#baba#anya

Cumi: le akarod szoktatni?

Nekem volt cumim kiskoromban, imádtam, kumciának hívtam a cumika összekeverésével. Aztán úgy fél kettő-két éves lehettem, mikor anyám úgy döntött, ideje öcsémnek és nekem megválnunk a hőn szeretett cumitól. Arra az éjszakára a mai napig emlékszem.

Versenyt bőgtünk és visítottunk, anyám később bevallotta, hogy szíve szerint már rég visszaadta volna, csak elhallgassunk, de addigra már a szemetes mélyén csücsültek. Őszintén? Borzalmas volt.

Már a terhességem alatt eldöntöttem, hogy nem lesz a gyereknek cumija. Persze, nemcsak azért, mert nem akartam később a leszoktatással foglalkozni – bevallom, meglehetősen cumiellenes vagyok, biztos a régi rossz élmény hatására is. De nyilvánvaló, hogy még ma is rengeteg ded kap a szájába cumit, ami rövidtávon ugyan valóban üdvös, ám előbb-utóbb elérkezik az idő, mikor a szülő úgy érzi, ideje elhagyni a cumit. De hogyan?

Nem javaslom senkinek, hogy anyám módszeréhez folyamodjon, nem vagyok híve a drasztikus megoldásoknak. De azért léteznek olyan praktikák, amelyekkel rábírható a gyerek mondjon le első – és talán nem is utolsó – káros (?) szenvedélyéről. Álljon most ezek közül itt néhány:

  • Reptessétek el egy lufival! Ha a gyerek már elég nagy – két-három éves -, a mágikus gondolkodására rímelve kitalálhatunk egy mesét arról, hogy a (héliumos) lufi segítségével a cumija most felfedezi az űrt, vagy felköltözik egy felhő tetejére. Ha nagyon ellenkezik az ötlet ellen, semmiképp se erőltesd!
     
  • Cseréljétek le egy játékra! Sok gyereknél beválik az, ha a szülő üzletet ajánl neki: ha begyűjti és leadja az összes cumiját a szülőnek, akkor megkapja a hőn áhított vagy általa választott játékot. Lehet, hogy érdemes azért valami ésszerű limitet szabni persze. Ennek az ötletnek egy változata az is, hogy titokban megbeszéljük a játékbolti eladóval: a gyerek fog fizetni. Aztán a gyerek előtt is megmondjuk az eladónak, hogy ez a nagy gyerek fizet most cumiban – mi meg ügyesen odacsúsztatjuk a kártyánkat.
     
  • Adjuk egy másik babának! Ha a rokonságban vagy a baráti körben mostanság született baba, megpróbálhatjuk rávenni a gyereket, hogy az új babának adja szeretett cumiját, hiszen ő még sokkal kisebb és biztos nagyobb szüksége van rá, mint egy olyan nagy gyereknek, mint ő.
     
  • Adja a Cumitündérnek! Aki természetesen jó barátságban áll a Fogtündérrel és hasonlóképpen valami apró ajándékkal jutalmazza azokat, akik cumit adnak neki.
     
  • Temessük el! Ha belemegy a gyerek, akkor ültessünk fölé néhány virágmagot együtt, hogy a gyerek örüljön a cumi új életének. (Mivel a cumi anyaga nem bomlik le, azért nem árt később kiszedni a földből…)
     
  • Mindjárt itt a Nagy Gyerekek Napja! Mondjuk azt, hogy két hét múlva lesz ez a jeles ünnepnap, addig számoljuk együtt a napokat és készüljünk együtt arra, hogy aznap ugyan eldobjuk a cumikat, de lesz nagy ünneplés tortával és fagyival! Szerintem egyébként ez akkor lehet a leghatásosabb, ha mondjuk a születésnapjával is összekötitek! A gyerekek hiúságára lehet hatni, és akár egyféle beavatásként is fel lehet fogni a cumi elhagyását.
     
