Anyák, valljatok!
Egy anya legyen tökéletes, legyen minden percben anya – ez az általános elvárás a környezetből. Ami erősen rányomja bélyegét egy anya lelkivilágára. Mert hát bármennyire is tökéletesnek kellene lennie, legbelül érzi, hogy nem az. De nem meri mondani, nem meri vállalni, bevallani, mert akkor a környezetből máris érkezne az ítélet: hát, anya az ilyen? Minek az ilyennek gyerek?
Nem merjük például bevallani, ha ritkábban találkozik a gyerek a fürdőkáddal, mint azt a nagy plénum elvárná. Mondjuk, nem mindennap, csak minden másnap. Mert a gyerek utálhatja a vizet – főleg babakorában -, és lehet a fürdetés egy durva kínzással felérő feladat, amit, amíg lehet, a kreatív anya a nedves törlőkendők alternatív használatával kerül el.
Azt is ritkán vállalja egy anya, ha hagyja sírni a gyereket a kiságyban egy kicsit. Mert akkor sérül az ősbizalom és egy életre annyi az anya-gyerek kapcsolatnak. Pedig még egy anyának is kellhet pisilnie, bekapnia egy szendvicset, vagy aludnia még öt percet.
Elvárjuk a gyerektől az őszinteséget, de még ha nem is valljuk be, mi bizony olykor jó nagy hantákkal élünk, hogy egy-egy rázós helyzetet gyorsan megoldjunk. Persze, ezek szerintünk kegyes hazugságok, mint például az, hogy a játékbolt most épp zárva van, vagy nem volt túrórudi a boltban. Vagy amivel én vakítottam a gyereket, hogy a Barbie baba dobozára rá van írva: 10 éves kor alatti gyereknek nem ajánlott.
Azt sem szívesen vállalnánk, hogy ha több gyerekünk van, azokat nem ugyanúgy szeretjük. Mert a naggyal több a zűr, vagy a sajátunkéval kevésbé kompatibilis a személyisége, míg a kicsi hagyja magát agyon cupákolni, miközben édesen gügyög hozzá. Szerintem nem is lehet ugyanúgy szeretni két gyereket, hiszen mindkettő más, ugyanakkor az nyilván nem szerencsés, ha az egyik folyton háttérbe szorítva érzi magát.
Vajon rossz anya lesz-e valaki attól, hogy nem szívesen játszik a gyerekével? Ha a legózás vagy babázás helyett inkább a csempéről vakarná le a vízkövet a fürdőben? A gyerekek játékai felnőtt fejjel unalmasnak tűnhetnek, de azért az is igaz, hogy 10-12 év múlva már hiába vágynánk velük egy közös társasozásra, nem nagyon tudjuk majd rávenni őket.
Sokan azzal az elvvel vágtunk bele a gyerekvállalásba, hogy ő aztán soha, de soha nem fog a nagy doboz előtt bambulni. Aztán az ember hamar rájön, hogy milyen jól is jön az a fél óra nyugalom, amíg a gyerek a tévében a Thomas legújabb epizódjait bámulja. Mennyi mindent el lehet ezalatt intézni! Persze, nem árt határt szabni a dolognak, de kíváncsi lennék, hány mai gyerek van, akit még tényleg sosem ültettek a képernyő elé?
Örök elvárás az is, hogy a gyereket egészségesen tápláljuk, lehetőleg házi koszttal. Mégis jól megélnek a bébiételek gyártói, és a gyorséttermekben is megszámlálhatatlanul sok gyerekmenü fogy egy hónap alatt. De ki merné elmondani, mondjuk a gyerekorvosnak, hogy ma hamburger volt ebédre?
Szégyenletes dolog, ha megütjük a gyereket, de sok családban előfordul, hogy elcsattan egy pofon vagy egy fenékre csapás. Persze, a véresszájúaknak ez bőven elég ok arra, hogy máris gyerekbántalmazásról és szörnyű testi fenyítésről papoljanak. Egy óvónőtől hallottam egyszer azt a véleményt, miszerint a mai gyerekek közül soknak az a baja, hogy sosem kapott pofont, csak túl sok magyarátot, mert bár a gyerekverés egyértelműen rossz dolog, egy-egy jókor elhelyezett, okkal kapott tasli jó irányba terelheti a gyereket.
