Az élet útja
Tudom, hogy teljesen természetes folyamat és mondhatni, mindennapos is, de engem még mindig teljesen elvarázsol, hogyan kerekedik egy egész kis emberi lény két aprócska sejtből. Persze, tanultam róla rengeteget, meg átélhettem magam is, de akkor is.
Mert ha valaki nem hisz a csodában, csak gondoljon bele: mi minden akadályon, gáton kell átverekednie magát a két sejtből meginduló életnek, míg kilenc hónap után világra jöhet. Mennyi buktató áll egy emberke megszületésének útjában.
És mégis: az a két sejt találkozik, összekapaszkodik, osztódni kezd, beágyazódik és fejlődik-fejlődik-fejlődik. Hogy aztán pár hónappal később jól kétségbe eshessünk azon, hogy miért sír, hogy megismerjük, milyen az igazi fáradtság, hogy szétolvadjon mindenünk odabent, mikor meglátjuk az első mosolyát, vagy amikor meghalljuk először tőle azt, hogy Anya.
Hogy aztán a fejünkre nőjön, szemtelenkedjen és ellent mondjon, rajtunk gyakorolja az ellenállást és fenje élesre a nem is olyan kicsi karmait, amitől persze bőszen a falnak tudnánk menni, de mégiscsak olyan erő ez, amit majd jó lesz, ha később is használ. És később aggódhassunk azon, hogy milyen pasit-lányt hozz majd haza nekünk, uramatyám, meg hogy mégiscsak tanulnia kellene a párkapcsolat helyett, mígnem egy szép napon majd elénk áll a választottjával és bejelentik, hogy holtomiglan-holtodiglan, amibe egyszerre szakad bele a szív a fájdalomtól és a boldogságtól, aztán már csak egy szempillantás, mire bejelentik, hamarosan nagyszülők leszünk.
És minden kezdődik elölről… Csak számunkra egy kicsit más minőségben.
Persze, ezt a csodát meg lehet magyarázni, lehet kutatni és megismerni. Hogy mindenki számára érthetővé tegyék, már számtalan filmet, könyvet, tanulmányt írtak róla. Én most egy fantasztikus animációt találtam, amiben 3D-s felvételeken mutatják be, milyen az élet útja az első pár hónapban. Nézzétek meg, érdemes!
Szilágyi Diána, 2012. szeptember 19.
