. A vajúdás alatti kontrakciókat azonban igencsak könnyű összetéveszteni a jósló fájásokkal, melyek segítségével már a szülés előtti hetekben is a nagy napra treníroz a nő méhe. A jósló fájások jellemzője az, hogy bár igencsak hevesek lehetnek, nem rendszereződnek, és bizonyos idő elteltével végük is szakad. Ellenben a valódi fájások egyre rendszeresebben jelentkeznek, egyre erősebbé válnak és egyre hosszabb ideig tartanak.

Az elején nagyon hasonlítanak az erősebb menstruációs görcsökre, és nemcsak az alhasban éreztetik hatásukat, de akár a derék tájékára is kisugároznak. Ha már rendszeresen, vagyis tízpercenként vagy annál gyakrabban érzünk 20-40 másodperces fájásokat, akkor ideje felkapni a kórházi pakkot, és besétálni a szülészetre. Még ekkor is előfordulhat, hogy vaklármának bizonyul a dolog, de ezt egy CTG és egy méhszájvizsgálat után az orvos biztosra meg fogja tudni mondani.

Sok kismama számol be arról, hogy a szülést megelőző napokban furcsa hangulat lesz úrrá rajtuk. Ezt magam is megtapasztaltam, amolyan sehogy sem jó, hagyjon mindenki békén érzésem volt. Ez állítólag a befelé fordulást, a befelé figyelést készíti elő, mintegy lelkileg hangol rá a már küszöbön álló szülésre.

Hasonlóképpen megfigyelt tény, hogy a szülésre érettség egyik előjele a hasmenés és a szerencsétlenebb esetekben a hányás. A szervezet mintegy megtisztítja az utat a baba előtt. A hasmenés egyébként visszacsatolásként hat a méhtevékenységre is, beindíthatja és rendszeresebbé, erősebbé teheti a méhösszehúzódásokat – ez az egyik mód, ahogy pl. a híres bábakoktél hat a már türelmetlen próbálkozóknál.

A szülés megindulásának bombabiztos, ezerszázalékos jele csak egy van: a magzatvíz távozása. Ez ugye, csak abban az esetben lehetséges, ha a magzatburok megreped, onnantól pedig nemigen van visszaút. Ha megindul a magzatvíz, akkor viszont mindenképpen irány a kórház, mégpedig minél előbb.

A magzatvíz általában kétféle módon távozhat: nagyjából egyszerre vagy csordogálva. Ha a magzatburok méhszáj felőli része reped meg, akkor árvízre számíthatunk, ha valahol felül – mint anno nálam -, akkor csak finoman cseperészik egy ideig.

Az első, cunami szerű esetben azért fontos mielőbb orvoshoz jutni, mert a nagy mennyiségű magzatvíz előresodorhatja a köldökzsinórt, ami aztán komoly problémát okozhat a baba oxigénellátásában. Ám az se maradjon nyugodtan otthon, akinek csak csorog a magzatvize – és itt voltam én felelőtlen, de szerencsére nem volt gond -, hiszen bármelyik pillanatban elöntheti a víz.

Ugyanakkor azt is jó tudni, hogy bizony van, akinél a burokrepedés magától egyáltalán nem – ugye, a burokban születettek -, vagy csak később, már jócskán előrehaladva a vajúdás során történik meg. Ilyen esetekben az orvos általában megrepeszti a burkot.

Van pár olyan tünet is, amivel nemhogy minél előbb kórházba kell jutni, de a mentőket kell értesíteni. Nem ijesztgetésnek szánom, és szerencsére viszonylag kevés kismamát érintenek, de akit érint, annak jobb, ha mielőbb felismeri, ha baj van. Ezekről a fenti keretesben olvashattok bővebben.

Nálatok hogy indult meg a szülés?