Vágó Piros: Anyaság – másodszor?

Az elmúlt pár hétben többször is nekem szegezték a kérdést, hogy mikor érkezik Zalán kistestvére. Miután évek óta nem volt téma a testvér, most megint elgondolkoztam rajta....

Eszembe jutott, hogy amíg Zalán nem született meg, nagyon zavartak a „Na, és mikor jön a baba?” típusú kérdések. Nyilván azért, mert nehezen jött össze, és fájó pontomra tapintottak. Aztán szerencsére megérkezett a fiunk, és egy időre nem volt rajtam presszió baba ügyben. Zalán 2-3 éves kora körül biztos megkaptam párszor, hogy tervezünk-e testvért, de az idő, amikor a testvérkérdés igazán aktuális a külvilág szemében, régen elmúlt már. Pedig alapvetően én sem egygyerekes anyukának képzeltem magam. Egyke vagyok és nagyon is jól tudom, mennyivel jobb, ha az embernek családilag adott egy barát, cinkos, őrző-védő, védenc az életében. Én például mindig egy bátyra vágytam, aki hős gavallérként megvéd, ha kell, aki klassz dolgokra tanít: teszem azt biciklizni, felmentve e nemes feladat alól az egyik unokabátyámat, aki Balatonfüred lejtős Tinódi utcájában szaladt pár napig a bringám után, míg végre megtanultam két keréken megmaradni.

Vannak olyan nők, akik pedig nemhogy testvért nem szeretnének szülni, de még gyereket sem. Akiket tökéletesen kielégít az élet a párjukkal, a munkájukkal. Prímán el tudnak tölteni egy hétvégét anélkül, hogy hiányozna nekik a babagőgicsélés, vagy hogy különböző versenyekre hordják a gyerekeiket. Akik szeretik az általuk megteremtett körülményeket, a kényelmet és a szabadságot. Mert kívülről, a gyerektelen világából igenis tűnhet úgy, hogy a gyerek kötöttség, rövid és hosszútávon is. És óriási felelősség, amivel nem biztos, hogy mindenki megbirkózik. Dicséretes, amikor ezt valaki képes felmérni és ráadásul elég bátor ahhoz, hogy ezt fel is vállalja. Nem szül csak azért gyereket, mert így szokás.  Persze, a kérdés nem ilyen egyszerű, sem egyszeri, pláne egy ponton túl, már visszafordíthatatlan.

Visszatérve a testvér kérdésre. Mindig azt gondoltam, hogy jön majd bennem az igény arra, hogy újra babázzak. Meglátva egy cuki egyévest, majd biztos bennem is megszületik az olthatatlan vágy. Hát, nem született meg. Mindamellett nem tettem le róla, hogy Zalánt megajándékozzuk egy testvérrel, ahogy ezt ő maga is szóvá teszi időnként.  

Most számolok.. 

Az idei karácsonyról már lecsúsztunk.

 

Vágó Piros , 2016. április 27.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?