A terhesség alatt sokan érzik, hogy milyen nemű gyerekük lesz. Aztán az élet vagy ráerősít erre, vagy kiderül, hogy tévedtünk. Bármennyire is vállalhatatlannak tűnik, ilyenkor normális, ha csalódottságot érez az ember. Főleg, ha már nagyon rákészült. Persze, idővel ez általában magától elmúlik, de az egykori csalódottság érzése később okozhat még lelkiismeret furdalást.
Alapot adhatna az ítélkezőknek, ha valaki be merné vallani: ő bizony nem élvezte a szoptatást. Mert elvárás, hogy a szoptatás intimitását élvezze az anya. Pedig ez sem mindig működik így. Szoptathat valaki úgy is évekig, hogy magát a szoptatást kicsit sem szereti. De ettől tényleg rosszabb anya lenne valaki?
Ti mi mindent nem mertetek bevallani a rosszallástól félve?
Ha tetszett a cikk és van kedved, csatlakozz a Babanet Facebook rajongói oldalához is!
Szilágyi Diána, 2011. október 05.
Babanet hozzászólások(50 hozzászólás)
A szoptatáshoz szólnék hozzá, kb 8 hónapig élveztem, most már nem annyira 13 hónapos elmúlt a kisfiam, de még elég sokat szopizik, most inkább teherként élem ezt meg, de mi tudok tenni? Szoptatok, mert ez jó neki!
Én soha nem töröltem tisztára nedves törlőkendővel a gyereket, egyszer kipróbáltam magamon, és nagyon csípte a bőröm! Egyszer -egyszer van hogy kimarad a fürdetés, de ez évente 1-2 alkalom!
Fürdés: miért kéne minden nap? Persze nyáron, vagy játszótér után természetes. De a bôrnek nem is tesz jót a folyamatos mosogatás.
Az ember szerintem nem szeretheti "ugyanúgy" a gyerekeit, mert más a személyiségük. De az nem jelenti azt, hogy nem szereti ugyanannyira. Azt észrevettem, hogy a saját hibáimat nem szeretem bennük felfedezni. Ezekkel együtt lehet harcolni. Ilyen nálunk a rendetlenség. Mióta látom, hogy nagyobbik lányom is rendetlen, folyamatosan pakolok és rendet rakok, és ezt tôle is elvárom.
A gyerekkel való együttjátszás számomra nem a játék érdekességében merül ki, hanem ezáltal figyelhetem ôt, a fejlôdését, a gondolkodását, ami mindig nagyon érdekes. Persze van olyan, hogy már ezredszerre kell ugyanazzal játszani, akkor mondom, hogy nem szeretném, aztán valahogy megegyezünk.
TV. Nekünk nincs, de ez nem azt jelenti, hogy nincs mesenézés. Viszont a DVD-ket én veszem, és nincsenek teletömve hirdetéssel sem. Még mindig megvan a "még egy utolsót!" probléma, de szerencsére ritkán van ebbôl konfliktus. Sokszor napokig elfelejtik, hogy mesét kéne nézni.
Az egészséges táplálás nálam belsô késztetés, és ezen a téren szigorú is vagyok. Persze csorog is a nagyobbik nyála a fehér kenyér, a sültkrumpli és az édességek után. Nem akarok ebbôl (sem) mumust csinálni, úgyhogy néha engedek. Azért remélem, hogy az idô és a megszokás megteszi a magáét.
Az ilyennek minek gyerek???Jövedelem-kiegészítés???
Fúj,de gy undorító gondolkodás mód!
Az,hogy a gyerek nem kaphat meg mindent(ételre gondolok) a legaljasabb dolog a világon.Mármint korlátozzák,hogy mit ehet és mit nem...Szerencsétlen gyerek a mezőn legel,vagy magvakat gyűjtöget???
Az ilyennek azt javaslom,hogy varassa össze magát alul,s ne szüljön gyereket.
Szerintem mindenki magából indul ki,úgyhogy nézz magadba és gondold végig a szánalmas hozzászólásodat! :)))
A felháborodásom elsősorban nem a te agyamentségednek szólt,hanem a másik veled hasonlóan gondolkodónak...A szartől bűzlik a gyerek,attól szép minden....s csak levegőtől lakhat jól...
