Babanapló 1. – Rendelői kalandok

De ne szaladjunk ennyire előre, mesélek a vizsgálatról. Csak kettesben mentünk Csongorral, Marci iskolában volt, Regő ügyesen itthon maradt a mamával, sőt, közben apa is hazajött ebédre. Olyan jó volt, külön ki is élveztem, hogy most egy kicsit csak a legkisebbemmel vagyok, ritka az ilyen alkalom!

Amikor eddig a gyerekrendelőben jártunk, mindig pontosan behívtak, most viszont úgy tűnt, valójában nem időpontokat adtak meg, hanem mindenkinek delet mondtak, aztán valamilyen sorrendben behívtak minket, ahogy gondolták. Nekünk beutalónk nem volt, csak időpontunk, azt mondták, csak az kell. Így semmilyen papírt nem tudtam beadni, adtam volna a kiskönyvet, de azt meg nem kérték.

Valószínűleg emiatt volt, hogy egy órát vártunk, hiába volt Csongor a legkisebb. Az rendben, hogy egy nyűgös és Csongornál nehezebben nyugtatható kétévest előbb behívnak, de abszolút nyugodtan várakozó, olvasgató tízévesek is előttünk kerültek sorra. De az én kisfiam egy angyal volt, mosolyogva, gügyögve várta a sorát, egyszer szopizott is. Más várakozó szülők is mosolyogva nézegették, én meg dagadtam a büszkeségtől, úgy szeretem, amikor idegenek szemében-arcán látom, hogy tetszik nekik bármelyik gyerekem!

Végül behívtak, ott is ügyes volt Csongor, a gyereksebésznek meg különösen tetszett, mert az ő fia december 21-i, tehát egy nap eltérés van a születésnapjuk között, és ráadásul György. Megállapította, hogy vízsérv, azaz a heregolyók körül víz van, elég nagy, gesztenyényi méretben, ennek kétéves korra kell felszívódnia. Addig is ellenőrizni kell a felszívódás ütemét, így egy hónap múlva megint megyünk. Aztán nem tudom, milyen gyakran, gondolom, nem havonta két évig...

Illetve a hasát kell még figyelni, mert ez lágyéksérvvel is szokott együtt járni – de neki nem fog, én tudom! Már csak Regőnek kéne, hogy a hároméves kontrollon a helyükön legyenek a heréi, és akkor egyik gyerekemet se kéne ilyen intim területeken műteni, de jó lenne!

A szopizás azóta rendben van, az alváshoz hozzászoktam – Regő is ilyen volt, csak ő eleve így is kezdte, nem két és fél hónaposan lepett meg a hosszabb alvásokkal. Így talán már alakul valami napirend is, még mindig nem fix, de a reggeli és esti szertartások nagyjából megvannak.

Hogy azért ne unatkozzunk és legyen miért aggódni, a múlt hét vége felé Marcival mentünk a gyerekorvoshoz – illetve mindhárom fiúval, de akkor még csak Marci volt beteg. Hólyagos torokgyulladás, három napig tartó magas láz. Mára már teljesen jól van, holnap megy iskolába – de tegnap Regőnek lett 39 fokos láza. Remélem, mire tényleg megjön a tavasz meg a hosszú hétvége, már mindenki jól lesz! Ja, és persze Csongor sem kapja el, ahogy eddig sem semmit, ugye?

Timi