Két könyv az önbizalomteli anyákértA testünk nem selejt

Látszott, hogy a szülő anya koncentrál és teszi a dolgát mindenféle aggodalom és bizonytalanság nélkül, miközben a segítők sokkal inkább támaszai voltak az anyának a szó legszorosabb értelmében, akik türelemmel és alázattal várták, hogy a kicsi megszülessen. Eszük ágában sem volt közbeavatkozni, míg nem volt valóban szükséges.

Ezzel szemben éles kontrasztot alkot egy kórházi szülés. Ahol többször megvizsgálják az anyát, ahol CTG-vel kötik ágyhoz, mert folyamatosan figyelni akarják a baba szívhangját, ahol az orvos dönti el, jól halad-e egy szülés vagy sem. És ahol általában sosem halad annyira jól, hogy ne kelljen tenni valamit. És ahol az anya végül azt a bizonyosságot kaphatja: egyedül biztosan nem lett volna képes megszülni gyermekét.

Nemrégiben volt szerencsém a Jaffa Kiadó egyik könyvét, az Útmutató szüléshez című kötetet elolvasni, amelyet egy világszerte ismert bába, Ina May Gaskin írt. Saját tapasztalatait gyűjtötte össze ebben a kötetben, amelyeket aztán összevetett a kórházi szülések statisztikáival is. A könyv első felében pedig szüléstörténeteket olvashatunk, különleges, szép történeteket.

Ezeket azok a nők írták, akik a Farmon szültek, egy Tennessee állambeli településen, amelyet a hetvenes években alapítottak. Ez a nagyrészt önellátó gazdálkodást folytató közösség világhírre tett szert, amit nem másnak köszönhetett, mint bábaközpontjának. Itt ugyanis művi beavatkozások nélkül szülhetnek nemcsak a Farmon élő, de a máshonnan ideérkező nők is. És hogy mi annyira vonzó a nők számára a Farm bábaközpontjában, hogy még külföldről is felkerekednek? Például az, hogy az itt zajló szülések 98,6 százaléka természetes módon, hüvelyi úton történik.

Ina May Gaskin ezzel a könyvével számos elgondolkodtató dolgot mond el a szülésről, egyúttal rengeteg segítséget ad ahhoz, hogy a nők felkészülten szülhessenek, akár otthon, akár a kórházban. És hogy bízzanak a saját testükben. Nem fanatizál, nem tartja egyedül üdvözítő útnak a saját módszerét, felfogását, ám mer kritikusan hozzáállni bizonyos dolgokhoz, szemléletekhez és elvekhez, amelyek erősen uralják a kórházi szülések világát.

Ám a Farmon élő nők nem csupán a hüvelyi és beavatkozások nélküli szülések terén tudhatnak maguknak ilyen látványos adatokat. A szülés utáni életük is zökkenőmentesebb: alig fordul elő náluk a gyermekágyi depresszió, és a kizárólagos szoptatásban is remek eredményeket tudhatnak magukénak. Ennek többek között az lehet az oka, hogy a településen erős a közösségi szellem, így a kezdeti időszakban az anya mindig talál magának támaszt és tanácsadót.

Ina May Gaskin másik könyve, az Útmutató szoptatáshoz szintén a Jaffa Kiadónál jelent meg. Minden megtalálható benne, ami ahhoz szükséges, hogy valaki tényleg sikerrel lavírozzon a szoptatás olykor igencsak rögös útján: szót ejt a különféle pozíciókról, tévhitekről és hiedelmekről, esetleges problémákról és megoldásukról, az ösztönök fontosságáról, a fejésről, és ami szerintem az egyik leginkább sarkalatos pontja a dolognak: a támogató környezet fontosságáról.

Ina May ebben a könyvben is olvasmányosan, érdekesen avat be mindenkit a szoptatás művészetébe, tudása magabiztos és kreatív alapokat adhat a kisbabás anyák kezébe. A könyvet olvasva olyan érzésünk támadhat, hogy talán mégsem olyan nehéz anyatejjel ellátni egy kisbabát, talán mégsem kell rögvest pánikba esni, amint valami akadályt észlelünk, talán mi is tökéletesen alkalmasak vagyunk erre a feladatra. És miért is ne lennénk?

Ina May bebizonyítja, hogy nem számít mekkora a mellünk, anyánk meddig szoptatott. Ahogy azt is, hogyan tarthatjuk fenn a szoptatást akár abban az esetben is, ha korábban vissza kell állnunk a munkába. Vagy hogyan táplálhatunk sikeresen egyszerre több gyereket is anyatejjel.

Olyan elfeledett tudást elevenít fel mindkét könyv, amely minden várandós és már szült édesanya javára válhat. Mert meggyőződhetünk róla, hogy valóban: a testünk nem selejt!