Az,hogy te utálsz dolgozni,vagy bármit csinálni,nem igazán érdekel...csak sok helyen az agyamentség párosul a sok gyerek-sok pénz szorzatának elvével...
még a fehéreknél is.
Másodszor: memara, lécci, nem baj, hogy van véleményed és kinyilvánítod, de nem lehetne ezt emészthető módon, úgy, hogy ne az indulat, hanem a gondolat kerüljön előtérbe? Arról nem beszélve, hogy ily módon ítélkezni roppant egyszerű, csak felesleges és nem is biztos, hogy megalapozott, hiszen kevéssé valószínű, hogy személyesen és alaposan ismernéd a másikat. Egy pár mondatos kommentből megítélni azt, hogy milyen anya, szerintem enyhén erős lenne...
Ha zsuzsi 81 egészséges táplálkozásról vallott nézeteire érted az éheztetéssel kapcsolatos mondataidat, akkor szerintem félreértetted. Nem azt mondta, hogy nem ad a gyerekének enni, csak azt, hogy megnézi, mit ad enni neki, és ha egy mód van rá, minőségi étrendre szoktatja, nem vacakra. Abban a reményben - és emögött van realitás -, hogy így talán felnőttkorában is hasonló étrendet fog követni, amivel megúszhat egy rakás betegséget és egyéb problémát.
Leírom akkor én is a cikkben említett szempontokat nálunk.
Fürdés mindennap van, mert az esti rutin része, és mindkét gyerek szereti, program is, játék is. A nyolcéves nagy már inkább zuhanyozik.
A sírni hagyás nálunk nincs, inkább mentem gyerekkel a vécére is, amíg kicsi volt :D na jó, nem, egy wc-re menés belefért, hogy addig sír egy picit, de amíg megeszem a szendvicset, azt már hosszúnak tartottam. Inkább magamra kötöttem, vagy csak ölbe vettem, amíg ettem. Vagy szoptattam - együtt ettünk :)
Kegyes hazugságok sem jellemzőek, de előfordult persze, de inkább megértettem velük, hogy most mit miért nem. Néha vállalom a hisztit is.
UgyanÚGY nyilván nem szerethetem a gyerekeimet, mert két különböző ember, de a mennyiséget nem tudnám méricskélni. Mindkettőt (és a leendő harmadikat is) ugyanANNYIRA szeretem: végtelenül.
Na ez én vagyok, a játékot sokszor unom. Szívesen vagyok ott, ülök közéjük, de inkább csak élvezzék a jelenlétemet, ha lehet, és én addig hadd bambuljak vagy kapcsoljak ki :) Van, amit szeretek saját jogomon is, azt nyilván velük is, és a naggyal a társasozást most már kifejezetten élvezem, de kardozni, fiúsan vadulni vagy hasonlókat sose szerettem. De vannak más közös tevékenységek, amit mindenki élvez, pl. sütit sütünk együtt.
Szándékos képernyő elé ültetés még soha nem volt, de igazán szigor sincs már. A nagynál nem volt előfizetve a tévé, most van, de egyik sem azt nézi, hanem dvd-t: a kicsi főleg egy elefántos természetfilmet.
Az egészséges táplálkozás megvan, nekem ez fontos.
Egy-egy pofon sajnos előfordul :( jó lenne, ha nem...
A nemüket nem igazán sikerült megéreznem, éreztem ezt is, azt is, de igazi csalódottság egyiknél se volt bennem. A harmadiknál egy leheletnyi lemondás, hogy már akkor sose lesz lányom, de ez is tartott kb. két percig :)
És a szoptatást is élveztem, sokáig :)
És nekünk így jó :)
Egyébként szerintem éppen arról szólna a cikk, hogy ne ítélkezzünk mások felett...
Hány gyereked is van? Mekkorák? Dolgozol, vagy tanulsz mellettük? Van minden napra segítséged melléjük?
Kérlek, taníts minket!!!
1.Nem tudom ki vagy,de hozzáteszem nem is érdekel.
2.Gondolom,nem nagy kérés,hogy nekem ne parancsolgass!
3.Ugye nem gondolod,hogy pont neked fogok magyarázkodni???
(Egyébként 2000 óta vagyok babanetes, szóval ismerheted a nevemet)
Live-lehet még barátkozni is kezdenénk...
