Testvér érkezik!

Azt hiszem, az egésznek a kulcsa, hogy a kistestvér születését gyermeked valójában ne "trónfosztásnak", hanem valami csodálatos történésként élje meg.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a testvérek születésekor nálunk mindig nagy-nagy szeretet fogadta a hazaérkező csöppséget a családunkban és soha nem találkoztam a féltékenység durva megnyilvánulásával a nagyobb gyermek(ek) részéről.

Persze ehhez már a várandósság alatt kellett némi előkészületet tenni, természetesen a nagyobb gyermek korának és érettségének megfelelően. Egy egészen kicsi, egy év körüli babát még gyakorlatilag nem tudsz felkészíteni szerintem, de a két-három éves gyermeked már igenis sokat felfog a bekövetkező változásokból és némi odafigyeléssel megfelelően kezelhető az új helyzet!

Hogy mit tehetsz, hogy zökkenőmentes legyen a kistestvér elfogadása?

• Engedd, hogy már a pocakban kapcsolata legyen a lurkónak a testvérével. Hagy meséljen neki, beszéljen hozzá, engedd, hogy megsimogassa a pocakod és tedd a kezét a hasadra, ha a baba mozgását érzed,
• Beszéljetek arról, ami rá vár, említs meg neki más ismerős családokat, rokonokat, ahol több gyermek van,
• Olvass neki ún. felkészítő meséket, számtalan ilyen kapható ma már a könyvesboltokban,
• Készítsd fel őt a nagytestvéri teendőkre. A nagytesók rém büszkék tudnak lenni a fontos feladataikra: szívesen segítenek pelenkát, popsitörlőt hozni, megkeresni a cumit, mondd el, hogy ezekben mind tud majd neked segíteni,
• Ne áltasd őt azzal, hogy milyen jókat fog játszani majd a testvérével, hiszen ez az első időkben tudod, hogy nem így lesz. Egy csecsemővel semmit nem tud majd kezdeni, játszani meg főleg nem. Légy őszinte, mondd el, hogy a kicsi sírni fog, mert beszélni még nem tud és így mondja el, amit szeretne. Készítsd fel a nagyot, hogy a kicsi etetése, ellátása miatt neked sokat kell majd vele foglalkozni, egyben biztosítsd a nagyot arról, hogy attól ti ketten még ugyanolyan jókat játszotok majd, mint eddig,
• Ha a kicsi megszületik, próbáld az ő napirendjét igazítani a nagyéhoz és ne fordítva. Ne érezze a nagyobb, hogy neki most gyökerestől felfordul az élete és minden megváltozik, anélkül is elég újdonságot jelent a baba érkezése, pl. meg kell értenie, hogy ezentúl osztoznia kell rajtad, és ez önmagában is hatalmas trauma tud lenni,
• Mindig figyelj arra, hogy a nagyot se hanyagold el, a kicsi alvásidejében foglalkozz vele sokat,
• Engedd, hogy ő mutassa be az új családtagot az családnak, ismerősöknek, barátoknak, és kérd meg az érkező felnőtteket, hogy ők is figyeljenek arra, hogy a kicsi körülzsongása közepette is elég figyelem háruljon a nagyobb gyermekre,
• Az utcán, játszótéren spontán is megállítanak majd benneteket s belekukkantanak a babakocsiba, sok gyermek ilyenkor hevesen reagál, mert azt hiszi, hogy elveszik tőle a testvérkéjét. Ilyenkor mondd el neki, hogy az emberek csak megnézik a kisbabát és senki sem fogja elvinni,
• Azért mert ő lett a nagyobb gyermek, attól még ő maga is csak egy kisgyerek, ne feledd ezt el és ne várd tőle, hogy ezentúl mindenre felnőttesen reagáljon,
• Természetes, hogy amiben tud, korának megfelelően segíthet a baba körül, de soha ne bízd rá a kicsit, még két másodpercre sem. Ne kérd, hogy vigyázzon a kanapén/pelenkázón kibontott babára, amíg te elugrasz a szomszéd szobába tiszta pelenkáért. Egyrészt nem tud még vigyázni a babára, másrészt akár szeretetből is meggyűrkészheti szegényt, amiből könnyen sérülés lehet, tehát soha ne hagyd őket felügyelet nélkül, ha a kicsi nincs biztonságos helyen, a kiságyban, vagy később a járókában,
• Sok kisgyerek szereti a testvére születésekor maga is átélni a szülői szerepeket. Kislányoknál teljesen természetes az öltöztethető-etethető csecsemő játékbaba beszerzése, vagy egy játék babakocsi, amit az utcán tologathat, de a fiúk is szeretnek játszani akár egy plüssmacival pelenkázósat, etetőset, altatósat :-),
• Előfordulhat, hogy minden igyekezeted ellenére mégsem megy könnyen gyermeked számára az új helyzet és a testvére elfogadása. Ilyenkor próbálj a lehető leghiggadtabb és türelmesebb lenni vele. Mivel az egész féltékenység alapja az, hogy valójában téged, a veled töltött időt hiányolja, ezért próbáld inkább azt az oldalt erősíteni, hogy ugyanúgy szereted őt, mint eddig és amennyit csak tudsz foglalkozz vele kettesben (akár úgy hogy az apukára bízod a csecsemőt pár órára, amíg te a nagyobbal kettesben csinálsz valami közös programot, valóban csak kettesben).

Ha szeretnél még többet olvasni a kisgyermekes életről, az anyaság megéléséről, tartsd velem a gyerekzsivaj oldalán is!