Babanapló 1. – Gondok a csonkkal
Két dolog körül forognak a gondolataim és a testi működéseim, úgymond. Az egyik a köldökcsonk, konkrétan Csongoré, és általánosságban is, mint problémakör.
Harmadik gyerek lévén, már nem okozott gondot a köldökkezelés, ápolás, bár azért a kórházban megjegyeztem, hogy ez minden gyerek életében csak néhány napig fennálló helyzet, feladat, úgyhogy az ember elfelejti. De persze visszajön, már a kezemben vannak a mozdulatok.
Ami furcsa volt, hogy olyan nagynak, vastagnak láttam Csongor köldökcsonkját, mint ami egyáltalán nem akar leszáradni. Azért gondoltam, hogy le fog, ennek már ez a sorsa. De kilencnapos korában már kezdtem aggódni, azért pont akkor, mert Marcinak kilencnaposan esett le, Regőnek jó korán, talán ötnapos lehetett, és így Csongor lett a rekorder ebben is. Azért annyira nem foglalkoztam vele, de ahogy betöltötte a két hetet, és még mindig semmi jelét nem láttam a leesésnek, már kezdtem tűkön ülni.
Emlékeztem ugyanis egy cikkre, amit még jó régen, talán Marci születése táján olvastam, és az volt benne, hogy a későn – háromhetes kor után – leeső köldökcsonk valami immunhiányos betegségre utal. Úgyhogy drukkoltam annak a csonknak, legyen szíves háromhetes kor előtt távozni! Közben persze újra utána olvastam, rákerestem, érdeklődtem ismerősöktől, csupa megnyugtató írást találtam, többek között itt a Babaneten is, ismerősöknél pedig öt-hat hetes kori leesés is előfordult úgy, hogy minden rendben volt.
Itt pedig egy kommentben olvastam a hexaclorophenes hintőpor mellékhatásairól, úgyhogy a cikk nyomán én is abbahagytam a használatát. Alkoholt használtam, sőt, el is fogyott a felírt adag, úgy kellett újra beszerezni, és még az is elfogyott.
Az említett immunhiányos betegségre szerencsére már csak akkor bukkantam rá, amikor végre a 19. napon – tehát az én megnyugtatásomra még háromhetes kor előtt – leesett Csongor köldökcsonkja. A talált orvosi cikkből pedig kiderült, hogy a logika fordítva van: ha ezt a ritka betegséget diagnosztizálják valakinél, utólag megvizsgálva kiderül, hogy egy melléktünet a késői köldökcsonk-leesés, de nem említik az emlékeimben élő három hetet.
A másik, ami foglalkoztatott, de nem paráztam cseppet sem, az az anyatej, a mennyisége és Csongor hízása. Kicsit kevésnek találtam a múlt heti 150 grammot, bár tudom, hogy egyrészt normális, másrészt ilyenkor még a születési súlyt se kötelező elérni, meg hogy a nagy babák lassabban gyarapszanak, de sajnos én gyorsabban hízó babákhoz voltam szokva...
Aztán láttam, hogy kezd megint tokás lenni, még talán nem hurkás a combja, de érezhetően rakódott rá némi párnácska, szóval éreztem én, hogy most többet szedett fel. Érzésre meg ennyi tejem még életemben nem volt... Sosem volt kevés, mindig pont elég, beállt a kereslet-kínálat egyensúlya mindkét fiúnál elég hamar, és ha több kellett, szaporítottak, és az is működött.
Csongornak most van a háromhetes növekedési ugrása, biztosan ismeri a naptárt. Keveset alszik, gyakran eszik, tegnap például nagyon kimerültem, de ma már éreztem a hatást, ami az eddigi „ennyi tejem még nem volt” érzés betetőzése, kifejezetten fogamat összeszorítós tejleadó reflexszel, amitől szegény kisbabám prüszkölni is kezd néha, és most ismertem csak meg azt a jelenséget is, amiről eddig csak olvastam, hogy lespriccelem a babát, amikor elengedi a mellemet. Az eredmény: ma, húsznaposan Csongor 4540 gramm, azaz 39 dekát gyarapodott pontosan egy hét alatt - jól éreztem én!
Timi
Timi, 2012. január 11.
Babanet hozzászólások(2 hozzászólás)