Ez a különbség:a beszólás akkor volt(kezdődött),amikor egy pre szakasz folyományaként reagáltam.Na erről ennyit.
A magyar emberek nagyrészének az a baja,hogy a magyar neyelvet nem tudja érteni és értelmezni.
C'est la vie!
---csak így fellengzősen----
eléggé érdekes, hogy pont te oktatsz másokat, hogy hogyan kéne a magyar nyelvet értelmezni. (Gondolok itt pl ezekre: egészséges táplálkozás=éheztetés, nem mindennapi fürdés=koszosság) Igazad van, nem a gyerek gondozásával kapcsolatban osztogattál tanácsot, hanem nekünk, hogy mit csináljunk az alsófelünkkel. Arról nem beszélek, hogy többünket mélyen megsértettél oktalan vagdalkozásoddal. De akkor legalább a nyelv értelmezésérôl ne értekezzél.
Memara, nem az első cikk, ahol nagyon vadul, sárbatipróan mondasz véleményt, bántasz meg számodra vadidegen embereket. Miért szükséges ez? Tudom, tudom, nem vagyok senkid, nem érdekellek, és egyébként sem érdekel, mit gondolok, le ne írd sokadszor....:-)
De ha többen állítják, hogy ez a stílus, amit alkalmazol nem idevaló a babanetre, hátha kicsit elgondolkodsz a dolgon...
Mindenki azt ad a gyermekének, amit jónak lát. Ha szted pl. a gumicukor extra sózott sült krumpli után jó, csak mert a gyerek azt kéri, tedd...de ha vki nem részesíti az ilyen táplálkozás előnyben, attól még nem kell ilyen alpári stílusban elküldeni...
Én is fürdetek amúgy mindennap, sőt van hogy kétszer is, mert nagyon koszosak lesznek a Dedek, de miért nem lehet elfogadni hogy pl Svédországban a mínusz 40 fokban alig vannak kinn a gyerkők max 20 perceket és se nem lesznek koszosak se nem izzadnak meg és ha még nem is igénylik a fürdést, akkor nem mennek a víz alá napi szinten. Ettől még nem eszi meg őket a kosz...
De mindegy is, aki akarja érti, aki meg kötekedni akar, úgyis megteszi.:-)))
A cikkhez: nálunk valahogy úgy zajlanak a dolgok mint pöttyöslabdáéknál:-)
Én is próbálok odafigyelni a kajákra, sokszor fürdünk (de ezt már írtam) mese főleg dvd, vagy "jútúb"...tv heti talán 2x ha megy, nem is hiányzik....
Van hogy türelmetlen vagyok, de ez sztem nem egyedi, és igen, a Bátyus ha nem is pofont de sarokba állítást szokott kapni ha már annyira túlpörgött hogy kicsit le kell higgadnia.
Hanta, próbálom kerülni amennyire lehet, de néha életmentő.
Játékok: nézni sokat, sokat, együtt újra és újra meggyógyítani anya köldökét, ami azt takarja, hogy az injekciós tűvel felváltva böknek a köldököm legmélyére....háát, azt megunom hamar.:-)))
Sírni hagyás: nehéz ügy volt a Naggyal, amíg ki nem derült a sírás oka, mert rettenet sokat sírt, napi 18-20 órát biztosan. Aztán megműtötték és kevesebb lett, de ez megtanította, hogy amíg nem tudom az okát, addig nem hagyom.....ám megértem ha vkinek kell 5 perc nyugi a visítások között.
Szeretet: nagyon jó megfogalmazás, csatlakozom: ugyanannyira, de nem ugyanúgy!!!
A többihez meg no comment, úgysem lehetne mit.:-)))
Én igyekszem a tökéletes anyát alakítani. Na nem mások miatt, csakis magam miatt. Persze ennek sokszor a háztartás látja a kárát, de ez van, valamit valamiért.
