Hétköznapi konyhatündér - Királyi reggeli

Lehet, hogy első hallásra macerásnak tűnik, de a mai ajánlatom házi készítésű bagel saját főzésű lekvárral. Mindkettő úgy hangzik, mint amit marha sokáig tart elkészíteni (jó, ez igaz), és haladó konyhatechnológiai ismeretek igényel. A titkos fegyverem neve: kenyérsütőgép. Ebben dagasztódik a tészta, rotyog a lekvár. Hogy hogyan is? Mindjárt elmesélem.

Bagel egyszerűen

A bagel (vagy beigel) egy nagyon egyszerű tésztájú, gyűrű alakra formázott péksütemény. Amerikában, Angliában, Kanadában nagy népszerűségnek örvend. Ami a mi konyhánktól kissé szokatlan: először leforrázzuk a megkelt tésztát, és csak utána sütjük meg. Lehet édes, sós, magos, vagy akár töltött is, egyszóval jól lehet variálni. Kívül ropogós, belül foszlós.
Ez a gyűrűforma azért alakult ki, mert szállítás szempontjából roppant praktikus volt egy rúdra felfűzni, és úgy eljuttatni a pékségből a vásárlóhoz.

A tradicionális bagelhez  a következő alapanyagok szükségesek:

• Fél kiló finomliszt (lehet BL80-as, ún. kenyérliszt is)
• ¼  friss élesztő (vagy fél zacskó szárított)
• 2,5 dl langyos víz
• két evőkanál cukor
• egy teáskanál só
• egy evőkanál olaj

A langyos vízben feloldjuk az élesztőt és a cukrot, nem kell felfuttatni. Beleöntjük az olajat és a sót, majd a lisztet is. Ebből az egészből egy rugalmas, kemény tésztát gyúrunk.

Meg kell jegyeznem: a tésztagyúrás kiváló fitnesz-program, valamint stresszkezelő tréning. De ha nincs kedvünk vele bíbelődni, akkor tegyük be a kenyérsütőbe, állítsuk ,,Tészta” (az enyémen Teig, más gépeken Dough) programra. Ha lejárt, kotorjuk át a tésztánkat egy edénybe, fedjük le folpackkal, kívánjunk neki szép álmokat, majd tegyük be egész éjszakára a hűtőbe.

Másnap reggel egy lisztezett nyújtódeszkára (gyúródeszka, ki merre él az országban), vagy szilikonlapra borítjuk a megkelt tésztát, megfelezzük, majd megint, aztán még egyszer (gyengébbek kedvéért: így 8 kis cipót kapunk). A bucikból kígyókat gyúrunk (aki gyurmázásból kitűnő volt, az most előnyben van), a végeit ügyesen összedolgozzuk úgy, hogy egy karikát kapjunk. Minden cipóval így cselekszünk, majd kb. 20 percre letakarjuk, pihentetjük. Ennyi idő alatt egy lábosban vizet forralunk egy csipet sóval, meg 2 evőkanál cukorral. A cukrot szépítészeti szempontból használjuk: süléskor így kap majd szép barna színt.

A sütőt is bemelegítjük, 200 fokra.

Ha a vizünk felforrt, kettesével belemerítjük a gyűrűket, fél-fél percig fürdőztetjük mindkét oldalukat. Kivesszük, lecsepegtetjük egy konyharuhán. Ha mind kész, akkor sütőlemezre tesszük, be vele a sütőbe, negyed órára, míg aranybarnák nem lesznek.

A kész bageleket tegyük ki hűlni kenyérvágó deszkára.

Higgyétek el, leírni majdnem hosszabb, mint amennyi aktív munkát igényel.

A házi lekvár elkészítése még ennél is egyszerűbb. Szedjünk/vegyünk gyümölcsöt. Készíthetjük egyfajta idénygyümölcsből, de akár keverhetjük is. Arra ügyeljünk, hogy az ízek kiegészítsék, ne pedig elnyomják egymást. Epret pl. ne málnával keverjük, mert mindkettő hasonló állagú és ízvilágú, így egyik sem fog érvényesülni, de nem is erősítik egymást.

Nálam most a bodza meg a körte érik pofátlan mennyiségben, tehát evidens, hogy ezeket használtam. A körte alapjában véve elég semleges ízű, a bodza viszont nagyon is markáns, vagyis jól kiegészítik egymást. A hűtőben volt pár szem jobb napokat látott (értsd: barnuló) barack, ami viszont állagjavítás szempontjából tűnt jó választásnak.

Az arányok úgy 60 dkg körte, 30 dkg barack és 10 dkg bodza megtisztítva, ehhez az 1 kiló nettó gyümölcshöz fél kiló cukrot, egy evőkanál citromlét, és egy zacskó dzsemfixet adtam. A gyümölcsöt ne felejtsük el pürésíteni, vagy nagyon-nagyon apróra vágni, különben borzasztó sokáig tart, míg szétfő. A bodzát a pürésítés végén löktem a botmixer alá, hogy maradjanak szemek épségben is.

Na, ezzel a munka dandárja le is van tudva, az egészet tegyük be a kenyérsütőbe, a gépet ,,Lekvár” (vagy Jam, esetleg Marmalade) programra állítva. Minden mást a gép elintéz. Nekünk csak a megfelelő befőttesüvegeket kell előtt kimosni forró vízben, a forró lekvárt ebbe szedjük ki, tegyük rá a tetejét, és állítsuk fejtetőre, így dunsztolva. Nem teszünk bele semmiféle tartósítót, elvégre nem az örökkévalóságnak tartogatjuk, csak az elkövetkezendő pár napra (hétre).

Babakonyha:

Bagel: amikor már adtunk a babának más kenyérfélét, ezt is adhatjuk –kb. 8-9 hós kortól, a gluténhoz fokozatosan szoktatva.

Lekvár: a gyümölcstől függően adhatjuk 7-9 hós kortól pici adagban (a cukor miatt inkább később, de csökkenthetjük is a cukor mennyiségét).

Váljék kedves egészségetekre!

Zsuzska - Az én kis tavernám