  • Fokozatosan hagyjátok el! Először legyen az, hogy csak otthon és a kocsiban használhatja. Aztán csak otthon, máshol nem. Aztán már otthon is csak az alváshoz. Aztán már csak lefekvéskor, és mondd meg neki, hogy ha elaludt, kihozod mellőle. Kis idő múlva talán már az elalváshoz sem fog kelleni.

Ex-cumis gyerekek szülei: nálatok milyen praktikával szabadultatok meg a cuclitól?

Szilágyi Diána, 2012. január 18.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(12 hozzászólás) 

2012 01 18. 20:01
Pfúúú, szuper ötletek, de jó h végre ilyen témában is született cikk!!!!!Nálunk ez most lesz aktuális, úgy érzem eljött az ideje a cumibajnok kisfiamnak(22 hós) h elvegyem tőle, de még magamban is érlelni kell a gondolatot.De ezek közül az ötletek közül vmelyiknek működnie kell!!!Köszönöm!!!!
→ válasz erre
2012 01 18. 20:01
Két lányom van, mindkettő nagy cumis volt.
A nagyobbikkal meg tudtuk beszélni: előtte 4 napig kórházban volt (meg persze én is vele), amikor hazajöttünk, akkor "adtam át a doktor néni üzenetét", miszerint nem tesz jót a fogainak és lehet, hogy a cumi is közrejátszott, hogy beteg volt. Abban a pillanatban kézenfogott, kimentünk a kukához (szerencsére pont aznap jöttek elvinni) és sajátkezűleg beledobta. Az első este kicsit sírt (max 10 perc), második-harmadik nap nem is kereste. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor már csak és kizárólag alváshoz kapta meg, tudta, hogy a párnája alatt van. Ha cumit láttam a szájában, tudtam, hogy fáradt és menne aludni. Amikor leszokott, akkor volt majdnem 3 éves.
A kisebbik nagyon indulatos (hirtelen haragú), de nála is az volt a szokás, hogy cumi csak alváshoz. 2,5 évesen egyik este már kb harmadszor dobta el a cumiját a szoba másik felébe, amikor szóltam neki, hogy én bizony meg nem keresem neki... 10 perc múlva már aludt is. 4-5 napig kereste, de nem adtam vissza, de nagyobb trauma nélkül leszokott róla ő is. Ha valaki tanácsot kérne, azt mondanám, csak alváshoz adja a cumit, ne azért, hogy csöndben legyen a gyerkőc és nem fog sokat vesződni a leszoktatással...
→ válasz erre
2012 01 18. 22:49
Én egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt cumi lánykám szájában, úgyhogy nálunk nem jelent gondot a leszoktatás. Ellenben most éppen azon töröm a fejem, hogyan válasszam le, ugyanis 26.5 hónaposan még mindig lelkes anyatej fogyasztó a drágám:).
→ válasz erre
2012 01 19. 09:06
Úgy érzem nekem szerencsém volt. Én is cumiztam kiskoromban, nagyon nehezen váltam meg tőle, ezért kicsit tartottam attól mi lesz az én gyerekeimmel. Gyenge anya lévén, odaadtam nekik, meg is nyugtatta őket. Fiam 22hósan magától tette le. Egyik nap még cumizott másik nap felrakta az ágya melletti polcra és nem volt több cumizás. Lányom kicsit keményebb dió volt, ő kb 20hósan szokott rá, de pár hónapnál tovább ő se használta, mert mikor már nagyobb lett, megbeszéltük, hogy a kisbabáknak nagyobb szüksége van rá és odaadtuk egynek. Napokig mondogatta, hogy odaadtuk neki, de sose sírt utána. Kb fél évig cumizott csak. Ja és a foga egyiknek se bánta. (még nekem se, kinek még oviban is a szájában lógott volna, ha az óvónők engedik. fúj :D )
→ válasz erre
2012 01 19. 14:21
