A lisztérzékenység figyelmeztető tünetei

Kenyér, kifli és társaik

A glutén a gabonák egyik fehérje összetevője, mely ötven-ötven százalékban két alcsoportra oszlik: gluteninre és gliadinra. A lisztérzékenység - orvosi nevén cöliákia - a búza, rozs, zab és árpa egyik összetevőjével, a gliadin fehérjével szembeni túlérzékenység. Ha a lisztérzékeny beteg huzamosabb időn át az előbb felsorolt összetevőket tartalmazó élelmiszereket fogyaszt, a vékonybél nyálkahártyájának súlyosan sorvadni kezd. Mivel a tápanyagok felszívódását biztosító bélbolyhok is ezen a szakaszon találhatók a bélrendszerben, a károsodás következtében képtelenek lesznek eredeti funkciójuk betöltésére. A beteg szervezetében a tápanyagok felszívódása nem történik meg, az étkezések során elfogyasztott tápanyagok a szervezetben nem tudnak megfelelően hasznosulni.

Felszívódási zavarok – az első intő jelek

A tápanyagok három fő csoportját különböztetjük meg: szénhidrátok, fehérjék és zsírok. A lisztérzékeny beteg esetében mindhárom tápanyag felszívódása csökken, de ez a legnagyobb mértékben a zsírok felszívódását érinti. A szervezetben így a nem hasznosuló, fel nem szívódó zsírok okozzák a lisztérzékenység rendszerint első jellemző tüneteit: a hasmenést, vagy a lazább, zsírfényű székletet.

Tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-hiány

A felszívódási zavarok hosszú távon hiányállapotokat idéznek elő a szervezetben, melynek első jele rendszerint a fogyás és a folyadék visszatartása. Ha a szükséges tápanyagok a bélnyálkahártya károsodásának következtében nem tudnak megfelelően felszívódni, a betegeknél annak ellenére fogyás következik be, hogy változtatnának étrendjükön. Ám a súlyvesztés sokszor mégsem olyan szembetűnő, mivel ezzel párhuzamosan a szervezet visszatartja a folyadékot.

Az így kialakuló ödéma a nem megfelelő fehérje felszívódás következménye. A normál fehérjeszint nélkülözhetetlen a szervezetben ahhoz, hogy megakadályozza a véredényekből a folyadék szövetek közé történő szivárgását. Ha a vérben található fehérjeszint a felszívódási zavarok következtében lecsökken, a betegeknél gyakran jelentkezik puffadás, ödéma, különösen a boka és a lábfejek területén.

Lisztérzékenység esetén az összes zsírban oldódó vitamin felszívódása zavart szenved. A vas és a B12 vitamin csökkent felszívódása miatt vérszegénység is kialakulhat. A D vitamin és a kalcium hiánya csontritkuláshoz vezethet, a kálium és a magnézium felszívódási zavara izomgyengeséget, a K-vitamin hiánya pedig vérzékenységet okozhat. Dr. Hidvégi Edit, a Budai Allergiaközpont gasztroenterológusa elmondta, hogy a nem diagnosztizált ás kezeletlen lisztérzékenység a nőknél a menstruáció elmaradását és meddőséget is előidézhet.

Örökletesség, életkorral változó tünetek

A csecsemőkorban jelentkező lisztérzékenység főbb tünetei a hasmenés, zsírszéklet, hasi fájdalmak, a fejlődés lelassulása. Az első tünetek rendszerint a glutén tartalmú ételek bevezetését követően pár hónappal jelentkeznek. Gyermekkorban is jellegzetes tünet a hasmenés, zsírszéklet és hasfájás, fokozott gázképződés és a súlycsökkenés. A soványság mellett feltűnő a gázos belek, a nagy mennyiségű bélben levő híg széklet miatt elődomborodó has. Az utóbbi tünet leginkább csak a csecsemőkre és a fiatal gyermekekre vonatkozik, a felnőtteknél már nem észlelhető ilyen súlyos formában.

A felnőttkori tünetek is hasonlóak az előzőekhez, a hasmenést, hasfájást gyakran kíséri puffadás. Felnőttkorban gyakori, hogy a lisztérzékenység felismerésére már csak a felszívódási, vagy tápanyag-, ásványianyag-hiány okozta állapotok, például vérszegénység kapcsán kerül sor.

A lisztérzékenység megjelenésében döntő szerepet játszik az öröklődés, így panaszok esetén különösen javasolt a szűrés elvégzése azok számára, akiknél a családban korábban már kimutatták a betegséget.