Ha fáj a hasaBabanet-Est TV Magazin
Legyünk őszinték: számtalan olyan pillanat van egy gyermek nevelése során, mikor a legszívesebben húsz körömmel kaparnánk a falat, sőt, akár kifutnánk a világból is. Erre talán a legjobb példa az, mikor aprócska csecsemőnk a hasfájás kínjait taglalja mindent túlzengő ordítással. Velem is megtörtént, hogy gyanútlanul megetettem a pár napos lányomat, elérzékenyülve lestem, ahogy egyre mélyebbre csúszik az álomvilágba, majd finom mozdulatokkal lefektettem, hogy kényelmesen pihenhessen. És aztán, úgy fél óra múlva már egy vöröslő fejjel üvöltő dedet bámultan.
Pár nap múlva már az is kiderült, hogy bizony ez az eset nem egyedi, hanem gyakori lesz nálunk. Szerencsétlen kisember ívbe feszítette magát, lábát erőteljesen csapkodva üvöltötte bele a világba, hogy neki fáj. Főleg a hasa, de amúgy is. Úgy tűnt, a háta közepére sem kívánja a kinti világot, hiába szép meg jó benne sok minden, azért az akkor is tűrhetetlen, hogy ilyen kínokat kelljen kiállni. Valószínűleg szívesen visszaforgatta volna az időt pár héttel.
Hasonló esetekben az anyák szívesen megtennének bármit, hogy csökkentsék gyermekük fájdalmait, de sokszor nem tudják, hogyan. Ilyenkor kell megküzdeniük az első hullámaival annak, amit tehetetlenségnek és tanácstalanságnak hívnak. És amitől előbb utóbb minden nő anyai önbizalma elkezd szépen-lassan dugába dőlni. Kártyavárként.
Pedig a hasfájás elég általános jelenség az élet első három hónapjában. A babák meglehetősen éretlen bélrendszerrel jönnek világra, amelynek még bizony sok mindent meg kell tanulnia, míg az anyatejet is tökéletesen meg tudja emészteni. Annak ellenére, hogy ennél jobb táplálékot nem is adhatnánk csemeténknek. Az anyatejben is megtalálható a laktóz, amely ezekért a galibákért leggyakrabban felelős. A laktóz egy szénhidrát, amelyet a baba szervezete még nem bont tökéletesen, így előfordul, hogy egy része akadálytalanul és változatlan formában jut el a vastagbélbe. Ahol viszont erjedésbe kezd, ami gázképződéssel jár. A gázok pedig feszítő fájdalmat okoznak, ezt jelzi az éktelen visítás is.
Hogy a gázoktól megszabadulhasson, tornáztassuk a gyereket úgy, hogy lábait megfogva körzéseket végzünk. Hátha sikerül kicsikarni pár pukkantást. Vagy masszírozzuk türelmesen, az óra járásával ellentétes irányba, hasonló eredmény reményében. De járkálhatunk vele fel és le a lakásban, rázva-rázogatva aprócska hátsó felét.
És közben gondoljunk arra, hogy nem, nem anyai mivoltunkat minősíti, hogy gyakran sír a gyerek és esetenként lehetetlennek tűnő feladat a megnyugtatása. Szegény gyerek nem azért ereszti ki a hangját, mert azt akarja mondani, hogy rossz helyen és rossz kezekben érzi magát. És hogy mindennek egyik napról a másikra vége szakad úgy a harmadik-negyedik hónap körül.
- Sokszor javít a helyzeten, ha szoptatás előtt a vizesebb, laktózban – és immunanyagokban - gazdag első tejből kifejünk egy pár milliliternyit. Így arányaiban több jut a baba hasába a zsírosabb hátsó tejből, ami majd a szoptatás közben kezd el termelődni.
- Ha sem a torna, sem a masszázs nem segít, tegyünk valami meleget – pl. vizespalack - a pici hasára. A meleg remek görcsoldó, de kb. kell 10-15 perc, míg hatni kezd.
- Kerüljük a különféle teák kínálását. Az édeskömény pl. az arra érzékeny babáknál kemény görcsöket okozhat. Ha szoptatós teát iszunk, hagyjuk el pár napra, ez is hozhat változást.
- Figyeljük meg a saját étrendünk és a baba rohamai közötti összefüggéseket. Érdemes a tej és tejtermékek fogyasztását csökkenteni, a káposzta és egyéb puffasztó ételek azonban a kicsinél nem okozhatnak görcsöt, hiszen a gázok nem jutnak át az anyatejjel.
- Etetés közben érdemes többször is megbüfiztetni a babát. Erre az első néhány korty, majd 5, aztán újabb 10 perc elteltével és természetesen az étkezés végén is kerüljön sor. Így kisebb az esélye annak, hogy levegő kerülne a baba gyomrába, vagy hogy nagyokat bukna.