Nagy cumis volt a lányom. Előre megbeszéltük, hogy majd oda adjuk egy kisbabának. Kb. 2 hét múlva jött a vízszerelő barátunk és előtte cumizott a kislányom. Kérdezte a szerelő, hogy hogy-hogy egy ilyen nagylány (2,5 év) még cumizik. Elmeséltük, hogy nemsokára odaadjuk egy kisbabának. Erre ő rögtön mondta, hogy a szomszédjában most született egy pici baba és még nincs cumija, ő szívesen elviszi neki. Hát, a kislányom belement, de nem ő adta neki oda, hanem megkért, hogy én adjam át. Megmondtam, hogy ez most végeleges, de persze a megbeszélt plüss cicát, amit kért érte cserébe a babától, azt megkapja már másnap. A szerelő rögtön kivitte a kocsijába a cumiját. Meghűlt bennem a vér. És utána rohantam, hogy adja vissza, mi lesz, ha mégsem bírja nélküle. Komolyan mondom nekem volt borzalmas érzés. A kislányom meg simán elaludt nélküle, egyszer-kétszer nevetve mondta, hogy kérem a cumimat, de aztán mindig hozzá tette, hogy odaadta egy picibabának. Sosem sírt érte, pedig lassan már egész nap cumizott előtte... Nagyon boldog voltam, mert iszonyúan féltem, hogy mi lesz, hogy fog leszokni, nem akartam, hogy sérüljön. A cumija még mindig a szekrény tetején pihen, már fél éve.... :-)
→ válasz erre
2012 01 19. 14:23
viszont nálunk okozott kárt a cumi, az S betűt nem tudja kiejteni :-/ logopédus lesz ebből...
→ válasz erre
2012 01 19. 15:06
A nagylányom 2.5 évesen nyaralás közben elhagyta, aznap nehéz éjszaka volt, másnap meg is találtam, de ezt már nem mondtam meg neki, többet nem kereste.
A kicsinek meg megnyalta a mama cicája verzióval körömrágás elleni géllel kentem be, megkóstolta, keserű volt, két nap múlva tett még egy próbát, akkor is keserű volt,többet nem kérte, Ő 2 éves volt.
Drasztikusan én sem venném el, próbálta odaadatni a télapónak, az nem jött össze.
A legkisebbem egyelőre nem cumizik, de én nem vagyok ellene, ha úgy alakul valószínűleg neki is oda fogom adni.
→ válasz erre
2012 01 19. 22:42
Nagyon jó cikk! Nálunk mindkét fiamnál kénytelen voltam bevetni, pedig cumiellenes voltam a javából...de az Elsőszülöttem annyit, de annyit sírt, hogy ezt elmondani nem tudom....hozzáteszem, mielőtt vki azt mondja hogy de minden baba sír, hogy ok, egy darabig elviselhető, de Levinél majdnem 9 hétig tartott amíg felfedezték, hogy azonnal műtendő gyomorszájszűkülete van, addig folyamatosan pangott a kaja a pocakjában, tehát volt oka, borzalmasan fájhatott neki, köszönet innen is az öt dokinak aki hazazavart, hogy nincs semmi baja....na mindegy, a lényeg, hogy Ő teljesen ráállt a cumira, mert nem bírt ugye sokat enni, de folyamatos nyugtatás kellett és ezen már nem tudtam és nem is akartam változtatni a kórház után sem. Ellenben egy idő után már csaj alváshoz kapta, amikor elkezdett beszélni, aztán kirágta az egyiket, ezt látványosan kidobtam, és elmagyaráztam hogy így már veszélyes. Két napra rá kirágta az utolsót, akkor mégegyszer elmondtam miért veszélyes, utána Levi maga dobta ki. Első éjjel 2x kelt, következő éjjel egyszer, néha kereste, de azonnal mondta is, hogy hol van. De ahogy itt olvasom a hsz-kat, ahol cumizott a Ded, sehol nem volt vészes a leszoktatás....
Amúgy az bizonyított hogy az S hibás ejtése a cumizásból ered??? Ezt még nem hallottam....én sem tudtam kimondani, pedig nem volt cumim.
