Csongor naplója - Már nem futotta...

Igencsak rohanós napunk volt tegnap. A párom szabin van, de ez nem jelent sokkal kevesebb elfoglaltságot, sőt van, amit vele együtt szeretnénk megvalósítani. Tehát reggel szokásos menetrend, háromszoros öltözés, reggeli, indulás. Iskola, ovi, bolt, Csongorral haza. Ő kilenc óra felé elalszik, apa és nagymama bemennek a városba, addig én itthon tevékenykedem: a főzés mellett egy jótékonysági gyűjtés ügyében intézkedem, a szegedi újszülött mentők javára szervezett online árverésben veszek részt már évek óta, pont ma kezdődik az idei második aukció. Megjönnek, elmegyek futni: nagy a köd, őzeket riasztottam fel az egyik közeli szántóföldről. Jó nagyon, hogy nappal futhatok, amíg K. itthon van, de tény, hogy ez is a nappali teendőim közül veszi el az időt. Viszont legalább nem az estéből.

Hazaérek, egy gyors zuhany, Csongor ébred is. K. bemegy dolgozni, hiába a szabi, azért pár óráig ma is szükség van rá a munkahelyén. Megjön Marci is, ebédelünk, mosogatok, Marcit rögtön indítom is a zeneiskolába. Csongor megint elaltatom, és beszáguldok a városba az egyik szupermarketbe, ahol pont tegnaptól hirdetnek akciósan valamit, amit karácsonyra kinéztem. Na, ez így nagyon titokzatos lett, de ki tudja, ki olvas... Végül nem veszem meg, mégse tetszik annyira, mint a hirdetésben volt, sietek haza. Egy gyors kávé, Csongor újra ébred, ma nem alszik hosszúakat. K. még dolgozik, úgyhogy én megyek Regőért az oviba, bár nem így terveztem, de sebaj. Itthon játszanak, én nekilátok húst sütni vacsorára meg másnapra. Jó sokat sütök, de nem sok időm van rá, fél öt felé el kell kezdenem készülődni.

Kis kitekintés: Marci eközben végzett a zeneiskolában, ma nem jön haza, az apja megy érte, és elméletileg a nagymamájához viszi, hogy ott megírhassa a leckét. Gyakorlatilag még be kellett nézniük ide-oda, úgyhogy négykor értek oda, fél ötre meg vissza kellett érniük a zeneiskolába. Úgyhogy a lecke tegnap elmaradt...

Itthon megjön végre K., a gyerekek nagyon örülnek neki, ebédel, és átveszi a terepet, már ami Regőt illeti. Kisvakond-nézéssel és duplo-építéssel múlatják az időt, amíg én csinosan felöltöztetem Csongort és magamat. Frizura, smink, jaj de rég volt már ilyen, igyekszem megadni a módját, bár anyósom ingatja a fejét: mit lehet ennyi ideig készülődni? Van benne igazság, ez tény.

Végül mindenki kész, a hús nagy része megsült – az egy szelet hús, egy blúz, egy szelet hús, egy szempillaspirál módszerrel –, babakocsi a csomagtartóba, baba a gyerekülésbe, anyós az anyósülésre, indulunk, Regő és az apja őrzik a házat.

Öt perccel fél hat előtt lefékezek a zeneiskola mögött és beviharzom, míg a nagymama megsétáltatja Csongort a belvárosban és a plázában. Utólag megtudtam, hogy nagyon ügyes volt, minden érdekelte, megnézegette a karácsonyi fényeket, összemosolygott az eladólányokkal és evett két pogácsát. Hát, ez most nem tej- és tojásmentes vacsora volt, de ennyi lazaság már van bennem így, a harmadik gyereknél – én azért nem adok neki.

Marci közben egy órát gyakorolt még, és végül fél hatkor találkozunk: ő az első sorban ül, mi az apjával kicsit hátrébb, és életünkben először veszünk részt a kilencéves nagyfiunk első növendékhangversenyén. Először izgulok vele-érte, és azért is, hogy vajon mi van a kicsikkel. Aztán elengedem magam, a kicsik jól vannak, jó helyen vannak, Marci pedig hihetetlen jól szerepel.

Gyönyörű darabot játszik furulyán, zongorakísérettel, szépen, pontosan, egyetlen hiba nélkül. Én pedig kiengedek, és élvezem, hogy hangversenyen vagyok. Mikor voltam életemben utoljára komolyzenei koncerten? Száll a zene, kikapcsol, abszolút nincs bennem olyan érzés, hogy ez „csak” egy zeneiskolai növendékhangverseny, ügyesek, tehetségesek a gyerekek a legkisebbektől a kamaszokig, furulyásoktól a zongoristákon át egy orgonista nagyfiúig.

Marci hetedikként lépett fel a huszonöt előadóból, nagyon izgult, és a napja se volt akármilyen, plusz még belefáradt az utána következők megnézésébe. Hazafelé az autóban egyszer csak azt vettem észre, hogy kérdezek tőle, és nem válaszol: elaludt... Itthon Csongor rögtön a kádba került, jött a szokásos esti szeánsz, még befejeztem a hússütést és elmeséltem a koncertélményemet, akinek csak tudtam. Babanapló-írásra már nem futotta...

Timi