Hétköznapi konyhatündér - A nyár ízei

Egy üveges lecsó sosem tud olyan finom lenni, mint a frissiben készült verzió. Bár én sokáig nem szerettem a lecsót, de mióta én főzöm, azóta igen. Van néhány trükk a tarsolyomban…

Pédául a paradicsomról mindig leszedem előtte a héját, mert nem szeretem, amikor a számban csak a héja marad, a belseje meg úgyis belefő az ételbe. Szóval én meghámozom. Van az a bevett eljárás, hogy forró vízbe kell mártani, utána szinte magától lemászik róla a külseje, de én nem szeretek ezzel időt húzni, inkább csak a hagyományos, unalmas módon lehámozom egy tál felett, hogy a levéből egy csepp se vesszen kárba.

Aztán a paprika. Úgy szeretem, ha jó puha, ezért rögtön az elején kerül a lábasba, így van ideje elérni a kellő állagot.

Mindig friss zöldfűszereket használok, úgy az ízek remekül kijönnek. Néha teszek bele virslit, vagy még tojást is, attól függ, milyen kedvem van.

Most jöjjön egy patisszonos lecsó!

Kell hozzá:

- egy nagy fej vöröshagyma

- 2 nagy fehérpaprika

- 4 paradicsom

- 1 kisebb patisszon

A hagymát és  a paprikát felkockázom, olajon, kicsi lángon megdinsztelem. Amikor már kellően fonnyadtak, akkor rádobom a szintén felkockázott patisszont és paradicsomot, takarékon főzöm továbbra is, fedő alatt. Besózom, hogy eresszen némi levet, és abban főjön meg. Ha szükséges, egy kicsi vizet még öntök alá, amit majd hagyok elfőni. Amikor már majdnem kész, akkor teszek bele 2-3 virslit (de ez nem szentírás, elhagyható, nálam a gyerekek miatt kell, mert csak így eszik meg), és a zöldfűszereket: majoranna, bazsalikom, oregánó illik bele minden vita nélkül.

Desszertnek egy igazán egyszerű kis édességet ajánlok, ami egy sütés nélküli áfonyás túrótorta.

Abba most ne kössön bele senki, hogy a képen poharas krémként tálaltam. Tortának indult, de a végeredményt nehézkes lett volna egyben kiszedni a formából - én kérek elnézést -, ezért poharakba szedtem. Az élvezeti értékét nem csökkentette ez az eljárás sem.

Kell hozzá:

- 25 dekányi valamilyen keksz, vagy babapiskóta

- 15 dkg olvasztott margarin

- fél kiló túró

- 2 maroknyi áfonya

- cukor ízlés szerint

- 2 dl tejszín

-habfixáló

A kekszet összetörtjük apró miszlikbe, mondjuk egy nyújtófa vagy húsklopfoló segítségével (tegyük azért egy zacskóba előtte, nem mutat jól a kekszpor a berendezésen). Ha ily módon kiadtuk minden dühünket, keverjük a kekszporhoz az olvasztott margarint, jól gyurmázzuk össze, és béleljük ki vele egy tortaforma alját. Nagyon praktikus ehhez egy lepattintható oldalú forma, nekem nincs,  itt bukott el a torta-projektem. Tegyük be a hűtőbe, amíg hűl, addig készítsük el a krémet.

Az áfonyát nyomjuk szét, vagy turmixoljuk össze, lényeg, hogy adjunk neki rendesen, ne maradjon egyben. Adjuk hozzá a túrót, meg a cukrot, és kevergessük krémes állagúra. Ezen a ponton mehet bele egy kis zselatin, hogy jobban összefogja a krémet, de én inkább azt a módszert választottam, hogy a kekszporból adtam hozzá úgy 3 evőkanálnyit, ez ugyanúgy megfelel a célnak. Esetleg egy kis citromlét is csepegtethetünk az egészbe.

Ha a kekszes alapunk már elég szilárd, akkor kenjük rá ezt a krémet. A tejszínhabot egy kicsi cukorral és a habfixálóval verjük jó keményre, majd ezt is halmozzuk a tetejére. Néhány szem egész áfonyát elszórhatunk rá, díszítésnek.

Tegyük be a hűtőbe, meglehetősen sok időre. Mondjuk egy éjszakára. De pár órára mindenképp.

Igazán nagyon finom, javaslom, az áfonya ízét ne nyomjuk el sok cukorral, tényleg csak annyit tegyünk bele, amennyit a túró savanyúsága felvesz, de amitől az áfonya fanyarsága még érvényesülni tud. Az én poharas krémemre VÉLETLENÜL rálöttyintettem egy kis sk citromlikőrt, mmmmmm, próbáljátok ki! Persze a gyereknek ne adjatok belőle.

Váljék egészségetekre!

Zsuzska - Az én kis tavernám