Én először fiút szerettem volna. Megérzésem nem nagyon volt egyik irányba sem, de amikor kiderült, hogy lány lesz, talán egy picit csalódtam, viszont amikor megszületett nem is tudtam volna mást elképzelni. Most már azt sem bánnám ha a második is lány lenne. :)
Ami a fürdetést illeti, nálunk csak különösen indokolt esetben marad el. Pl. ha a kocsiban terven kívül elalszik és már hiba volna ébreszteni. Persze még nagyon Ő sem koszolja magát, még most indult meg igazán két lábon és persze most van már rossz idő, ki sem tudom engedni. Viszont természetes anyagokból készült fürdetővel fürdetem. :) TV-ni még nem. Amióta 3 hónaposan rajta kaptam, hogy elkezdte érdekelni azóta mi sem nézzük. Hantázni még nem nagyon kell neki. Kikapni meg még nem kapott ki, a tervek szerint nem is nagyon fog. Sírni sem hagyom, igen én is inkább viszem a wc-re is, legfeljebb szobatisztaságnál nem lesz teljesen idegen a dolog :) Enni, együtt eszünk.
Testvére még nincs, de érdekes a téma, mert jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy bárkit is tudnék annyira szeretni mint Őt.
A játékban egyértelműen apa a jobb, én is inkább jelen lenni szeretek, hamar elunom.
Én nem tartom annyira mumusnak a bébiételt. Igen, el kell olvasni mit is tesznek bele és azután ez alapján választani. Én dolgoztam élelmiszer ipari cégnél és tudom, hogy nálunk milyen szigorú követelmények voltak annak ellenére, hogy eleve egészségtelen terméket állítottunk elő.
Gondolom ez egy bébiételt gyártó cégnél négyzetesen így van.
A fentiek ellenére, már hónapok óta nem eszi meg a bébiételt a gyermekem, így többnyire azt eszi amit mi. Nem vagyok a teljes elköteleztje az egészséges táplálkozásnak, mert én sem tudom betartani, az apukáról meg nem is beszélek, de vannak azért olyan dolgok amikre háklis vagyok. Pl a felvágottak és egyéb ízfokozókkal ellátott szemétből előállított társaik. Ezt odáig fokoztam, hogy már a saját étrendemből is kiiktattam őket.
Ennek ellenére a lányom többnyire azt eszik amit kíván, lévén, hogy keveset eszik, persze azért nem fogom kínálni még gumicukorral, meg csokival, de pl a sültkrumpli nem tiltólistás.
Végül nem a saját szavaimat írnám!
Íme, s egyben emlékezzünk is Rá!
"Az ti időtök is véges, szóval ne vesztegessétek arra, hogy valaki másnak az életét élitek. Ne essetek a dogmák csapdájába, ne hagyjátok, hogy mások gondolkodásmódja irányítsa az életeteket. Ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat. És a legfontosabb: legyen meg a bátorságotok a szívetekre hallgatni és a megérzéseiteket követni. Ezek már tudják, mi akarsz lenni valójában. Minden egyéb másodlagos." (Steve Jobs)
(Ha van időtök kukkantsatok ide: http://www.facebook.com/mosolygosdolgozo.edesanyakert
Köszönöm!)
Én már akkor éreztem hogy kisfiam lesz amikor megfogant, mondjuk én nagyon fiút szerettem volna. Csak fiú nevek jutottak eszembe, párom az Imre névvel "kergetett az őrületbe", de végül Ákos lett, amit szerettem volna.
A fürdés nálunk napi rutin, amikor mondom hogy megyünk fürdeni a kisfiam már mászik is a fürdőbe és várja hogy engedjem a fürdővizet. Mi nem pancsolunk órákig, megmosom a fogát, kicsit megmosdatom gyógyszertári fürdőkrémmel, aztán már veszem is ki. Szerintem pelenkás babának a napi fürdés felfrissülés, a popsitörlő nem elég az egész napos pelenkaszag lemosásához.
Mi még nem nézünk tvt, de majd fogunk, ez is az élet része.
Szopiról annyit, hogy szülés után 1 hétig alig volt tejem, tápszeres volt a fiam, majd beindult és nagyon örültem neki. Kb 1 hónapja jutottam el oda, hogy elfáradtam, fokozatosan választottam el őt, semmi probléma nem jelentkezett, most már tápszert iszik reggel este, de a védőnő szerint már adhatok neki tejet is.
Étkezés terén, eddig külön főztem Ákosnak, most már van amit megeszik a mi főztünkből, Kap sok gyümölcsöt, tejterméket, változatosan próbálom etetni. Szerintem abból kell kiindulni, hogy a bölcsiben és az oviban sem fognak neki külön kaját adni! Persze a bébiétel sem maradt ki az életünkből, de mivel drágának tartom, így csak szükség esetén (időhiány, utazás) vetem be.
