Babanapló 1. - Kitört a nyár!

Azt hiszem, ez nagyjából meg is van nálunk, minden korosztálynak. Marcinak még két hétig lenne edzése, de hol más program van, hol egyszerűen elfelejtődik, annyira félbevágná a napot, ha délután fél ötkor ki kéne parancsolnom a medencéből, hogy öltözzön, megyünk edzésre. Úgyhogy ezekre az utolsó alkalmakra már nem jár, és bár nagyon szereti, év közben ki nem hagyná, most eszébe sem jut. A furulya is pihen egyelőre, rá is fér. Vannak a fentiek: a kert, a homok, a medence, ebéd után a meleg órákban egy kis filmnézés, olvasás, jobb időben biciklizés. Unatkozni eddig még nem sikerült.

Regő abszolút kiélvezi a nyarat, őt elnézve látom igazán gyerekkori önmagamat, és élem át újra azt, amit szerettem a nyárban. Hároméves fejjel három hónap felfoghatatlanul hosszú, és csak a ma van: süt a nap, kék az ég, és soha nem lesz olyan, hogy most hideg van, nem lehet kimenni a kertbe, vagy legalábbis nagyon fel kell öltözni. A világot egy kert jelenti, meg két testvér, egy bicikli és néhány vödör, egy kerti csap. Ő az édenkertben él, úgy is néz ki a szöszke fejével és a meztelen popsijával, ahogy szaladgál, pancsol, rikoltozik és nevet.

És Csongor? Ő a kis bölcs Buddha. Hatalmas kék szemeivel hol a babakocsiból, hol a fűbe terített takaróról figyeli a világot, a faleveleket, a bárányfelhőket vagy a mozgalmas látnivalót kínáló tesóit. Amikor féléves lett, hirtelen sok változás történt.

Először is, előző este, ahogy a szájába nyúltam az ínyét masszírozni, hoppá, egy fogacska áttört hegyét tapintottam. Érdekes, azt hittem, harmadszorra ez már nem lesz akkora esemény, hiszen ha semmit nem tesz érte, akkor is kibújnak a fogai – és mégis, olyan büszke voltam rá, mintha legalábbis a Mount Everestet mászta volna meg oxigénpalack nélkül. Sokan kérdezik, hogy megviselték az első fogak? Ja, merthogy rögtön másnap megjelent mellette a párja is!

Két foggal mosolyog az én kisbabám, és hogy megviselte, azt inkább visszamenőleg látom. Pár nappal az áttörést megelőzően volt egy kis hasmenés, piros popsi, ezeket már a fognak tudtam be. Nagyon sokszor keltünk éjszaka, de ez akármitől lehet – utólag viszont a fogakra kenem, mert mióta megvannak, csak két-három ébredés van. És nappal is nyugodtabb, jobb kedvű.

Megkóstolta az első almát és az első barackot is. Fintorog, érdekes arcokat vág, de azért tátja a száját és cuppogja a kanálról a gyümölcsöt. Szoptatás után kapja délelőtt, először pár kanál almalét, másnap már pépet, harmadnap annyit, amennyit kért, ez nagyjából egynyolcad reszelt alma volt. Ma már egy egész őszibarackból és egy negyed almából készült püré felét megette, komoly mennyiség!

Valószínűleg titokban naptárat olvasni is megtanult, mert féléves korára forog, mintha tudta volna, hogy aggódom, meg hogy ezt most kell. Most sem gurul – még – végig a szobán, de takaróra fektetni már szinte felesleges, mert így vagy úgy úgyis a padlószőnyegen, főleg a kanapé alatt köt ki. Szóval ő a tökéletes, tankönyvi féléves, bár rég olvastam már tankönyveket, de nekem biztosan az.

Apa este növeli csak tovább a férfifölényt a családban, például tegnap a gyerekek lefektetése után még egy órát medencéztünk kettesben, nagyon jólesett! Viszont anyósom, a Mama egész nap erősíti velem a női tábort. Nem vagyunk együtt folyamatosan, más a napirendünk is, ő hajnalban kel és dolgozik a kertben, én meg a többször szoptatásos éjjelek után halogatom a felkelést, amikor tudom. De ha egyeztetünk, ha jól érzi magát és ráér ott lenni, ahol az unokák, akkor abszolút kiveszi a részét. Imádja őket.

Viszonylag későn lett nagymama, többször emlegeti, hogy magában már majdnem le is mondott róla, és akkor mégis megadatott. Tudom, hogy sokan nehezen jönnek ki az anyósukkal, nálunk is vannak összezördülések, egyet-nem-értések, de azok a legjobb kapcsolatban is vannak. Viszont végtelenül hálás vagyok neki egyrészt azért, mert ilyen fiút nevelt, amilyet – bár velem kapcsolatban is így érezne majd egy kislány egyszer, az már az álmok netovábbja, hogy három is –, meg azért, hogy van, hogy itt van, hogy jól van. Nagyon sokat jelentenek az apró dolgok is, hogy amíg csak kiszaladok a postáshoz, addig is van benn valaki, ha csak hallgatja, hogy alszanak, az is. Vagy az, hogy eljátszik Csongorral, amíg megiszom a délutáni kávémat, és van magamra nyugodt tíz percem.

Holnap lesz 75 éves. Ilyen csak egyszer van az életben, és szerencsés az, aki eljut idáig. Az őszibarackos joghurttorta a hűtőben dermed, Marcival együtt sütöttük. Holnap még megyünk titkos beszerzőkörútra, ajándékot csomagolunk, aztán meglepjük. Marci furulyázni fog, Regő puszit ad, Csongor biztos mosolyog egy szép kétfogút. Aztán vannak még hétvégi terveink is meglepetésül a Mamának, remélem, jól sülnek el. És remélem, hosszú élete lesz, még legalább annyira, hogy a gyerekeim ne csak a mi elmondásunkból emlékezzenek rá. Boldog nagymamákat mindenkinek!

Timi