Második fiam meg súlyosan refluxos, meg miegymás, ami még nem derült ki, de a lényeg, hogy átlagosan napi 3-4 alkalommal hányt 1 éves koráig. A cumi sokszor mentett meg, mert a szívás ugye meggátolja az öklendezést, így nálunk tényleg kb. életmentő volt a cumi. Zéti ezt ki is használja rendesen, akkora cumifogyasztó hogy jaj...kész katasztrófa, és pont most 18 hósan kezdte el kiharapdálni, szám szerint 7 darabot az elmúlt 5 napban. De nála nem tudom megcsinálni azt mint Levinél és marha nagy bajban vagyok, hogy mit csináljak. Mert igaz, már nem áll az egész napunk blökiből, de rettenetesen rászokott, éjjel is sokat felsír,ha nincs meg a cumi, már 3 darabbal alszik, és képes a hisztitől is hányni, sokkal könnyebben mint más gyerek. Ezzel meg jókat zsarol is, mert nála a hiszti=hányás, és mivel nem akarok minden este ágyat húzni-mosni-felmosni, ezért nem merek kockáztatni...ej, tényleg nagy bennem a kérdőjel, mivel este most már tetemes mennyiségeket eszik meg, tele a pocak, hát, azt takarítani mindenhonnan...Nagy kérdés, ötlet?
Bár azt gondolom az idő nekem dolgozik, 18 hósan még annyira nem vagyok elkésve, ugye? Böliben ugye engedik cumizni, ha esetleg vissza kellene majd mennem...??
→ válasz erre
2012 01 20. 11:34
Igen, engedek, van, ahol oviban is...
Nem bizonyított az S és a cumi összeföggés, de sokat beszélt cumival hiába szóltunk rá, hogy nem és mi erre következtettünk... Lehet, hogy rosszul.
→ válasz erre
2012 01 20. 16:38
Papillon, köszi...
Csak azért kérdeztem, mert sógornőm logopédusnak tanul, de ezt még így nem említette.:-)
Ettől függetlenül állítólag 5 éves korig még minden belefér, enyémfiam olyan tájszólással beszél hogy csuda, pedig fővárosiak voltunk, most is közelben vagyunk. a=á, ö=o, vagy néha i, pl a peugeot az pizsó.:-))) Megtákárodott a tákáróm....:DDD Nagyon cukker amúgy én már úgy megszoktam, és kiderült közben hogy unokatesó is így beszélt jópár évig aztán elhagyta. Egyenlőre élvezzük amíg lehet, mert tényleg egyedi...:-)))
→ válasz erre
2012 01 20. 19:10
aprooka,
az én lányom is refluxos-volt, szerencsére két hete már múlt időt használhatok:) viszont nekem azt mondták, hogy a cumizás fokozza a refluxot....és tulajdonképpen logikus is, mert a cumiszopás által gyakrabban nyelnek a gyerekek. nálunk nem is volt nagy cumis egészen 13 hónapos koráig, amikor le kellett állítanom a szopásról. Viszont én azt gondolom, még senki sem ment érettségizni cumival a szájában, így hagyom, hogy a saját ütemében hagyja majd el. Hacsak nem lesz olyan segítő körülmény, mint sok éve a nagyobbiknál: elkeverte napközben és sehogysem találták az apjával. Én ráleltem, de már nem adtam vissza-volt egy nehéz hetünk :)
→ válasz erre
2012 01 25. 13:24
Nálunk szépen fokozatosan eljutott odáig a gyerek, hogy már csak az alváshoz kellett. Sokat beszélgettünk, hogy ez csak kicsi babáknak való. Majd egyik nap, szóba került, hogy a kukásautó (gondolom nem csak nálunk volt nagy élmény, ha jött)elviszi...Erre azt mondta, hogy jó. Gondoltam itt a remek alkalom, mondtam, hogy dobja ki a kukába, hétfő volt reggel, úgyhogy gyorsan le is vittük a szemetet és néztük ahogy elviszi a kukásautó. Másnap reggel sírt érte egy kicsit, de este nem. két és fél éves volt...
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?