Csongor naplója – Nincs ez a baba kicsit kiszolgálva?

Most főleg Csongorról mesélek – hiszen alapvetően róla szól ez a napló. A héten héthónapos lett, most már egész nagy baba, és én megint búcsúzom. Nem olyan régen búcsúztam a terhességtől és ennek minden velejárójától, most pedig lassan, apránként a kisbabás dolgoktól. Ez lassú, még évekig tartó búcsú lesz: messze még az idő, amikor kikerül a lakásból az utolsó pelenka, az etetőszék, a babahinta és a többi. De például rugdalózót már nem hord Csongor, és szerintem nem is fog. Most, nyáron még a meleg miatt, ősszel viszont már mászni fog, és olyankor praktikusabb a nadrág, a kezeslábas.

Most még nem mászik. Nem is kúszik, mozgásfejlődésben nem nagyon fürge. Nagyon eleven, mozgékony és erős, csak éppen nem azokat a mozgásformákat gyakorolja, amiket ebben a korban illene. Igazából nem néztem utána, hogy mit mikor is kell csinálnia egy babának a nagykönyv szerint, és tudtommal olvasni azért még nem tud Csongor sem, pláne nem nagykönyveket. De azt tudom, hogy Marci hathónaposan tudott négykézláb állni, előre-hátra ringatni magát, és héthónaposan mászott, pár napra rá felállt, majd innen letottyanva tanult meg ülni. Ő volt a korán fejlődő gyerekem, három hónaposan hasra fordult, egy hónapra rá vissza, öthónaposan keresztül-kasul gurulta a szobát.

Regő egy kicsit lassabb volt, ő öthónaposan még nem forgott, akkor javasoltak egy kis rásegítő tornát, csak a gyerekorvos, nem voltunk más szakembernél. Éppen csak meg kellett neki mutatni, hogy is megy ez, és mint akinek világosság gyúlt a kis agyában, gyakorlatilag másnap forgott, és onnantól nem volt megállás. Neki is a négykézláb állás volt meg először, de ő abból kitette oldalra a popsiját és felült, héthónapos múlt ekkor, pont nagyszombat volt, emlékszem. Anyukáméknál töltöttük a hétvégét, majd hazaértünk, és itthon ülésből elkezdett mászni, nyolchónaposan pedig felállt.

Ehhez képest Csongor ott tart, hogy hasról-hátra gond nélkül megfordul, hátról-hasra viszont csak nagy ritkán, mutatóba, most hétvégén mutatta egy kicsit gyakrabban, és gurult is egy párat. Kúszni-mászni egyáltalán nem mutat hajlandóságot. Pedig nagyon eleven, rugdalózik, ügyesen játszik, emelgeti a popsiját és hanyatt tolat, valamint hasizomból ülni akar. Ezért nem is aggódtam igazán miatta, de azért úgy gondoltam, ideje, hogy más is megnyugtasson, tehát ma elvittem egy fejlesztő játszóházba állapotfelmérésre. Egy nagyon kedves konduktorral találkoztunk, aki azzal kezdte, hogy milyen értelmes, érdeklődő Csongor. Ez nekem is feltűnt, olyan ügyesen játszik, összeütöget játékokat, átrakja egyik kezéből a másikba, és most már édesen beszélget is: tete, vavava, eje és hasonló kis hangjai vannak. Arra is gondoltam, hogy bosszantja, hogy észben előrébb tart, mint mozgásban, ezért is nyűgös szerintem sokszor.

Ezt a konduktor is alátámasztotta, miután megvizsgálta Csongor kezét, lábát, hátát, csípőjét, megtapogatta az izmait, megfigyelte a látását-hallását, hogy motiválható, az érdeklődése felkelthető... tehát végül is leszűrte, hogy nincs vele semmi gond. Azt megállapította, hogy arra még nem érett a csípője és a gerince, hogy felemelkedjen négykézlábra – szegénykém elsírta magát és letette a földre az arcát, amikor ezzel próbálkoztunk. Viszont nagyon erős, izmos baba, tehát felügyelet mellett pár percre nyugodtan ültessük, tegyem be az etetőszékbe is – eddig az ölemben evett – és a babakocsi háttámláját is nyugodtan döntsem feljebb a vízszintesnél.

Javasolt még különféle gyakorlatokat: kis fellépőre tegyük hasra, próbáljon meg rá felkapaszkodni és lekúszni róla. Engedjük le az ágyról álló helyzetben. Hason fekve tegyünk elé érdekes játékot és támasszuk meg a lábát – amikor a vizsgálaton ezt próbáltuk, kúszni kezdett Csongor. Aztán feküdjenek mellé a tesók, és guruljanak, jó kis fejlesztő játék ez. És kevés játék legyen körülötte, azok is viszonylag messze – megkérdezte a konduktor, hogy nincs ez a baba egy kicsit kiszolgálva? Én tulajdonképpen nem vettem észre, de ahogy így belegondoltam, rájöttem, hogy bizony inkább közelebb teszem hozzá a játékot, ha sír érte, minthogy várnék, hátha erőlködik egy kicsit. És persze két testvér is körülrajongja, ők is készséggel igyekeznek örömet szerezni neki. Azért vannak előnyei, ha valaki harmadik baba.

Így aztán ma már Csongor kicsit feltámasztott támlájú babakocsiban közlekedett, etetőszékben uzsonnázott, és a konduktor szerint két hónapon belül mászni fog. Várom a téteket – kíváncsi vagyok, mikor kell újra eldugnom valaki elől az üveggolyókat!

Timi