Gyerekverés minden körlümények között elítélendő! Csak és kizárólag az agresszorról szól, az ő tehetetlenségéről, dühéről, rossz indulat-kezeléséről! Azonnal kivenném az óvódából a gyerekem, ha egy óvónő ilyet mondana (még ha nem is az enyémről). Ha valaki bevallja, hogy ennyire eszköztelen pedagógus, az kiégett, keressen más szakmát! Ha ütünk, hatalmunk van, ha hatalmunk van, a tisztelet amit kivívunk nem tisztelet, hanem félelem. Soha ne azért tiszteljen a gyerekem, mert én vagyok az anyja, hanem mert KÖLCSÖNÖSEN tiszteljük egymást, én is őt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell korlátokat állítani köré, hiszen korlátok nélkül nem érzi magát biztonságban és azért fog "szörnyen" viselkedni, amitől a szülő tehetetlennek érzi magát, és jön a "jószándékú" fizikai bántalmazás "a te érdekedben" maszlaggal. ("fizikai bántalmazás minden olyan érintkezés, amely fájdalmat okoz, függetlenül attól, hogy hagy-e maradandó sérülést" Susan Forward: Mérgező szülők).
Csak a "gyerekverés"-ről alkotott véleményedhez szólnék. Tedd a szívedre a kezed és mondd meg hogy még soha nem csaptál a kezére vagy a popsijára. Ezt nem úgy értem hogy agyonvered a gyereket vagy ilyesmi sőt. Inkább csak hogy érezze. Sosem voltam és leszek híve az ütlegelésnek, nem látom értelmét, de most is azt mondom van olyan helyzet hogy muszáj. Én két kezemen össze tudom számolni hányszor kaptam ki és nagyon jól tudtam hogy megérdemlem. Én már rácsaptam a kisfiacskám kezére mikor többszöri felszólítás és elvitel a konnektor közeléből (persze van benne dugasz hogy ne csaphassa meg az áram) semmit nem használt, de hiába tettem nem volt sok különbség ez és a simogatás között szóval a gyerek rám nézett és elkezdett röhögni és játéknak nézte a dolgot. Félre ne érts mint írtam a bajom az hogy a konnektorhoz megy és ha itthon nem is idegen helyen belenyúlhat és inkább rácsapok a kezére én mint az áram csapja meg. Nekem azt mondták hogy inkább Ő sírjon mint én és ezzel egyetértek. Ha tudja hogy csak figyelmeztetésnek szánjuk és fájni se fáj neki, addig belefér, de nem szeretném természetesen én sem alkalmazni csak végszükség esetén és csakis én még az apja se. Az óvónő meg pláne ne!!!! Én tudom hogy én mekkorát ütök vagy csapok és azt is hogy az nem fáj neki mindenki másnak tilos! Remélem érted mit szerettem volna mondani és nem vagyok a szemedben "gyerekverő".
Azzal viszont egyáltalán nem értek egyet, hogy azért verjük a gyereket, mert a büdös kölyöknek dackorszaka van és nem fogad szót. Más kérdés, ha kézen fogod és mész, nem foglalkozva a hisztivel, vagy hónod alá csapod. De ha ilyen szituban megütném, én úgy érezném, azért tettem, mert nem volt hatásosabb ötletem. Bár meggyőződésem, hogy a verésnek olyan mellékhatásai is vannak, amik hosszú távon hatnak, tehát ez is csak pillanatnyilag rendezi a dolgot.
Nem tudom, ki hogy van vele, én néha kamaszként mondtam apámnak, hogy inkább verne meg, mint szónokoljon. A szó erősebb fegyver, jobban fáj, hatásosabb. Persze piciknél még csak hangsúlyozni lehet.
A cikkre reagáltam, nem a kommentekre. A kommenteket csak most olvastam vissza. De továbbra is úgy gondolom, hogy a cikkre reagálnék inkább. Sok féle képen lehet gyereket nevelni, aminek az eredménye sokszínű emberek, és ez jó. Nem vagyok jó szabálykövető, de törekszem rá, hogy hosszú távú nevelési koncepcióm legyen. A verést, fizikai bántalmazást továbbra is minden körülmény között elítélendőnek tartom, nevelő hatása hosszútávon károsabb, mint a pillanatnyi haszon.