Altatás és pozitúrákHogy aludjon a baba?
Első emlékképeim között ott van, ahogy az öcsém hason fekve húzza a lóbőrt a jó kis, ma már retrónak számító babakocsijában – ó, mit nem adnék érte! Én is hason vagy oldalt fekve szeretek a legjobban aludni. Amikor azonban a gyereket először kellett letennem aludni, bajban voltam: akkor most a hasára? Vagy a hátára? Netán az oldalára? De úgy hogyan nem fog elborulni? Melyik lenne számára a legjobb, számomra meg a legmegnyugtatóbb pozitúra?
Tapasztalatom szerint a gyerekek nagy része imád hason aludni, ám ettől a szakemberek óva intik a szülőket: a hason altatás kimutathatóan nagy rizikófaktort jelent a bölcsőhalál szempontjából. Ez állítólag annak köszönhető, hogy a babák békésebben és mélyebben alszanak a hasukon fekve, és ilyenkor a légzésközpontjuk is kihagyhat, mintegy „elalhat”.
A hanyatt fekvés ebből a szempontból előnyösebb, ám ilyenkor a babák éberebben alszanak. Sokszor a saját rúgkapálásuk, mozgásuk is felébreszti őket. Ugyanakkor a háton altatás sem az igazi a szakemberek szerint: ebben a pozícióban nagy az esélye annak, hogy a baba az esetleg visszabukott táplálékot félrenyelje, belélegezze, ami ismét komoly problémát okozhat.
Ez utóbbihoz egyébként volt szerencsém: egyszer letettem a gyereket, kimentem, hogy el tudjon aludni, majd –szerencsére – pár perc múlva bementem. A gyerek addigra visszabukott egy jó nagy adag anyatejet, és éppen veszettül küzdött a levegőért. Mákom volt, mert nem estem pánikba, és beugrott a KRESZ mellé kötelezővé tett elsősegély-nyújtási tanfolyam idevágó tananyaga: kikaptam a gyereket, a térdemre fektettem, és a két lapockája között finom, de határozott mozdulatokkal püfölve felsegítettem a félrenyelt cuccot.
Innentől kezdve az oldalára tettem le a gyereket, ami két okból bizonyult viszont nehéz ügynek. Az egyik, hogy állandóan mindenféle támasztékot kellett mellé tennem, mert hát megtartani magát nem nagyon tudta. A másik, hogy mikor viszont már tudta, akkor támaszték ide vagy oda, ő bizony a hasára fordult.
Az alvási pozitúra nemcsak biztonsági szempontból fontos szerintem, de abból az igen egyszerű okból is, hogy kicsit sem mindegy, a gyerek alszik-e avagy nem. Márpedig ha a baba nem találja kényelmesnek az aktuális helyzetét, akkor nemigen fog kooperatív módon reagálni, és zokszó nélkül beájulni, bármennyire is szeretné ezt a szülő – vagy az okos szakember. Sokkal inkább valószínű, hogy nemtetszését harsány üvöltéssel fogja a világ tudtára adni, akár nappal, akár éjjel.
Hogy akkor mégis mi a megoldás? Az egyik az, hogy tűrjük a gyakoribb felébredéseket és a nehezebb elalvásokat, és szorgalmasan építjük a támaszokat a gyerek mellett. A másik az, hogy ha a gyerek szívesebben alszik el hason, hagyjuk, majd miután már álomba zuhant, finoman-óvatosan a hátára vagy az oldalára fordítjuk. Ha szerencsénk van, talán fel sem ébred. Mert különben kezdhetjük elölről.
A Ti babátok hogyan szeret aludni? Milyen pózban teszitek be az ágyába?
Szilágyi Diána, 2011. június 29.
Babanet hozzászólások(30 hozzászólás)
A kicsi ezzel szemben hanyatt fekve szeret aludni, alig fordul meg éjjel, talán egyszer-kétszer. Ha az oldalára fektetem, akkor egy darabig úgy marad, majd hasra fordul, de így csak keveset alszik nyugodtan. Hanyatt vágja magát, keze, lába szanaszét és szépen alszik. Igaz, még felébred éjszakánként, de neki most jönnek a fogai, pedig a múlt héten töltötte az egyet. Nyolc és fél hónapig szopott éjjel-nappal, azóta meg nyűglődik a fogával és két hete meg is jelent az első.(Mint írtam, már betöltötte az egyet.)
Szóval, nem egyformák a gyerekek, ahogyan mi sem.
mobilbea, remélem azóta minden oké az első babával!
(és mind velünk is aludt babaként :) )
Egyébként én már azt a verziót is hallottam,hogy az oldalt fektetés a csípőnek nem tesz jót. Tehát hason ne, háton ne, oldalt ne! Na akkor? :D:D:D:D
Az oldalt altatásról meg az ortopéd orvosok vannak rossz véleményen, mert deformálódhat a még amúgy is puha csípő izülete a babáknak...
Hát igen most légy okos Domokos tipikus esete... Mint megannyi téma a babákkal kapcsolatban...
Nagy kár azon stresszelni, hogy mitől halhat meg a baba. Ennyi erővel senki ne menjen ki az utcára, mert fejére esik egy meteor vagy egy tégla.;)
Rebekám, első perctől kezdve háton aludt, sosem volt probléma. Hason nem is szeretett lenni Sosem bukott, etetés után sem, így "nyugodt" voltam. De persze, mint mindenki én is néztem, hogy lélegzik-e 6 hetesen,amikor végig aludta az éjszakát meg is ijedtem, mert ugye nem ébredt éjjel, és reggel meglepődtem, hogy már világos van, a gyerek meg alszik:).
Azóta is háton alszik, mint egy kereszt kiterülve :D
Szép napot mindenkinek.
De emellett nagyon sokáig igen erős volt az akaratlan mozgása, a mai napig rettentő izgága, szóval volt 6-7 hét, amikor biza a hónom alatt aludt csecsemőként, különben 20 percenként felpofozta magát.:-)) Na, nem voltam túl kipihent abban az időben.
Öcsipóknak is volt erősebb akaratlan mozgása, Ő is hason kezdte, de mára, lassan egy éves, olyan pózokat vesz fel, hogy csak na, muris! Este ha megyek betakarni, kiáll egy egy kar a rácson, vagy két láb lelóg majdnem a földig, keresztbe háton...nekem ez új, elsőszülöttem csak és kizárólag hason, semmiféle egyéb póz nem jött be.
Ja és mivel volt szerencsém 4 kórházat is végiglátogatni:-(((, ezért:
A fejlődésneuron, ahol nagyrészt nagyon kis súlyú koraszülöttek vannak, mégis csak hason engedik aludni a babákat, akkor is ha nincsenek épp monitorozva.
A másik hogy egy baba bármikor bukóssá tud sajna válni. Kisebbikem 4-5 hetes koráig egy fél cseppet nem adott vissza, aztán szopisztrájk, majd teljes elválasztódás, ezernyi vizsgálat, refluxgyanú, folyamatos öklendezés, hányás, bukás és most lassan egy éves korára tartunk ott, hogy nem kell egész nap takarítanom utána, amúgy átlag napi 5 hányás volt....ezt csak ezért írom, hogy sztem inkább légzésfigyelő és hason fektetés, mint bukás, fulladással. De ez persze csak az aktuális nyűgöm hozadéka.:-) Lehet hogy nincs igazam...